My Life In New York

Part 10

Minden bútor megvan már, éppen egy étterem felé tartunk, hogy vegyünk valami kaját. Mia nagy segítség volt, segített mindenben, ez Danielről és Noahról már nem annyira mondható el, végig hülyéskedtek és egymást ugratták, persze ha szóltunk nekik, hogy segítsenek, akkor egyből ott voltak. Kiszállítással kértük a bútorokat, mert nem igazán férnének el a két autóban, persze az ilyen kisebb dolgokat, és kiegészítőket elhoztuk mi, tehát másfél óra múlva érnek oda. Azért így kértük, hogy előtte nyugodtan tudjuk kajálni is. Kaptam közben képeket, hogy alakul a szoba festése, és azt kell mondanom kitettek magukért, semmi baj nem történt eddig.

- Ki jön be velem? - kérdeztem miután kiszálltunk a kocsikból. Mielőtt elindultunk megbeszéltük, hogy mindenkinek jó lesz a rántott csirkemell, vegyeskörettel, így hamar megvagyunk, és nem kell azon gondolkodni kinek mit vegyünk.

- Majd én megyek veled, fiúk ti addig bemehetnétek abba a boltba venni valami nasit, meg üdítőt. - nézett rájuk Mia miközben egy közeli boltra mutatott.

- Okés, akkor itt tali. - mondta Daniel, majd el is indultak.

Ezután mi is bementünk és le adtuk a rendelésünket, egy korunkbeli srác vette fel a rendelésünket, aki folyton engem nézett, bár annyira nem bánom mert elég helyes volt, szőke haja és kék szeme volt, bár annyira nem voltak mint Noah tengerkék szeme amiben bármikor el tud veszni az ember. Bár nekem a szőke fiúk amúgy se tetszenek.

- Tessék lányok, itt van mind. - hozta is meg a kajákat, szerencsére nem is kellett olyan sokat várni rá. - Nálam tudtok fizetni is. - mosolygott ránk, bár inkább az én szemembe nézett.

Gyorsan kifizettem és indultunk is kifelé.

- Végig téged nézett, láttam ám. - bökte meg a vállamat és mosolygott rám Mia miközben mentünk az autó felé.

- Ne is mond. - néztem rá, közben pedig oda értünk az autóhoz, ahol már a fiúk is ott voltak szerencsére.

- Ne vágj már olyan képet mintha az ősellenségedet láttad volna, tök helyes volt a srác.

- Miről van szó? - vágott közbe Noah, mielőtt válaszolni tudtam volna Miának.

- Egy tök helyes pincérsrácnak bejött Olivia. - vágta rá egyszerre mosolyogva Mia.

- Honnan veszed. - nézett Miára Daniel.

- Végig őt bámulta és nem egyszer végig mérte. - válaszolta mosolyogva a barátnőm. - Kár, hogy nem kérte el a számod.

- Nem is adtam volna meg neki. - néztem Miára, közben beraktam a kaját a kocsiba.

- Akkor mégse nézhetett ki olyan jól. - szólalt meg Noah.

- Igazából rohadt jól nézett ki. - vigyorogtam vissza rá. - Csak nekem nem jönnek be a szőkék. - itt Miára néztem, ezzel megadva a választ miért nem jött be a srác.

- Ne szórakozz velem, kit érdekel a haja, egy félisten volt. - vágta rá Mia.

- Lányok, - nézett ránk csábító mosollyal Noah, - én is félisten vagyok, és a hajam se szőke. - kacsintott rám végül.

- Sajnálom Noah de az a srác sokkal jobban nézett ki nálad. - vágott vissza neki Mia.

- Fogadjunk, hogy én jobban bejövök Oliviának. - villantotta meg a bugyiolvasztó mosolyát, miközben a szemembe nézett. Ebben teljesen igaza is volt Noahnak, ő sokkal jobban bejön mint a pincér gyerek, és jobban is néz ki. De nem hagyhattam, hogy megtudja, hogy szerintem jobban néz ki, és bejön, tetszik nekem.