Decemberi Herceg (Larry Stylinson ff.)

6 - Forró csoki az ágyban

Harry és Louis több napon keresztül szinte csak a házban töltötték az időt. Nem nagyon tudtak kimenni, hisz a hó mindent eltorlaszolt. 

Louis egyik nap feldobta az ötletet, hogy mi lenne ha építenének egy átjáró alagutat a kutyák háza és Harry faháza közt. Akkor nem kéne minden nap havat lapátolniuk. 
Harrynek maradt meg a lovak istállója építésekor egy jó pár darab fa léc, szóval azt össze szegelték, majd stabilan megállították a földbe. Mindketten meg voltak elégedve az egész napos munkájukkal, és végre szabadon járhattak a kutyákhoz. 

-Mit szólsz egy meleg leveshez? -fordult Harry Louis felé. 

-Nekem oké. -vont vállat a férfi. -Zayn-ék mikor érnek ide? 

-Fogalmam sincs. De legalább csak bokáig ér a hó. Egyébként jó, hogy nem esett már egy jó pár napja. Kezdett elegem lenni. 

-Szerintem egész hangulatos volt a full fehérség. 

-A 4. telemet töltöm itt. Eddig ez a legjobb, mert itt vagy... De amúgy a hó csak felerősíti a magányom. 

-Ch..-ciccegett Louis. -Velem megfogod ünnepelni a karácsonyt. Ráveszlek bármi áron. 

-Ez hogy jön ide? 

-A karácsony akkor jó, ha nem egyedül vagy. És most itt vagyok én. -mosolygott Louis miközben magára mutatott. 

-És honnan veszed, hogy majd te ráveszel? -fordult Harry a tűzhely felé és felrakta forrani a vizet. 

-Idehozok egy karácsonyfát. 

-Na de várjunk, hisz te azt mondtad, hogy nem szeretnél díszeket a házadba. 

-Igen, a díszeket nem szeretem. Egyedül a fát. Ennyi. Nem kell nekem csicsás dísz mindenhova. 

-De az a lényege a karácsonynak! -háborodott fel Harry. 

-Tehát még emlékszel a karácsonyokra. Oké, nem rossz. És a karácsony lényege az, hogy együtt legyél a szeretteiddel. 

-Egyedül nem nagyon volt miért megünnepelnem. -vont vállat Harry. -De, most elképzelhető, hogy...vágunk ki egy fát. 

-Ezaz! -Louis örömében ugrott egyet, majd megölelte a vele szemben álló férfit. Harry nem kicsit meglepődött Louis hirtelen mozdulatától, de azonnal visszaölelt.

-Szerintem ezek után már nem mondok nemet. -mosolygott Harry. 

-Hát ne is! -rázta a fejét nevetve Louis. 

Valaki kettőt koppintott az ajtón, majd Zayn kukucskált be. Harry azonnal az ajtóhoz sietett, Louis-val a nyomában. Zayn eléggé meglepett fejet vágott, mikor meglátta az alacsonyabb férfit Harry mögött.

-Zayniee! -ölelte magához a fekete hajút, majd mikor elengedte a mellette álló barnaságra nézett. Nem tudta, honnan szedte össze Zayn, de Harry megállapította, hogy gyönyörű férfi. 

-Ö... Harry Louis ő itt Liam, a barátom. -mutatott Zayn a maga mellett álló megszeppent srácra. Egy pár évvel fiatalabb volt mint ők, az biztos.

A fiúk kezet ráztak egymással, aztán az étkező asztalhoz ültek le, hogy közelebb legyenek Harryhez. 

-Szóóval, mi jót csináltatok, amíg nem voltam itt? -törte meg a csendet Zayn az asztal alatt végig Liam kezét szorongatva. Az igazság az, hogy félt Harry reakciójától. Hogy mit gondol a Liam-ről. Mert ezúttal Zayn tényleg komolyan gondolta a dolgot. Most nem csak játszadozik. Úgy érzi, megtalálta a "nagy ő-t".