Csak egy éjszaka

1.fejezet

Madelyn szemszöge:

A mindenki által utált ébresztő megszólalt mellettem én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, kinyomtam. A szemeim lecsukódtak volna ám eszembe jutott, hogy június huszonötödike, péntek van, azaz munkanap. Mondanám azt, hogy végre péntek és holnap már szünet, de nekem szombaton is dolgozni kell és csak vasárnap pihenhetek.
Feltápászkodtam az ágyról és az első utam a fürdőszobámba vezetett. Fogat és arcot mostam, hogy kicsit feléledjek a reggeli kómás állapotomból.
A fürdőből kiérve elővettem a mai ruhámat, ami egy sima fekete rövidgatya és egy fehér rövid ujjú póló volt. Megfésültem világosbarna hajamat és feltettem a szemüvegemet is. A szettemhez még hozzácsaptam egy fehér sport cipőt, megfogtam a táskám és lementem az előszobába ahol apa már várt rám.
-         Jó reggelt kicsim.- puszilta meg az arcom.
-         Jó reggelt apa, indulhatunk?- kérdeztem tőle.
-         Persze.
Kimentünk a házból, beszálltunk a kocsiba és már mentünk is.

Addig, amíg megyünk kicsit bemutatkozom. Madelyn Southgate vagyok húsz éves. Az apám, aki mellettem ülve vezet, az angol válogatott focicsapat edzője Gareth Southgate. Anyukám Alison Southgate, testvérem nincs... vagyis volt, de erről nekem még ennyi év után is elég nehéz beszélni. Majd talán egyszer.
Apám révén, nyáron az angol válogatottnál vagyok gyakorlaton mivel év közben az egyetemen sportpszichológiát tanulok. Ezért a gyakorlatért pénzt nem kapok, de mást viszont igen.
Más ember nem beszélne ilyen nyíltan erről viszont én sosem voltam szégyenlős. Szóval valaki beszédben jobban megtudja oldani a problémáit mások viszont az ágyban tudják ezt jobban kifejezni, ha értitek mire gondolok.
Igen, volt pár egy éjszakás kalandom az utóbbi egy évben és hát a legtöbb a csapatból volt. Szerencsére ezeket apámnak nem mondják el, csak egymás között beszélik meg. Van akivel tavaly nyáron volt ez a kis incidens és azóta már felesége is van. Ezek nekem nem jelentenek semmit. Élvezem, az életet pedig élvezni kell, nem?

Hirtelen lefékeztünk egy parkolóba én pedig csak úgy kiestem a gondolataimból.
-         Megérkeztünk!- szólalt meg apa és már pattantam is kis a kocsiból.
-         Akkor majd nap végén tali.- nyomtam egy puszit az arcára majd elindultam az irodám felé.

Declan szemszöge:

Az öltözőben ülök Mason-nel. A többiek már a kondiban nyomják az edzést, de mi valamivel később jöttünk és amúgy is mindig bent maradunk kicsit tovább, hogy tudjunk beszélgetni. Egy ideje már érdekes ötlet támadt a fejemben, amit alapból is szerettem volna megosztani vele, de nem mertem mivel tudom, hogy hülyeségnek tartaná. De most összeszedtem magam és belevágtam.
-         Tesó, van valami a fejemben, de lehet teljesen hülyeség.- mondtam miközben az edző cipőmet kötöttem be.
-         Dec, amiket te kitalálsz azok általában hülyeségek, nem?- nevetett fel.
-         Nagyon vicces vagy. De ez most komoly téma.
-         Halljam.- néz rám érdeklődve.
-         Szóval, tudod, van a pszichológusunk, Madelyn.
-         Akin átment a fél csapat?- kérdezi lenézően. Sosem volt neki szimpatikus a lány. Ő azon kevesek közé tartozik, akik még nem tették próbára az ágyban.
-         Ja igen, pontosan kik is?- teljesen elfelejtettem, hogy kik azok akik vele kapcsolatos sztorikat meséltek. Csak arra emlékszem, hogy mindenki azt monda: borzasztó jól csinálja a dolgát az ágyban.
-         Hát, Kane, Pickford, Grealish, Lingard, Walker, Shaw, Maguire is talán. Most nagyjából ennyire emlékszem, de van még egy kettő. Miért kérdezed?
-         Nem érdekes.- és a lábamra fordítottam a tekintetemet.
-         Jajj, ne. Declan, ugye nem?
-         Mi nem?- ráncolom a szemöldököm.
-         Ugye nem azt tervezed, hogy te is?
-         Mason, mond már ki mit szeretnél!
-         Ugye te nem szeretnél lefeküdni vele?- hangja kissé kétségbeesetten hangzott.
-         Talán...- igazából már rég tervezgetem ezt. Sosem volt hozzá bátorságom. Elég rég nem csináltam, és hát férfiból vagyok, vannak szükségleteim.
-         Ezt nem hiszem el! Mégis miért? Most randizgatsz valakivel, nem?
-         De, de nem mondhatom meg csak úgy egy embernek akivel most kezdtem el randizni, hogy légyszi szexeljünk!- csend.
-         Miért neki szerinted csak úgy megmondhatod?- kérdezte egy kis idő múlva.
-         Mase, ez a lány egy ribanc. Szerinted nem fogadná el, ha egy férfi csak úgy felajánlja? Különben is, a többiek mit csináltak?
-         Mit tudom én. Csinálj, amit akarsz.- adta fel a harcot.
-         Ezt fogom csinálni. Úgysem jelentene semmit.
-         Ha te mondod...- majd felálltunk, mi is a többiekhez sétáltunk és én elkezdtem bemelegíteni.

