Decemberi Herceg (Larry Stylinson ff.)

4 - Mosoly

Harry és Louis aznap késő estig beszélgettek de Harry mégis úgy érezte semmit nem tudott meg a férfiról. És ez így is volt. Louis mindig úgy beszélt, hogy abból ne lehessen rájönni semmire sem. Harry még mindig nem tudja, mi a munkája vagy, hogy miért nem hívja otthonnak Londont... Titokban van az egész férfi előtte.

December 9. Harry úgy ébredt fel, mintha megnyúzták volna álmában. Nagy nehezen, fájós háttal és nyakkal a fürdőbe ment. Próbált mindent, hogy elmúljon a fájdalom de semmi nem segített. A kabátját is alig tudta felvenni, de nagy nehezen sikerült neki. A sapkáját is felvette, majd kilépett az ajtón.

-Úristen...-lehelte és egy pillanatra a fájdalma is eltűnt. Le esett az első hó. De még mennyi! Harrynek azonnal felfelé kunkorodott a szája és beleugrott a lépcsőjéről a sípcsontig érő hóba. Boldogan ugrándozott, már amennyire tudott, mert minden második ugrásnál úgy érezte mintha le akarna szakadni a nyaka... Na igen, ennek meg is lett az eredménye mert akkora erővel hátravágódott, hogy még a havon keresztül sem volt kellemes. Harry földet ért, egy nyekkenés kíséretében, majd egy óriási kacagást hallott.
Louis! -jutott azonnal eszébe. Tessék, láthatná végre nevetni, de a földön fetreng. Próbált felállni, de inkább maradt ott lent. Kényelmesnek bizonyult a fehér hótakaró.

-Jól vagy? -lépett mellé Louis.
Kár, már nem mosolyog.

-Ha látnálak mosolyogni végre, jobban lennék. -dünnyögte elég halkan ahhoz, hogy Louis ne hallja.

-Mi? -nézett Harry szemeibe, aztán kérlelni kezdte a férfit. -Naa mondd el! -Harry megrázta a fejét. -Látszik, hogy nem ismersz még. Mert ameddig nem mondod el mit mondtál addig nem hagylak! Mondd el mit mondtál! -mondta Louis lassan, tagoltan.

-Azt mondtam, jól vagyok.

-Nem nem! -rázta meg a fejét Louis. -Ne próbálj átverni, sokkal több ideig mozgott a szád! A mondat hosszabb volt!

-Semmi érdekes. -motyogta Harry aztán ülésbe tornázta magát.

-Szeretném hallani. -jelentette ki Louis határozottan.

-Oké, azt mondtam, hogy ha látnálak mosolyogni végre akkor jobban lennék. -pillantott fel Harry Louisra.

-Ó... -pár pillanatig Louis csöndben volt aztán kitört belőle a kacagás.

-Hé nem vicces! -mondta Harry, de ő is mosolygott. Gyönyörűnek gondolta Louist miközben nevetett. Miközben boldognak látszódott. Most volt az első alkalom 1 hét alatt, hogy a férfi mosolyog. És most először látszik boldognak.

Louis abbahagyta a nevetést majd Harrynek nyújtotta a kezét, aki nagyon lassan felállt.

-Ne gondold azt, hogy soha nem mosolygok. -engedte el Louis Harryt. -Csak...Londonban már nincs értelme. Már nincs miért mosolyognom. Itt pedig még nem volt. Most már van. -mosolyodott el Louis megint.

-Rendben, akkor a hónap hátralévő részében ezt a Louis szeretném látni. -mutatott végig Harry a férfin.

-Nem ígérek semmit. -vont vállat Louis.

-Hideg van. -húzta össze magát Harry. -Bejössz? -biccentett a faháza felé Louis pedig bólintott aztán követte.

*

-Harry...Egyébkén minden oké? -kérdezte Louis a férfitól aki már átöltözött és a lépcsőn ment le. Vagyis  próbált lemenni.

-Persze! - vágta rá azonnal.

-Ez az esés miatt...vagy...Nagyon nem úgy néz ki a mozgásod mintha jól lennél.

-Elaludtam a nyakam, a vállam és a hátam. Reggel nagyon szarul keltem.