Csak egy éjszaka

3.fejezet

Madelyn szemszöge:

Apám majdnem rosszul lett a döntésemtől. Szavaim után lehuppant a kanapéra és csak bámult maga elé. Ez miért olyan meghökkentő dolog? A húsz, lassan huszonegy éves lánya el akar költözni. Nem a világ másik felére, hanem a belvárosba. Egyedül.

A válasza annyi volt, hogy neki úgy is van egy-két kis lakása és majd választhatok egyet. Örömömben a nyakába ugrottam és millió puszit adtam az arcára.

Most este hat óra van és már az összes cuccomat, amit el akarok magammal vinni vagy a földre dobtam vagy már becsomagoltam. A képeket, a ruháimat és minden egyéb apró kis dolgot ami kell, vagy kelleni fog.
Boldogan hallgattam pakolás közben a zenéimet, de aztán eszembe jutott Declan és elromlott a hangulatom. Őszintén még magamnak sem tudtam bevallani az érzéseimet ebben az ügyben. Örültem? Igen, mert jól néz ki. Szomorú voltam? Igen, mert magamtól tényleg nem mentem volna bele, nem éreztem jól magam megfenyegetve. De az igazság: mindig is szerelmes voltam Declan-ba. Tavaly nyár óta, amióta idejöttem. Részben ezért is feküdtem le a többiekkel, hogy féltékennyé tegyem. De nem tudtam, mert mivel Mason oldalán volt, inkább undorodott tőlem, minthogy féltékeny legyen. Utáltam magam ezért. Most pedig, hogy van egy lány, akivel randizgat és én csak egyetlen éjszakára kellettem neki még rosszabbul és még jelentéktelenebbnek éreztem magam, mint eddig.

Gyorsan eltereltem erről a figyelmem, mivel még millió dolgom volt és már hat óra van.

Álomba merülni nehezen tudtam, de egy óra mocorgás után sikerült.

❤︎❤︎❤︎❤︎❤︎

Szombat, este fél nyolc. Már mindenemet összepakoltam egy csomó bőröndbe és táskába. Büszke voltam magamra, hogy ilyen hamar sikerült ezt véghezvinnem. Már fel voltam öltözve a kocsi kulcsom is a kezemben volt. Egy szexi kis csipkés fehérneműben voltam, azért valahogy nézzek már ki.

Beültem az autómban és az irányt Declan háza felé vettem. Miközben szeltem a külváros utcáit és minél szebb házak mellett mentem el egyszerűen alig tudtam figyelni az útra. Apának azt mondtam, hogy egy barátnőmnél alszom és szerencsére mást nem kérdezett.

Tudtam Declan címét viszont azt nem, hogy ilyen szép a háza. Leparkoltam egy mellékutcába, hogy még véletlenül se higgye senkise azt, hogy hozzá jöttem. Kiszálltam az autóból és a házhoz sétáltam. Az ajtón hármat kopogtattam, nem sok idő múlva már nyílott is.
- Már vártalak, Maddie.- kacsintott rám. Megforgattam a szemeimet.
- Kiváló.- beengedett az ajtón én pedig körbenéztem a házban. Gyönyörű volt. Legalábbis nekem tetszett.
- Na, és? Hol szeretnéd?- közelebb lépett és egy cseppet belemarkolt a fenekembe.
- Te aztán nem szarozol. Menjünk inkább a hálóba.
- Ahogy szeretnéd.
Bevágott elém és az emeletre vezetett a szobájához. Rajta csak itthoni melegítő és egy póló volt. Rajtam sem volt mondjuk sokkal több. Egy leggings-et és egy trikót viseltem.
A szobájában elhúzta a sötétítőt, csak egy halványan világító fény maradt a szobában. A telefonom már lent letettem a nappaliban, a kezeim magam mellett lógtak.
Közelebb lépegetett a kezeit az arcomra tette és óvatosan megcsókolt. Viszonoztam és innen tudtam, hogy már nincs visszaút. A csókjaink egyre hevesebbek lettek, a pólók és nadrágok lekerültek. Egy pillanatra megállt és majdnem felfalt a szemeivel. Ő sem panaszkodhatott az izmos felsőtestével, amivel pedig én nem tudtam betelni. Újra letámadott lassan kikapcsolta a melltartómat és elhajította. Eddig még álltunk, most már az ágyban fetrengtünk. Simogatta meztelen felsőtestemet, amire nekem akaratomon kívül kis nyögések hagyták el a számat. Lekerült rólam a bugyi is végül pedig róla is az alsónadrág. Szerencsére nem kellet neki mondani, hogy használjon óvszert, majd lassan magáévá tett. Nem fájt, nem ez volt az első. A menet végére mindketten elégedetten nyögtünk. Ennyire szexin mondjuk senki nem adta ki ezeket a hangokat, mint ő.

