Buttlefy

Festmény. 4.

2005.11.03.
[Usagi Etsuko]

November van. Esik a hó.

-Hideo! Kezdj magaddal valamit mert ide fagyok!-kiabáltam rá barátomra aki épp nem tudta normálisan be zárni a háza előtti kaput ugyan is a zár megfagyott így a kulcs amit bele toszogált az már semmere se mozdult.

-Hallgass már, épp csinálom!-kiabált rám vissza a fekete hajú, szürke szemű fiú aki a szemüvegét vissza vette.

Kezeimet  karba tettem és egyhelyben toporogtam ezzel valahogy melegítve magam. Hideo bele rúgott a kapuba mire már csak azt láttam, hogy másik lába ki csúszik alóla és seggre ül hangosan el káromkodva magát míg én hangos kacagásban törtem ki.

-Oh, hogy az isten verje meg!-kiabált fel idegesen.

Amikor fel állt a földről majd ki szedte nagy nehezen a kulcsot és inkább el indult. Utána siettem óvatosan lépkedve mert nem akartam fel esni. Ahogy sétáltunk valahogy egyre újabb dolgokat és új embereket láttunk ez alatt az ismerős út alat ahol mindig járunk suliban. A nagy bambulásomban észre sem vettem, hogy valaki épp előttem áll így neki mentem. Ahogy hátra léptem egyet fel néztem az illetőre akinek neki mentem. Magas, kék, fekete mellírozott haja, és hasonló borostyán színű szemek amik idegességet sugároztak felém.

-Bocsánat.-hajoltam meg majd folytatni akartam az utam amikor is megfogta valaki a kapucnim és vissza rántott.

-Mit képzelsz, hogy neki mész a főnöknek te ribanc?-nézett idegesen engem egy magas de vékony testalkatú fiú akinek kezében egy vas cső volt.

-De nagy fiúnak teszed magad azzal a kezedben.-mutattam rá a tárgyra amire Ő is rá pillantott.

Hirtelen kaptam ki a kezéből és ütöttem vele fejbe mire össze eset.

-Anyádat hívd amugy ribancnak te segfej.-dobtam mellé a vascsövet majd Hideo mellé érve újra útnak indultunk.

A suliban minden unalmasan telt. Azt vártam, hogy mikor lesz már vége a napnak. A kis barátommal megbeszéltük, hogy át megyek ma hozzá ugyan is a szabályát szeretné festeni amiben segítek neki.

Ahogy a falat festettem énekelgettem amit Hideo mosolyogva hallgatott. A kis éneklésem a csengő hangja szakította félbe.

-Ah megjött a kaja.-vigyorogva szaladt le a fiú a lépcsőn. Csak mosolyogtam rajta folytatva dolgom ami nem más volt mint Anubis festése.

Hallkan énekeltem tovább amikor is hangos kacagás csapta meg a fülem. Az ajtó felé néztem amin Hideo és egy magas, le nyírt kék hajú fiú lépett be. A fiú szája szélén volt egy heg. Ahogy a fiúval találkozott a tekintetünk fel keltette az érdeklődésemet.

-Hakkai Ő itt a legjobb barátom Etsuko. Kedvesem Ő itt Hakkai Shiba.-mutatott be egymásnak minket.

-A te család neved Shiba?-meglepetten kérdeztem a kissé megszeppent fiút aki zavartan bolintot.-Puszilom a nővéred Yuzuhát.-vigyorogtam rá mire csak egy meglepett pislogást kaptam.-Igen ismerem a nővéred, nagyon jó barátnők vagyunk ha lehet ezt mondani.-folytattam a festegetésem.

A mellettem álló Hideo csak kuncogot.-Hakkai a nővérén kívül más lány társaságában félénk szóval legyél vele kedves és türelmes. Hakkai te pedig enged el magad. Ez a bolond lány nagyon közvetlen egy személyiség szóval nem kell be feszűlve lenned.-veregette meg a fiú vállát aki egy mosolyal az arcán bólintott.-Na gyerünk együnk!-ült le a földre.

Ahogy le ültünk enni Hakkai is be csatlakozott. Kissé félénk volt az elején de utána fel oldódott aminek örültem. A kaja után én fel álltam miközben Hakkai kíváncsi tekintettel nézett.

-Nyugi nem megyek világgá.-kuncigtam számba véve egy cigit és ki mentem rá gyújtani.