Megnyújtottam a láb és kar izmaimat. Emelgettem a súlyokat, felüléseztem is egy keveset majd mikor arra jutottam, hogy és is megvagyok, leültem inni és megvártam, amíg a többiek is végeznek, ami nem volt sok idő.

Közösen mentünk vissza az öltözőbe, hogy felvegyük a foci cipőinket, átvegyük a felsőinket és már indultunk is a pályára.

Madelyn szemszöge:

A fiúk edzésének vége van így tudom, hogy hamarosan meghallom az első kopogást az irodám ajtaján.

Eltelik egy két perc, azt telefonozással töltöm, aztán már meg is hallottam az első kis kopogó hangot.
-         Szabad.- mondom és Kane már be is tört a szobába.
-         Összevesztünk az asszonnyal.- fakadt ki miután becsukta az ajtót.
-         Na, ez hosszú lesz.- motyogom, ő pedig már el is foglalta a széket az asztalom előtt.

Harry negyed órán keresztül arról beszélt, hogy ő mennyire szereti a feleségét és, hogy mennyire fél attól, hogy el akar válni. Megnyugtattam, a szokásos pszichológiai szövegekkel, amik be is váltak nála. Imádom a pszichológiát.
Kane kimenetele után Mason jött be teljes sebességgel, de úgy, hogy majdnem kiszabta az ajtót. Maga után be is csapta majd ő is elhelyezkedett a székben.
-         Szabad tudnom, mi a probléma?- könyöklök fel az asztalra.
-         Szabad hát, mivel te vagy a pszichológus.- forgatja a szemeit. Sosem bírt engem, pedig én őszintén próbáltam vele összebarátkozni.
-         Akkor belekezdenél?
-         Persze. Declan el akar vinni egy körre. Mármint az ágyban.- a szemeim kerekre tágultak, de szerintem még a szám is kinyílt. Declan Rice? Az a Declan Rice aki hasonlóan, mint Mason mindig szem forgatva beszélt velem?
-         Öm, miért is?
-         Szükségletei vannak.- válaszolta tömören.
-         Gondoltam, hogy azért. De hát ő mindig is utált.
-         Nem utált, miattam tett úgy mintha utálna.
-         Mi? Miért?- hát én már teljesen összezavarodtam.
-         Mert én nem bírlak, és miattam úgy tett, azt nem tudom, hogy miért.
-         Ja, értem.- nem értem.- Szóval mit tehetek érted?
-         Tegyél meg bármit, hogy lebeszéld erről.- felelte határozottan.
-         Miért is?- nem vagyok én kutya, hogy meg mondja, mit csináljak.
-         Mert éppen talált egy kedves lányt akivel randizgat és alapból sem szeretném, hogy azok közé a tagok közé tartozzon akik átmentek rajta.
-         Fogd vissza magad Mount. Ha így beszélsz velem nem fogom megtenni azt amit szeretnél.
-         Jó, bocsánat. Szóval, megtennéd, hogy lebeszéled róla?
-         Hol a varázsszó?- újabb szemforgatás.
-         Légy szíves.
-         Nem ígérek semmit, de megteszem amit tudok.
-         Köszönöm.- nem állt fel így muszáj volt megkérdeznem tőle egy dolgot.
-         Mason?
-         Igen?- néz rám.
-         Miért utálsz ennyire?- nem válaszolt egyszerre.
-         Nem utállak, csak szimplán nem bírlak.
-         Akkor miért nem bírsz? Mit ártottam én neked valaha?
-         Semmit. Csak egyszerűen nem szimpatikus, hogy mindenkivel, aki csak kéri, lefekszel.
-         Tehát egy kurvának tartassz.- mondtam alig hallhatóan, fejemet lehajtva. Tudom, hogy mindenki annak gondol. Én is magamat, de nem szeretem, ha ezt valaki a szememre veti.
-         Nem tartalak...kurvának.- hangja egy cseppet bűnbánóan csengett.
-         Akkor?
-         Nem tudom, mindegy. Ne rágódj ezen.- küldött felém egy apró mosolyt, amit viszonoztam akármennyire is csodáltam.
Becsukta maga mögött az ajtót én pedig magamra maradtam a gondolataimmal. Nem sokat voltam egyedül, ugyanis a következő ember, aki belépett az maga, Declan Rice volt.