Egy hét telt el. Izut nem láttam egy hete. Chris mr. és mrs. James rendszeresen látogatnak, és mindig hoznak nekem valamit. De Izu nem jön. Áh itt is vannak.
-Jó napot mr. és mrs. James, szia Chris. Hogy vannak ma?
-Köszönjük, jól. De most inkább tőled kéne ezt kérdezni. - válaszolt mrs. James.
-Aranyos maguktól, hogy aggódnak értem, de semmi bajom. Fölöslegesen fekszek itt. Ezek csak kissebb zúzódások.
-Persze kislány, csupán egy kis zúzódás miatt van a lábad fele begipszelve - mondta gúnyosan, ugyanakkor viccesen Chris.
-Izu még mindig nem akar velem beszélni? - kérdeztem a hangulatot elrontva.
-Sajnáljuk Sophie, ő úgy érzi ez az egész az ő hibája.
-Végül is az - mondta halkan és érthetetlenül Chris.
-De nem az övé! Ez csak is az én hibám. Miattam kezdett futni, amit én jóvá akartam tenni, ezért utána futottam. Nem figyeltem az úton. Ez csakis az én hibám.
-Mi is ezt mondtuk neki. Ő nem érti ezt a felét.
-Még a telefont sem veszi fel. Chris! Hát persze! Felhívhatnám a telefonodról? Kérlek!
-Hát oké. - adta ide a telefonját.
Ki cseng. Chrisnek biztos felveszi, ő a testvére.
-Igen?
-Izu?
-S-Sophie?
-Izu kérlek várj egy percet. Izu? Izu!
Letette. Rám nyomta a telefont. Könnycseppek folytak végig az arcomon. Nem éreztem a fájdalmat. Túl rosszul esett. Csak ültem a korházi ágyban, és a könnycseppek folytak le az arcomon. Folytak, mintha öntenék, de nem éreztem semmit. Halk hangokat hallottam, de mozdulni sem tudtam.
-Orvost! Orvost! Valaki segítsen!
-Orvos vagyok, mi történt?
-Nem tu--
Ennyit hallottam a hangokból, aztán egy kézpárt éreztem az arcomon. Ki ez. Fókuszálni próbáltam. Pislantottam, így tisztábban láttam. Chris. Félt. Ez a te hibád Sophie. Ébredj fel! Meg kell nyugtatnod! Pislantottam még egyet és lassan megfogtam Chris karját.
-Jól vagyok. Mostmár jól. - mosolyogtam köszönetet mutatóan.
-Mi történt? Mi csak annyit láttunk, hogy ülsz és a könnyeid folynak. Lefagytál. Mi történt?
-Nem tudom. Nem hallottam és nem láttam semmit.
-Rohamod volt. - szólalt meg a doktornő a sarokból.
-De nekem eddig soha nem volt rohamom. Hogy lehetséges ez?
-Egyszerre több érzelem jelenik meg benned. Ez rosz hatással van az idegrendszeredre, ezért a szervezeted félig leáll.
-Értem.
-Próbáld nem túlterhelni magad.
-Rendben.
A doktornő kiment. Az ideiglenes családom szomorúan nézett rám. De ez nem nagy gond. Csak rohamok. Amik gyengítik az idegrendszerem. Nem nagy cucc. Miután James-ék elmentek telefononoztam kicsit, aztán elaludtam. Reggel van. Másnap. Mikor felkeltem a doktornő mellettem szedte le a mellettem lévő infúziót.
-Ma hazamehetsz, a gipszet viszont még a lábadon kell hagynod 14 napig.
-Rendben, köszönöm.
Örültem, mivel mrs. Jamesnek sokkal jobb a főztje, mint az itteni konyhásnak. Pár órával később már újult erővel, összepakolva indultam haza. Vagyis a James házba. Az ajtó előtt voltam, amikor kissé megremegtem. Vajon mit fog szólni Izu? Vettem egy mély levegőt és benyitottam.
-Jó napot mr. és mrs. James!
-Sophie? Te itt? - kérdezték csodálkozottan, ugyanakkor örvendve a kanapéról.
-Igen, reggel a doki azt mondta még 2 hétig a lábamon kell legyen a gipsz, de már mehetek akárhova.
-Ennek nagyon örülünk - válaszolt mrs. James.
