A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesója

14. fejezet - Gyanús idegen

A suli nagyon unalmasan telt főleg mert Leoval csak párszor találkoztunk. 
Suli után a srácokkal vártunk Leora, Deanre és ha minden igaz Olira, és mikor megláttuk őket kicsi meglepődtünk ugyanis volt még velük valaki. Egy fiú volt, egész ártatlannak tűnt, viszont ahhoz Deanre és Leora nézett az se nekem se Marknak nem tetszett. 
- Sziasztok. - köszöntek egyszerre az ismeretlen fiút kivéve. 
- Szia tökmag. - öleltem magamhoz a fiút és egy kicsit belemarkolva a fenekébe. 
- Örülnék neki, ha ezt nem csinálnád nyilvánosan. - 
- Miért? - kérdeztem kaján mosollyal. 
- Mert azt akarom, hogy máshol csináld. - mondta teljes komolysággal határozottan. Leesett az állam, de tetszett, hogy ennyire határozott. 
- Dean, ő ki? - kérdezte Mark végig mérve az ismertelen fiút. 
- Az új osztálytársunk a gyerek. Én nem bírom. - mondta Oli. Ez a csaj nem semmi. 
- Ez az én véresen őszinte csajom. - jelent meg Natalie és lekapta a barátnőjét. 
- Szóval itt mindenki buzi. - hallottam a srác motyogását.
- Ha valami nem tetszik el lehet menni. - mondta Will hidegen.
- Nyugi van. Én is az vagyok.  - mondta a srác ártatlanul. 
- Aha. És a neved? - nézett rá a gyerekre. 
- Chris. - nyújtotta ki felém a kezét. 
- Ilyen nagy bajkeverő vagy, hogy a tanév harmadik hetén sulit váltasz. - kérdeztem. 
- Istenem milyen ellenségesek vagytok. - csóválta a fejét Leo és a kezemet megfogva félre húzott.

- Miért vagy ilyen? - kérdezte 
- Milyen? -
- Tudod te jól. - 
- Te nem láttad azt, amit én és Mark. - 
- Hogy jön ide Mark? - 
- Úgy, hogy a gyerek Deanre és rád is úgy nézett mint egy állatra akit levadászhat. - 
- Ugyan már. Csak beképzeled. - 
- Esküszöm neked Leo. Kérdezd meg Markot ha nekem nem hiszel. - 
- De hiszek neked csak olyan fura vagy. - 
- Csak szerelmes, ezt te is tudod. Olyan vagy nekem mint a drog. - 
- Ez most bók volt? - kérdezte felvonva a szemöldökét mosolyogva. 
- Határozottan az volt. - mondtam magamhoz ölelve. 
- Szeretlek. - 
- Én is téged. - 
- Na menjünk vissza. - 
- Vigyázz ezzel a Chris gyerekkel. - 
- Majd te figyelsz a seggemre. Úgyis azt szoktad. - mosolygott rám, majd elindult vissza a srácokhoz a fenekét látványosan mozgatva. Úgy meg akarom dugni. 

A srác akkorra már elhúzott, mire mi visszamentünk. 
- Na akkor mehetünk haza? - kérdezte Mark Leot összeborzolva a srác haját. 
- Na hagyjál már.  - 

Markékhoz érve Mary a konyhába hívott Markot Leot és engem, ahol William is ott volt. 
- Fiúk, beszélni akartunk veletek valamiről. - kezdte Mary miközben én láttam a többieken, hogy kicsit feszültek. 
- Miről? - kérdezte Leo. 
- Szóval ugye Nick egyedül lakik abban a nagy házban és apátokkal arra gondoltuk, hogy Nick megvehetné a mellettünk lévő házat abból a pénzből, amit kap a mostani házáért. - 
- Igen és mi miért kellünk ehhez? - kérdezte Mark magára és az öcsére mutatva. 
-  Nick lakhatna nálunk amíg a szomszéd házat átépítik. -
- Mire építenék át? - 
- Egy kisebb lakásra mi egybe nyitható a miénkkel. - 

Leo hatalmas mosollyal rám nézett, mire én is elmosolyodtam és a combjára simítottam a kezem. 
-  Én meg külön leszek választva az én egyetlen Deanemtől? - mondta Mark szomorúan. 
- Szerintem a bátya nem bánja, hogy sokat legyen nálunk. - mosolygott Mary. - Visszatérve, elintézünk mindent Williammal és neked már csak a cuccodat kell ide hoznod. Persze ha benne vagy a dologban. - fordult felém Mary. 
- Persze, hogy benne vagyok, viszont szeretném, ha Leo akkor átköltözne hozzám. - 
- Legalább nem haljuk annak az eredményét, amit szerintem minden éjszaka csinálni fognak. - vigyorgott Mark idétlenül. 
- Idióta. - szidta meg a bátyát Leo. 
- Na akkor azt hiszem, mi felmegyünk. - karoltam át a tökmagot. - És mindent köszönök. - 
- Ugyan. Tudjuk, hogy az apád nem volt éppen egy kedves ember, szóval ez a legkevesebb a leendő vejemnek. - mosolygott Mary, miközben Leo paradicsom pirosra vörösödött. 
Kuncogni kezdtem Leo reakcióján és megpuszilva felkaptam őt a vállamra. 

