Part 16

247 12 9
                                    


Katie lerakta a telefont mire Noah kiment, majd megint elkezdett csörögni a telefonom amit egyszerre fel is vettem.

- Szia, valami baj van? Jól vagy? - kérdeztem egyszerre.

- Most hívtak anyuék, tovább maradnak Európában. - tért egyszerre a lényegre.

- Mi? - csak ennyit tudtam mondani.

- Azt mondták baj volt az ottani céggel és papírokkal, ezért tovább kell maradniuk. Felhívták Mattet és Elenát, hogy jöjjenek ide addig és vigyázzanak ránk. Holnap indulnak, Alex és Amira is jönnek velük.

- Ezt nem hiszem el. - nem tudom mit érzek most, haragot, dühöt, szomorúságot, csalódottságat, vagy mindet egyszerre. Kiittam a poharam tartalmát amilyen gyorsan csak tudtam.

- Miért csinálják ezt Liv? - kérdezte kétségbeesetten a húgom.

- Fogalmam sincs Katie, bárcsak tudnám. De minden rendben lesz oké? Én itt vagyok. Mit csinálsz most? - kezdtem nyugtatni őt, ezért is próbálom más felé terelni a témát.

- Itt ülök a sötét szobában, már aludni akartam amikor hívtak.

- Legyen az, hogy most lerakjuk a telefont és te alszol, és holnap majd beszélünk. Holnap én felhívom Mattéket mikor érkeznek, és mi nem leszünk ott csak pár nap múlva oké? - kezdtem gondolkodni, bár az alkohol miatt nehezebben megy. Egyébként Matt anya bátya, Elena a felesége és a két gyerekük akik körülbelül velem egyidősek.

- Okés, holnap majd beszélünk. Szia Liv. - köszönt el Katie.

- Jó éjt hugicám. - miután kimondtam le is tettem a telefont.

Egyszerűen nem tudom el hinni, kezd nagyon elegem lenni. Mindig tesznek valamit amivel csak még jobban fokozzák a haragomat. Éppen most amikor a barátaimmal vagyok, én a fiuval akit kezdek megszeretni, erre ledobnak egy ilyen bombát a szüleim már megint. Próbálom tartani magam Katie miatt, hogy ne lássa engem is megvisel, de legszívesebben most csak elbújnék és sírnék reggelig. 

Egyik érzelem váltja a másikat, a sírás szélén vagyok. Megfogok egy vodkás üveget és beleiszok, és még egyet és folytatom tovább, már most érzem holnap pocsék szarul leszek, de most nem érdekel. Erőt veszek magamon és nagy nehezen kimegyek a lányokhoz. Már majdnem oda érek hozzájuk amikor meglátom Noaht, ahogy egy másik lánnyal táncol. 

Ez volt az utolsó döfés a szívemnek. Eleredtek a könnyeim. Az előbb még engem akart megcsókolni, most meg mással táncol. Azt hiszem rosszul döntöttem és az eszemre kellett volna hallgatnom. Most van az a pont, hogy összetörtem, teljesen. 

Szerencsére senki nem vett észre, hogy ott vagyok, ezért fogtam magam és elmentem onnan. 

Friss levegőre van szükségem. Bementem a konyhába, magamhoz vettem egy teli üveg vodkát és kimentem a házból úgy ahogy voltam. Elkezdtem sétálni egy irányba és csak mentem, fogalmam sincs merre. Találtam egy padot amire leültem, és csak ittam. Nem érdekelt semmi és senki, csak ez az üveg vodka ami a társaságom volt. Kezdtem fázni de ez sem érdekelt csak ittam egy kortyot, az alkohol majd felmelegít.

- Te sosem okozol csalódást. - mondtam az üvegnek. Már nem tudok tisztán gondolkodni. - Sose hagysz el, és nem bántasz meg. Miért nem jön nekem semmi sem össze? Vajon keres Noah, biztos nem. Biztos azzal a lánnyal van.  Miért nem lehetek boldog egyszerűen.   Miért? - kezdtem el sírni. A könnyek az arcomra fagynak ebben a hidegben. 

Nem tudom mióta ülhettek itt de kezdek álmosodni ezért felkeltem azzal a céllal, hogy visszasétálok. De megbotlottam és bele estem a hóba. Így most tiszta hó vagyok és egyre jobban fázok, elindultam arra az irányba amerről elindultam. Mire vissza értem már nem sirtam. Ahogy beléptem a házba, vagyis inkább beestem, elindultam a lépcső felé. Az emberek furán néztek rám, csak engem nem éppen érdekelt. Ahhoz, hogy a lépcsőhöz érjek át kellett mennem a hatalmas táncoló tömegen. Már nagyon nem tudtam merre vagyok, csak estem keltem.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Feb 21, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

My Life In New YorkWhere stories live. Discover now