Decemberi Herceg (Larry Stylinson ff.)

10 - Karácsony

Karácsony reggelén Harry szemei még azelőtt kipattantak, hogy a nap felkelt volna. Korom sötét volt odakint és a szobában is. Semmit nem látott, csak Louis finoman ölelő kezeit érezte a mellkasán. Hallotta a férfi egyenletes légzését, ez azonnal lenyugtatta, pedig ideges sem volt.
Évekkel ezelőtt ünnepelte a karácsonyt utoljára és most megint itt van. Lesz egy szuper, szeretettel teli karácsonya, az éppen mellette alvó csodával.
Úgy jött majdnem egy hónapja Harry életébe mint egy tornádó. Bejött, felkavarta de maradt és rendbe rakta. Még a régi sérüléseket is befoltozta.
Harry Louis hajába vezette az ujjait és a barna tincsekkel kezdett szórakozni.

-Miért nem alszol? -suttogta Louis.

-Nem tudom. -mondta Harry halkan. -Talán annyira várom már a napot.

-Azt én is. -pillantott fel Louis Harryre.
-Főleg a pizza sütést. -mosolyodott el. -Olyan jó érzéssel tölt el, hogy tudom, hogy nem egyedül fogom csinálni. Hanem itt leszel velem...

-Mindig ott leszek neked Lou. Mindig. -vágott közbe Harry. Nem tudta, mit mondott volna még Louis, de úgy érezte ezt muszáj elmondania.

-Tudom. És köszönöm.
-Egyébként...-ült fel lassan. -Ennél jobb helyet nem találhattam volna. Minden reggel külön kiszolgálást kapok, egy személyes fűtőtestem is van -mutatott Harryre. -Süt velem pizzát, elvisz mindenféle helyre ééésss megünnepli velem a karácsonyt. -fordult hátra Louis mosolyogva aztán visszafeküdt Harry mellkasára.

-Meddig tervezel ágyban maradni? Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk palacsintát és tojást reggelire. Teával.

-Te tényleg ki akarsz innen rángatni? Pedig nagyon kényelmes vagy.

-Köszi. -vigyorgott Harry. -De soha nem leszünk készen semmivel, ha nem megyünk le reggelizni.

-Hazz, 7 óra sincs. Kurva korán van, ráérünk.

-Akkor én lemegyek és begyúrom a tésztát jó? Úgyis pihennie kell. -Harry óvatosan letolta Louist magáról és kikelt az ágyból. 

-Nagyon cuki a feneked ebben a pizsamában. -nézte vigyorogva Louis a komódhoz lépő férfit.

-Hah! -kapott Harry oda és megfordult. -Ejnye, Tomlinson!

-Igazán rád illik ez a pizsama.

-Na menj a francba! -Harry megfogta és lehúzta a kezeslábas cipzárját aztán Louishoz vágta a bundás darabot.

-Ez még annál is jobb! -csapta össze a tenyereit Louis kuncogva.
-Egyébként nekem már annyi is elég, hogy tudom, hogy kezeslábasban alszol.

-Kényelmes. És meleg! Hagyj!

-Dehogy hagylak! -állt fel Louis és hátulról átölelte a lehajló férfit.

-Á, szóval akkor te is jössz tésztát gyúrni?

-Persze. -puszilt Louis Harry vállába aztán, úgy ahogy volt, pizsamában kicsattogott a konyhába, nyomában Harryvel.

-Tudod, hogy hogyan kell csinálni? -támaszkodott meg a pulton a fiatalabb, és Louisra pillantott.

-Persze, hogy nem. -röhögött fel.

*

A két férfi egészen tíz óráig csak a tésztával bíbelődött. Az elsőt teljesen elrontották, ki is dobták. A második nem kelt meg, mert kihagytak valami összetevőt. A harmadik viszont nyerő lett, mert végre minden stimmelt a tésztával. Ez akkor is bebizonyosodott, mikor leszedték a konyharuhát és egy szép, már megdagadt tésztával néztek farkasszemet.