A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesója

10. fejezet - Szeretem

Reggel Lilla ébresztett azzal, hogy van még hátra pár teszt és ha ezek jó eredményt mutatnak mehetek haza.
Körülbelül az egész délelőtt ezzel telt, viszont megérte, mert most már biztosan elhagyhatom a létesítményt. 

Lilla segített összepakolni és közbe többször is azon kaptam, hogy nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de aztán mégsem mondott semmit. 

- Remélem még összefutunk. - nyújtotta a kezét, amit megfogtam és megráztam. 
- Mi az amit mondani akartál? - 
- Oh észre vetted. - sóhajtott - Tudod csak annyi, hogy tisztáznod kéne az érzéseid Nickkel kapcsolatban. - 
- Igen ezen én is tűnődtem már. Még nem vagyok teljesen biztos magamban de majd meglátjuk mi lesz belőle. - mosolyogtam rá halványan és elhagytam a kórházat ami előtt Maryék vártak. 

- Szia Leo. - mosolygott Mary. - Mindened meg van? - 
- Aha úgy tudom. Lehet egy kérésem? - 
- Mond. - 
- Kiraktok az árvaháznál? Anyának van egy új gyereke aki elég nehéz eset és szeretnék neki segíteni. - 
- Rendben van. - 
- Köszönöm. - mosolyogtam én is.
Beraktam a cuccomat a kocsiba és én is beültem. 

Az árvaházhoz érve kiszálltam, elköszöntem a szüleimtől és bementem az épületbe. Ekkor hirtelen rohamoztak meg az elmúlt 15 év emlékei amik egy részt boldoggá tettek más részt elszomorítottak mert akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott ez a hely.

- Te vagy Leo? - hallottam magam mögül egy vékony hangot. Megfordultam és kislánnyal találtam szembe magam. Fekete haja volt égkék szemekkel, ami kicsit ijesztően hatott, aztán megláttam, hogy karját és a lábát kötések borítják. Nem akarom tudni mit élhetett át. 
- Igen én vagyok. - mosolyogtam halványan és leguggoltam. - Téged hogy hívnak? - 
- Emma vagyok. - suttogott. 
- Emma, megfogod a kezem? - kérdeztem, mire elhúzódott tőlem. - Megmutatod a szobád? - 
Aprót bólintott és elindult a szobákkal teli folyosón. 

Olyan középtájon megállt és lenyomta a kilincset. Bement a szobába és láttam hogy a bent lévő bútorok szinte teljesen üresek. Közben Emma lehuppant az ágyára és egy képeskönyvet vett a kezébe. 
- Szereted az ilyesmit? - kérdeztem tartva egy kis távolságot. Bólintott mire én kinyújtottam a kezem amitől összerezzent. 
- Semmi baj. Nem érek hozzád, de ha gondolod olvashatok a könyvedből. - mosolyogtam rá halványan. 
- Oké. - suttogta és letette a könyvet a földre. Miközben én a kezembe vettem a könyvet jól betakarózott és rám emelte a tekintetét.
Olvasni kezdtem és pár perc után láttam, hogy elaludt. Egy fájdalmas sóhajt engedtem ki miután végig néztem a kislányon. 

- Kicsit ijesztő elsőre igaz? - suttogott anya az ajtófélfának támaszkodva. 
- Mi történt vele ami miatt ilyen állapotban van? - 
- Mindennap bántották testileg és többször is megerőszakolta a nevelő apja. Az az ember egy vadállat. - 
- Istenem. És még én mondtam, hogy milyen rossz életem volt. - 
- Tudod, az a lényeg, hogy te mekkorának látod a problémát nem az, hogy másoknak rosszabb volt-e vagy sem. Mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak. - mondta egy fél mosollyal. - Szerintem jót tennél neki. - 
- Akkor legközelebb is jöhetek? - 
- Megkérlek, hogy gyere. - 
- Szívesen jönnék, csak nem tudom mennyire bír Emma. - 
- Kedvel hidd el nekem. - 
- Rendben. - mosolyogtam halványan és egy ölelés után felhívtam Williamet, hogy jöjjön értem. 

Otthon kicsit fáradtan dőltem az ágyamba miután elmentem fürödni. 
- Mi lesz a bepakolással öcsi? - jött be Mark a szobámba. 
- Majd holnap. - nyavalyogtam. 
- El fogod felejteni. - 
- De ma már nincs erőm felállni se. - 
- És még rám mondják, hogy lusta. - 
- Nem te voltál 10 teszten amik miatt a kórház különböző részeire kellett mászkálnod. -
- Akkor majd én bepakolok neked. - 

Elkezdett keresgélni aztán látszott az arcán, hogy leesett neki, hogy még nem kaptam könyveket. Abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés ami látszólag Marknak nem tetszett mert hozzám vágott egy párnát. 
- És én még az elején azt hittem, hogy ártatlan kis öcsém lesz erre megkapom az ördögöt. - 
- Azért te sem panaszkodhatsz. - nevettem. 
- Ugye holnap jössz a gólyabálba. - 
- Miért az mi? - 
- Hát nektek szerveznek egy bált amin megismerhetitek a többieket a suliból. - 
- Ott is olyan hülyék vannak mint te? - 
- Először is ez nagyon gonosz volt, másodszor igen nagy részt. - 
- És Maryék azt akarják, hogy olyan suliba menjek, ami hemzseg a Markoktól? Ez kedves. -
- De Nick is ott lesz. - mondta a szemöldökét húzogatva mire én elpirultam. - Úristen, ez komoly? - nézett rám ledöbbenve Mark. 
- M-mi? - 
- Neked bejön Nick? - vette halkabbra a hangját. Először hallgattam aztán alig láthatóan bólintottam. 

Mark mint valami óvodás kezdett ugrálni a szobában aztán meg rám ugorva kezdett ölelgetni mint valami bazi nagy plüss macit. 
- Szállj le rólam, rohadt nehéz vagy. - lökdöstem. 
- Van egy meleg öcsém. - vigyorgott rám. Tisztára be van szívva. 

Nick

Otthon ültem és a telefonom nyomkodtam amikor Mark megjelenő chatfeje megzavart. 
Mark: Haver, olyat mondok, hogy beszarsz.

Nick: Na mondjad. 

Mark: Az öcsém beléd zúgott. 

Nick: MIIIII VAN?

Mark: Nem viccelek. Most vallotta be nekem.

Nick: Van egy meleg cuki öcséd aki szerelmes belém?

Mark: Pontosan. Szóval csinálj magaddal valamit és kapd le holnap a bálon. 

Nick: És ha nem akarja? 

Mark: Mikor lettél te ilyen beszari? Azt akarod, hogy Olivia szerezze meg magának? 

Nick: Lekapom holnap. 

Mark: Na azért.

Széles vigyorral az arcomon dőltem hátra és próbáltam feldolgozni azt az információt, hogy Leo szeret. 

Ez bele tellett egy kis időbe de aztán elkezdtem előkészülni a holnapra. Gyorsan bepakoltam és előkerestem az öltönyöm amit még a srácokkal vettünk körülbelül 3 hónapja. Megfürödtem, még megnéztem valami romantikus nyálas filmet aztán elmentem aludni. 

Itt az új rész. Rövidebb lett mint amit szoktam írni, ezért bocsi. 😖 Remélem jó lett. :)