Buttlefy

Megfigyelés. 1.

2005 Március. 4. Csütörtök
[16:55]

Fontosabb dolgok:
Kor: 18
Neme: Nő ( lány)
Családi státusz: Ismeretlen
Természete: Mások elmondása szerint kedves, megértő, tisztelet tudó lány. A lány saját elmondása szerint egy bunkó, flegma személyiség.

Az ajtón kopogtak. Fel álltam a székemből és ki nyitottam az ajtót majd mikor megláttam az alacsony lányt aki kedvesen mosolygott még nekem is mosolyt csalt az arcomra.

-Jó napot kívánok a nevem Usagi Etsuko.-hajolt meg majd be engedtem a lányt.

-Szia kedvesem. Nyugodtan tegeződjünk én Shio Yuki vagyok. Kérlek feküdj le arra a kanapéra.-mutattam a szövet kanapéra.

A lány tette amit kértem majd a kanapé mellett el helyezkedő székre űltem. Ölembe tettem a füzetem majd a lányra pillantottam aki kissé idegesen feküdt.

-Nyugi nem bántalak.-kuncogtam és meg akartam simítani a lány lábát de egyből el húzta.

-Kérem ne érjen hozzám.-mondta lágy hangnemben.

-Rendben van kedvesem.-mondtam el mosolyodva majd fel vettem a szemüvegem.

A lánynak ahogy fel tetten a kérdéseket- amikre ha lehet mondani- szépen válaszolt. Láttam a gesztikulálásán ahogy néha idegességből mond valamit csak nyugodt hangal.

-Mond csak Etsuko mesélnél nekem a családoddal kapcsolatban?-néztem rá mire ami párnát -amit idő közben magához ölelt- megszorította.

Fel ült ki nyitva eddig csukva tartott szemeit majd közelebb ült hozzám s nézet egy ideig engem. Álltam a szemkontoktust hisz ha látja rajtam a félelmet az akaratossága miatt azt hiszi, hogy érő fölényben van.

-Anyám egy iszákos, drogos, ninfómániás kurva. Apukamat sose ismertem. Most pedig egy kurvákat futtató kurvának van a kezében a gyámságom.-mondta sóhajtva.-A neve az, hogy ma'm de amugy az igazi neve nem más mint Yuri. Tadeshi Yuri. Egy festet, rák vörös hajú, nő aki állandóan elegáns ruhákban járkál lábán magassarkú van amiben ha fáj is a lába sem veszi le. -mondta miközben fel állt. -Van egy főnököm akit úgy hívnak, hogy a fehér oroszlán de amugy meg az a neve, hogy Munakata Ibuki. Úgy viselkedett velem a kezdetektől fogva mintha az apám lenne de valahogy nem tekintettem Őt annak soha.-kezdett el járkálni.

-Haza szeretnék menni...-szólalt fel egy kis csöndet követően.

-Menj csak kedvesem.-álltam fel elé állva.-Minden hét vasárnapján szeretnék veled el tölteni egy napot ami egyfajta találkozó, de viszont a hivatalos úgymond ilyen beszélgetésre minden hét csütörtök, kereken öt órakor gyere.-mosolyogtam lágyan a lányra aki viszonozta a gesztusom majd egy bolintást követően ki ment.

Oda sétáltam az író asztalomhoz ki nyitva a lány aktáját és nézni kezdtem.

-Rejtélyeket hordozol magadban.. De bármi is legyen én meg fogom fejteni.-simítottam a lány akjátán lévő képére.