My Life In New York

Part 5

Nem akarom elhinni, hogy ezt tették velünk. Már megint nem minket választottak.

Éppen az autóban ülünk és Olivia felé tartok, szerencse, hogy megjegyeztem merre jöttem haza. Valami káprázatos ez az autó, bár nem igen tudtam megfigyelni eddig, de ezzel akkor se tudnak lekenyerezni, engem nem. Pedig mindig ezt csinálják, mindig vesznek nekünk valamit ha éppen a munkát választják helyettünk, és azt hiszik ezzel mindent elrendeznek, de ez kicsit se igaz.

Amikor leállítottam az autót Miaék előtt Katiere néztem és láttam rajta, hogy nincs jól, bár ezen nem csodálkozom.

- Hé, nézz rám Katie - fordítottam az arcát felém - minden rendben lesz oké?

- Oké, csak nem értem, hogy tehették ezt, azt hittem ha ide költözünk minden más lesz, erre 1 nap után már le is lépnek, és itt hagynak minket, és ez nagyon nem igazságos, tőlünk elvárták, hogy ott hagyjuk az életünket, mi ebbe bele mentünk abban reménykedve, hogy többet lesznek velünk, erre egy nap után lelépnek, és itt hagynak minket. - láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát, ezért magamhoz öleltem jó szorosan.

- Nem lesz semmi baj, megoldjuk nélkülük is, eddig is meg tettük, ezután is megtesszük. - kezdtem egyre jobban dühös lenni a szüleimre ahogy Katie könnyes szemeibe néztem, és elkezdtem gondolkodni azon a buli ajánlaton is, csak, hogy bosszantsam vele a szüleimet, és megmutassam, hogy nem érdekel a véleményük, mert jól tudom, hogy teljesen kiakadnak majd ha megtudják, pénteken jönnek haza, én meg csütörtökön indulnék és vasárnap késő este érnék haza. Persze a húgomat nem hagynám egyedül, csak akkor megyek ha jöhet velem.

Fogtuk a táskáinkat majd becsengettem, remélem Mia nyit ajtót.

- Sziasztok, hát ti? - lepődött meg Mia, szerencsére ő nyitotta ki, én is meglepődtem volna , kevesebb mint két órája jöttem el innen.

- Igazából egy szívességet szeretnék kérni tőled, nagyon össze vesztünk a szüleinkkel, akik ma elutaznak, és nem akarok még a közelükben sem lenni, nem maradhatnánk ma itt? - néztem rá könyörgő tekintettel.

- Persze, hogy itt maradhatok, átérzem, én is sokszor kiakadok ezért, gyertek be. Itt vannak még a többiek is. Egy szoba jó lesz vagy külön szobát szeretnétek? - kérdezte kedvesen, én pedig hálásán néztem rá, és felé tátogtam, hogy köszönöm, ő pedig vissza, hogy nincsmit.

Ezután megmutatta, a szobát ahol aludni fogunk, majd le is pakoltunk.

- Le jősz? - kérdeztem a húgomat.

- Most inkább lepihenek ha nem baj, eléggé fáradt vagyok.

- Semmi baj, pihenj csak - adtam egy puszit a homlokára.

A nappaliban találtam mindenkit, tényleg mindenki itt volt még.

- Sziasztok - álltam meg az ajtóban.

- Szia - köszönt vissza mindenki, gondolom Mia beszélt velük ezért nem kérdezősködnek.

- Gyere ülj le, éppen filmet próbálunk választani, bár nem igazán akar össze jönni.- mondta Madison, miközben egy párnát dobott vissza JJ arcába.

- Igazából, Noahval szeretnék előtte beszélni négyszemközt - néztem itt az említett fiúra, aki amikor meghallotta a nevét felém kapta a tekintetét.

Majd nagy nehezen felkelt  és elindult a konyha felé, én meg követtem, nekidőlt a konyhapultnak és mosolyogva nézett rám.

- Csak nem hiányoztam szépségem?

- Igazából a buliról szeretnék veled beszélni - álltam meg tőle pár lépésre.

- Nocsak, talán meggondoltad magadat? - lépett egyet felém, és így már elég közel voltunk egymáshoz.