-Kivel beszél-- - fogott neki az akkor megérkezett Izu, de ahogy meglátott szótlan maradt.
Izu? Tényleg te vagy az? Ezek jártak a fejemben de gyorsan feleszméltem. Sírni kezdett. Elfutott. Én a cuccaim lehajítva futottam utána. Ajtó csapódás. Bezárta.
-Izu! Izu kérlek engedj be! Izu! Kérlek! - döngettem.
Miért? Miért csinálod ezt velem Izu? Sírni kezdtem. Chris odajött és azt mondta:
-Kérlek kislány ne sírj. Tudod, hogy ez nem egészséges, az orvosok is megmondták.
Én meg csak ott ültem a zárt ajtó előtt. Igaza van. Meg kell nyugodnom. 10 perc múlva az ajtóhoz szóltam.
-Izu. Kérlek értsd meg, nem a te hibád. Izu, had menjek be.
-Menj el.
Ez a 2 szó kellett ahhoz, hogy rájöjjek, nekem itt nincs helyem.
-Köszönöm a vendéglátást mr. és mrs. James. Most hazamegyek. - tetten le a kulcsot az asztalra.
-Sophie. Édesem. Biztos ez a legjobb? Otthon egyedül leszel. - kérdezte aggódóan mrs. James.
-Igen.
Csak ennyit tudtam mondani sírás nélkül. Még egy szó, és elbőgöm magam. Fájt. Nem is kicsit. De így a legjobb. Izunak. Nekem. Hazamentem. Nincs itthon senki. Hála istennek. Gondoltam kitakarítok, ezzel a figyelmem elterelve. Neki is fogtam,de kis idő múlva valaki kopogott. Ki lehet az? Ajtót nyitok.
-Chris? Mit keresel te itt?
-Mizu kislány? Nagyon untam otthon.
Próbálta tagadni, hogy aggódik, de le lehetett olvasni az arcáról.
-Be engedsz, vagy csak itt álldogállunk?
-Uhh, bocsi. - eszméltem fel. - Most fogtam neki takarítani, bocsi a kupi miatt.
-Semmi baj.
-Hozhatok valamit inni? Maradt meg valami vodka még apámtól.
-De csak ha te is iszol velem.
-Oké-oké, ki nem hagynám.
Hoztam 2 pálinkás poharat és valami erős vodkát. Szükségünk volt erre. Miután a fél üveget megittuk, eléggé részegek voltunk ahhoz, hogy kérdezz felelek-et játszodjunk.
-Jólvan kislány te kezded.
-Mi volt életed legnagyobb hibája?
-Az, hogy az exem nevét feltetováltattam a vállamra.
-Ne, komolyan? Muta!
-Oké! - kapta le a pólóját.
-Brittany. - olvastam - Pff. Hülye név.
-Ugye? S a kinézete rosszabb - nevettük el magunk.
Több hülye kérdés után, és több pohárka után, Chris egy olyan kérdést tett fel, amit nem tudtam volna rosszabbul megválaszolni.
-Hogy állsz a csávókkal?
-Sehogy, de a lányokkal szarabbul.
-Kifejtenéd? - kérdezte röhögve.
-Ja de előbb iszok még vagy 3 pohárkát. - így is lett - Szóval. Én asszem szerelmes vagyok a tesódba.
-Komolyan?
-Jah. - röhögtem el magam - De tudod, - keztem bele flörtölős hangon - ha jobban belegondolok, nem csak Izu James néz ki jól. A James-ek szépek - közeledtem.
-Úgy gondolod? - kérdezte közeledve, szintén flörtölve.
Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Megcsókolt. Lágyan, de egyre vadabban. Mivel részeg voltam és szar volt a kedvem is előtte, én hagytam. Egyre hevesebben csókolt, mikor annyit éreztem, hogy a keze a pólóm alatt van, a derekamon. Felfele csúsztatta. Észre se vettem, de a pólóm már a földön hevert. Vetköztetett. Egyre gyorsabban. Közben csókolóztunk. A szívem egyre hevesebben vert. Zuhanás. Az ágyon landoltam. Így már a nadrág is le került rólam. Chris gyengéd volt, és folyamatosan ölelgetett. Olyan volt, mintha a mennyben lennék. Megtörtént. Köztem, és a legjobb barátnőm testvére közt. Rémesen éreztem magam. De túl részeg voltam ahhoz, hogy ezt érezzem.