Elterült az ágyon majd felém nyújtotta a kezét, azt akarta, hogy én is odafeküdjek. Általában ilyenkor hazamegyek, de ha azt szeretné, hogy odafeküdjek, akkor odafekszek. Közelebb húzott magához, így a fejem a mellkasán volt. Ennél jobban még sohasem éreztem magam. A mellkasán lévő fejemet simogatta én pedig apró köröket rajzolgattam a felsőtestére. A simogatás hatására lassan mindkettőnket elnyomott az álom.

Óvatosan kinyitottam a szememet. A fejem még mindig Declan mellkasán pihent. Teljesen emlékszem arra, hogy mi történt tegnap kettőnk között. Megmosolyogtatott, amikor erre gondoltam. Most ráébredtem egy dologra, mégpedig arra, hogy talán tényleg érzek iránta valamit. De nem szerettem volna igazságtalan lenni a barátnőjével szemben. Én nem vagyok ilyen. Olyan, hogy érzek valaki iránt valamit egy ilyen alkalom után. Vagy mégis?

Lassan felültem és tovább néztem az alvó Declan-t. Miért volt ilyen tökéletes? Hirtelen dübörgést hallottam lentről.
- Declan! Hol vagy kicsim?- hallottam egy hangot.
- Kurva életbe!- ez Declan barátnője volt!
Kipattantam az ágyból, magamra vettem az alsóneműm és összeszedtem a ruháimat. Egyre közelebb jöttek a léptek, én pedig már a szekrényben ültem. Ez volt a legelérhetőbb menedékhely. Még épp időben, ugyanis pont abban a pillanatban toppant be a lány.

Declan szemszöge:

Egy kellemes hang ébresztgetett. Azt gondoltam, Maddie az, de amikor kinyitottam a szemem, kicsit sem az volt akire számítottam.
- Szia baba!- ébresztgetett Lauren édes hangon.
- Szia édes.- törölgettem a szemeimet álmosan.- Mit csinálsz itt?
- Csak eljöttem a barátomhoz, tán nem szabad?- nevetgélt.
Jó, igazából egy dologban tényleg hazudtam a többieknek. Lauren tényleg a barátnőm volt. Egy hete jöttünk össze körülbelül. Még nem voltunk azon a szinten, hogy kimondjuk, a szeretlek szót, de nagyon szuper lány volt.
- Lemegyek, csinálok neked reggelit.- mondta miközben felállt az ágyból- Mit kérsz?
- Egy egyszerű tojásrántottát.
- Rendben.- nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából.
Felvettem a ruháimat és én is kimentem a szobából. Nem mertem Madelyn-hez, féltem, hogy kihallatszódna. Bántott, hogy csak úgy ott hagytam, mivel még mindig emlékeztem a tegnap esti édes szájára, amelyek úgy vágytak az én csókjaimra. Az én szám pedig az ő csókjait kívánta, most is. Másrészt pedig szörnyen éreztem magam Lauren miatt. Nem érdemelte meg, hogy megcsalják. De én sem úgy terveztem, hogy még másnap is egy másik lány ajkai után kívánkozom!

Madelyn szemszöge:

Majdnem másfél órán keresztül a szekrényben ültem. Komolyan nem volt annyi Declan-ban, hogy szóljon annak a lánynak, akit tegnap este megdugott, hogy üljek itt egy darabig vagy megpróbálja elküldeni vagy mit tudom én. A lábaim már zsibbadtak és halálra untam magam. A tegnap estén járt az eszem, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből azt a szenvedélyességet, ami akkor volt. Minden pillanatát újra éltem, attól, hogy beléptem az ajtón, addig, hogy a karjaiban ébredtem. Miért? Én nem vagyok ilyen. Nem érzek semmit ezek után az alkalmak után. Akárhogy próbáltam győzködni magam arról, hogy most is így van, nem sikerült és utáltam magam emiatt. Nem akartam, hogy tetsszen ez az egész. Nem szabadott, hogy ezt érezzem. Mégis miért pont velem történik ez? Az akadályozta meg az előtörő könnyeimet, hogy nyílott a szekrény ajtaja és megláttam Declan arcát.