My Life In New York

Part 11

Olyan gyorsan teltek a napok, hogy el se akarom hinni. Már szerda délután van, és holnap indulunk a Baker bulira. Éppen egy bőröndömbe pakolom a szükséges dolgokat, és a ruhákat, ugyanis este megyek Miához.

Úgy beszéltük meg, hogy nála alszunk a lányokkal és holnap akkor együtt indulunk. Természetesen a húgomat se hagyom egyedül, őt Miához menet kirakom Kandelnél, és ők is onnan indulnak holnap a szülökkel. Nagyon kedves szülei vannak Madisonnak és Kandalnek, egyik nap voltam náluk, és akkor beszéltem velük.

Ebben a pár napban szinte egy szabad percem sem volt. A lányokkal mindig kitaláltunk valamit, voltunk vásárolni, várost nézni, Katievel tartottunk egy tesós napot, de volt, hogy csak átjöttek a lányok és filmeztünk vagy sorozatoztunk. Elkezdtük együtt nézni a Riverdalet, egy évadot már meg is néztünk. A fiúkkal nem igazán találkoztunk, egyszer-kétszer láttam őket Miánál. Megtudtam, hogy amúgy a lányok nem szoktak olyan sokat együtt lenni a fiúkkal, csak ha úgy alakulnak a dolgok, de utána a fiúk és a lányok is mennek a saját dolgukra.
Ebben a pár napban Liam és Harper össze is jöttek, aminek szerencsére mindenki örült.

Szerencsére a szüleim se hívogattak, nem is beszéltem velük azóta. Katie beszélt velük, de mindig csak pár szót, hogy jól vagyunk, ők hogy vannak, és ennyi. Amikor felhozták a témát, hogy hová megyünk, vagy nem mehetünk és a hasonlókat, mindig kinyomta a hívás. Megismertem Madisonék szüleit is, és semmi kétely bennem az felől, hogy Katie remek kezek között lesz. Teljesen megbízom bennük, és rájuk tudom bízni a húgom, ha nem így lenne akkor nem mennénk sehová természetesen.

Tehát itt tartunk, szerda van és nemsokára megyünk Katievel.

- Liv. - hallottam még a húgomat, hogy kiabál nekem.

- Megyek. - kiabáltam vissza, majd felkeltem az ágyamról és átmentem az ő szobájába.

- Segíts. - szólt kétségbeesetten. Mintha egy tornádó lett volna a szobában. Mindenhol ruhák, sminkek és egyebek hevertek.

- Itt meg mi történt? - néztem rá. Majd elkezdtem összeszedni a ruhákat.

- Nem tudom mit vigyek, kérlek segíts. - nézett rám könyörgően.

- Mondom a tervet, te tegyél egy kis rendet és rakd el azokat amiket biztos nem akarsz vinni, én addig befejezem az enyémet aztán jövök és segítek, oké?

- Okés, és köszönöm. - nézett rám mosolyogva, én csak visszamosolyogtam.

Gyorsan befejeztem az én cuccaim pakolását, két hatalmas bőrönd telt meg, meg persze viszek egy hátizsákot, és igen tudom, hogy csak 4 napra megyek de akkor is kell minden. Ezután átmentem Katiehez és bepakoltunk neki is, aztán megnéztünk együtt egy filmet, mert még volt egy csomó időnk. Utána viszont már indulnunk kellett.

- Ha bármi baj van vagy nem érzed jól magad valami miatt hívj. Oké? - néztem rá miután kiszálltunk az autóból Madisonék háza előtt.

- ígérem hívlak, de te is. - mosolygott rám.

- Ha anyáék pedig hívnak - kezdtem el mondani de a szavamba vágott.

- Nyugi tudom kezelni őket, és nem mondok neki semmi olyant.

- Olyan nagy vagy már, - öleltem szorosan magamhoz - szeretlek, és hiányozni fogsz. Ha bármi van meg tényleg hívj.

- Te is hiányozni fogsz, és én is szeretlek. - mosolyogtunk egymásra, majd elengedtük egymást.

- Na menj mert elsírom magam. - szóltam neki.

- Mindig is érzékeny voltál.

Még egyszer megöleltem, majd elindult befelé és én is elindultam Miához. Egyébként azért nem velem jön Madison, mert programja van estére és majd csak utána jön Miához.