A szobájában ledobtam az ágyára és miután becsuktam az ajtót befeküdtem mellé, mire ő rám mászott. 
- Nagyon szeretsz rajtam feküdni, igaz? - fogtam finoman a derekára. 
- Nem mondom, hogy rossz itt feküdni. - mosolygott rám. - Te gondolkodtál már azon, hogy mi lesz velünk a jövőben? - 
- Arra gondolsz amit anyukád mondott? -
- Igen. - 
- Őszinte leszek, én szeretnék veled maradni örökre. - 
- Az örök sok idő. - 
- És? Akkor is veled lenne. - 
- Te aztán nem vagy semmi. - 
- Miért mondod ezt? - 
- Mert úgy beszélsz, mintha az egész életedet velem képzelted volna el. - 
- Talán gond? - kérdeztem kicsit hidegen. 
- Gond, hogy eddig velem nem beszéltél erről. - mondta és felült a csípőmre. - Egy cicát akarok és nagy ágyat, hogy együtt alhassunk. - mondta hatalmas mosollyal. 
- Oh te kis... gyere ide. - ültem volna fel, hogy megszorongassam, de ő felugrott és a szoba másik végébe futott. 
- Ne akard ezt játszani tökmag. - 
- De igen. - nevetett, ami miatt lankadt a figyelme így felkaphattam a vállamra. 

- Tegyél le! - nevetett. 
Ledobtam az ágyra és fölé magasodtam. 
- Most jó? - kérdeztem és a kezünket összekulcsolva belenyomtam az ágyba miközben vadul csókolni kezdtem. Neki nyomtam a tagom az övének, mire a számba nyögött. Istenem milyen aranyos. 
- Miért vagyh... minh... dig ilyh... en vad. - lihegett. 
- Nem tetszik. - 
- Imádom. - karolta át a nyakam én meg újra megcsókoltam lassabban. A hajamba túrt és a pólóm anyagát markolgatta.
- Vedd... le! - mondta az említett ruha darabra utalva. 

Lehúztam magamról a pólót és hagytam, hogy végig simítson a hegeken és a kidolgozott hasfalamon. Láttam, hogy fülig pirul, ami ultra aranyossá tette őt. 
- Csak nem tetszik a látvány? - 
- D-de. - motyogott. 
- És a hegek nem zavarnak? - kérdeztem bizonytalanul.
- Szerintem nélkülük nem lennél ennyire... - 
Nem hagytam, hogy befejezze a mondatád és megcsókoltam. 
- Ennyire jó? - 
- Ennyire tökéletes. - 
elmosolyodtam és magamhoz öleltem Leot. Éreztem, hogy a teste teljesen felhevült, a mellkasa sűrűn emelkedett és süllyedt. 
- Na jó. Most mesélj arról a Chris gyerekről. - 
- Hát nem sokat tudok róla. Azt mondta az osztálynak, hogy elköltöztek a szüleivel, viszont amikor kijöttünk a suliból Dean Oli ő és én azt mondta, aztért van itt mert nem éppen támogatták a volt sulijában a kicsit erőszakosabb játékokat. - 
- Szadista a gyerek? - 
- Valószínű különben nem váltott volna sulit. -
- Remélem nem ezért nézett rád úgy ahogy. - 
- Mondtam, hogy vigyázok magamra. - 
- Azért adjak neked egy bicskát? - 
- Inkább paprika sprét. Nem áll szándékomban erőszakot alkalmazni. - 
- Te tudod. - 
- Remélem Dean is vigyázz magára. - sóhajtott Leo és hozzám bújt. 

Hirtelen furcsa zajok szűrődtek ki a szomszéd szobából, ami khm... Dean hangos nyögése volt. 
- Ha abból rendeznénk versenyt ki a kanosabb, én nyernék. - 
- Honnan tudod, hogy nem tennék keresztbe neked. - 
- Úgy is én nyernék. - 
- Ha te mondod. - vigyorgott rám Leo és egy újabb az eddigieknél jóval hangosabb nyögést lehetett hallani. 
- Szerintem kérjük meg Maryt, hogy amíg nem egy házban laktok Markkal addig, hangszigeteljék a falat. - 
- Lehet hasznos lenne. - mosolyodott el. Jaj, annyira szeretem ezt a cuki törpét. 

Na megint itt vagyok. 

Először is szeretnék köszönetet mondani a 1.7K olvasóért és a dicséretekért amiket kaptam. Másodszor, pedig már csak két rész van hátra ebből a könyvből aztán egy darabig szüneteltetem az írást és az orbitálisan nagy bakikat javítom majd ki a többi alkotásomban. 

Oh és egy kérdés mert kíváncsi vagyok. Szerintetek hány éves lehetek? 

További jó éjszakát kedves éjjel koborló és nem alvó lelkeim.