Az Én Megmentőm

VIII. fejezet

Már a kocsiban ülök, és Aria háza felé tartok.

Leparkolok a ház előtt, ahol a lány épp most zárja be a bejárati ajtót, majd felém siet.

-Sziaa! - ölel át, hatalmas mosollyal amin kicsit meglepődök. Csak 2 órája nem láttuk egymást, most mégis olyan érzésem van, mintha napok, akár hetek óta nem találkoztunk volna.

-Szia! - öleltem vissza, majd kinyitottam az anyósülés felőli ajtót. - Mehetünk?

-Persze! - pattant be, én pedig megkerültem az autót és ugyanezt tettem - Hova megyünk? - kérdezte mikor elindult az autó.

-Majd meglátod. - fordultam felé egy pillanatra.

-Ez nem ér! - szólalt meg kissé durcás hangon - Ha már eljöttem legalább mond meg hova megyünk. Légysziiii!

-Ugye tudod hogy most kb úgy viselkedsz mint egy 5 éves? - álltam meg a piros lámpánál és néztem rá nevetve. -És nyugi, nem vagyok sorozatgyilkos, és nem akarlak megölni. - hagytam abba a nevetést de még mindig vigyorogtam. Aria kinyújtotta rám a nyelvét és próbált továbbra is sértődöttséget tettetni, de a szája sarkában ott bujkált egy mosoly. Elképesztően aranyos volt.

-Tartsd a nyelved a szádban!

-Vagy mi lessz? - nézett a szemembe vigyorogva.

-Próbáld ki! - hajoltam hozzá közelebb, mélyen a szemébe nézve. Teljesen elvörösödött és szaporábban kezdte venni a levegőt. Győztes mosollyal fordultam ismét az út felé. A lámpa másodperceken belül zöldre váltott, így a gázra nyomva a lábam elindultam.

-Kepa? - szólalt meg kis idő múlva Aria.

-Hm? - fordultam felé egy pillanatra.

-Miért csinálod ezt? Mi ez most? - kérdezi alig hallhatóan.

-Mire gondolsz?

-A tegnap este és ez most.

-Tegnap este már nem engedhettelek el olyan későn. Ezt meg vedd mondjuk az első randinknak. - vonok vállat.

-Randinknak? - kérdezi döbbenten.

-Igen.

-Az hogy első, azt jelenti hogy lesz több is?

-Szeretnéd? - fordulok felé.

-Talán... - harap ajkaiba, mire én elkapom róla a tekintetem. Túlságosan dögös, és nem szeretnék autó balesetet szenvedni mert elkalandoztak a gondolataim.

-Csak talán?

-Ezt majd kérdezd meg a nap végén. - mondja majd a kezébe veszi a telefonját.

-Na azt most felejtsd el! - kapom ki a kezéből a telefont mikor megnyitotta a térképet.

-Hé! Add vissza! - rivallt rám felháborodottan.

-Nem!

-Kepa! Ne már!

-De. Ne kíváncsiskodj!

-Oké oké. - fordul durcásan az ablak felé.

Pár perc múlva leállítottam az autót, majd kiszálltam a kocsiból. Kinyitottam az ajtót Aria előtt és a kezébe nyomtam a telefonját.

-Tessék.

-Kössz. - mondja erőltetett mosollyal, már inkább fintorral az arcán.

-Oké akkor legközelebb megtartom.

-Szerintem nem szorulsz rá. - mondja majd elsétál mellettem.

-Nem vállalok felelősséget azért ha eltévedsz! - kiabálok utána mire megáll és felém fordul.