Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|

A Kezdet (1.)

"When I saw you
I fell in love,
And you smiled,
Because you knew."

~William Shakespeare

Csele, Csónakos, Nemecsek és Boka. Így terveztek elindulni a több hónapja tervezett kirándulásra. A többiek otthon maradtak dögleni—ők meg kölcsönvették Weisz kisbuszát, Weisszel együtt, mert nem volt az az isten, hogy a fiú megváljon a kis csodájától. Így hívta, mert az utolsó megspórolt pénzéből vette. Legalábbis azt hitte. Utána a Richter jól megverte, mert igazából az ő pénzét költötte el.

Már vagy három órája utaztak, és már Weisz sem szólalt meg, semmi hülyeséggel nem állt elő. A Csónakos az anyósülésen terpeszkedett, és tájékoztatta Kolnayt a hollétükről, meg arról, hogy hogyan halad a Bokacsek ügy. Erről majd később. Csele az ablaknak dőlve zenét hallgatott, Boka meg Nemecsek egymásnak dőlve olvastak. Vagyis Boka olvasott, Nemecsek meg nézte. És még két óra hátravolt. Hiába, Richter tengerparti nyaralójáért meg kellett szenvedni. Csele most a mobilját bekapcsolva kezdte nézegetni a galériáját—ha valami vicceset talált, megmutatta Csónakosnak. A világért nem zavarta volna meg Nemecsekéket, akik most egymásra nézve bárgyún vigyorogtak. Előkerült Boka nagyszüleitől kapott ajándéka: a zsebtintatartó. Szerencsére nem kezdte el kattogtatni, szóval nem kellett attól félnie, hogy Weiszék esetleg ki akarják rakni.

Eredetileg úgy volt, hogy csak Boka és Nemecsek mennek, csakhát, valakinek tudósítani kellett az otthon maradt Pál utcaiaknak, hogy mi a szitu velük. Erre a posztra hárman jelentkeztek: Csele, Csónakos, meg a Weisz. Megegyeztek, hogy mindegyikük egy napon "kémkedik", a másikon mehet, amerre akar. A sort Csónakos kezdte, aki büszkén viselte az ő szavaival élve, "rangját".

De miért is kellene Boka meg Nemecsek után kémkedni? —biztos ezt kérdezed, kedves olvasó. Hát azért, mert mióta a kis Nemecsek Ernő kigyógyult abból a számára majdnem halálos tüdőgyulladásból, a Boka János úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Azelőtt is közeli barátok voltak, de ezután, Csónakos szavaival élve: "Ez a kettő bizony összenőtt, papuskáim!". Egy idő után kétség sem fért hozzá, hogy ez a kettő menthetetlenül egymásba habarodott, csak nem tudnak róla, vagy legalábbis nem árulják el egymásnak sem. Éppen ezért kellett tudósítani a Pál utcaiaknak, ha valami történt. Úgy nézték a gerlepárt, mint egy jó mozifilmet, amiből ők persze semmit nem vettek észre. Éshát, innen ered a Bokacsek ügy elnevezése.

-Te Weisz - ráncolta a homlokát Csónakos.
-Mondjad. - felelt Weisz.
-Egészen biztos, hogy jó irányba megyünk? - kérdezte.
Erre a többiek is felfigyeltek.
-Persze, a Leszik állította be GPS-be az útvonalat. - érkezett a teljesen nyugodt válasz, értetlen szemöldökráncolás kíséretében.
Boka felsóhajtott.
-Leszik hülyébb mint te, idióta. - motyogta a tenyere mögül.
Erre Csele megnézte a GPS-en beállított útvonalat.
-Weisz, én felnégyellek. - jelentette ki.
-Csatlakozok. - szólt közbe Csónakos.
-Dehát miért? - nézett rá ártatlan-felháborodva az említett. Ezután ellenőrizte az uticélt.
-Mióta akarunk mi Németbe menni? - vakarta a fejét.
-Semmióta, te hülye! Add ide azt a GPS-t! - hajolt előre Boka. Nemecsek mellette csak halkan kuncogott. Csele meg Weisz nekilátott a veszekedésnek, Csónakos meg a Kolnayon keresztül szidta Lesziket. János fújtatva visszadőlt a készülékkel Ernő mellé, majd unottan állította be igazi céljukat.

-Mit vagy úgy oda? - suttogta neki mosolyogva Nemecsek.-Mintha nem tudnád, hogy ha a joghurtra nem lenne ráírva, hogy az mi, akkor simán eltituálná tejfölnek, és azzal enné a túróscsíkot.

Erre a hasonlatra bizony Boka János is elmosolyodott, de nem hagyta magát—unottan nyomta Weisz kezébe a GPS-t, majd magára húzva a takarót, amit Ernővel használt, kitámasztotta a könyvét Csele lábának, és olvasva majszolta a szőlőjét, amit a mögöttük lévő, terülj terülj asztalkámat szolgáló ülésekről szerzett. Nemecsek vállának dőlt—amaz meg a haját babrálta. Igaz, észrevétlenül, de csinálta. A "feltűnésmentes viselkedés" nem nagyon ment nekik, de nem vették észre. Szerették volna titokban tartani kapcsokatukat, ami immár 5 éve tartott. Ma volt az évfordulója. Öt évvel ezelőtt, 14 évesen, október 29-én valloták be egymásnak érzelmeiket a Pál utcában, a gyönyörű őszi fák alatt. Úgy tűnik, egyszerre jutott eszükbe, mert elmosolyodtak—ismét.

Ezalatt Weisz visszafordult - szerencsére csak harminc percet vesztettek - és most éppen Csónakossal, Kolnayjal és Leszikkel veszekedett. Utóbbi kettővel videócseten.

Fél órával később Boka meg Nemecsek elaludtak egymáson. Nemecsek Boka nyakhajlatába rejtette fejét, Boka meg az ő hajába, és aludtak.
-Ezek elaludtak itt hátul - szólt bele Csele Csónakos meg Richter eszmecseréjébe. - Egymáson alszanak. - ezzel lőtt egy képet, és megmutatta Weisznek, hogy elkerüljék az ütközés lehetőségét. Csónakos hátraadva a telefonját mutattata meg Cselével az otthon maradtaknak az alvókat.
-Papuskáim, ha elhiszitek, ha nem: ez a kettő bizony elválaszthatatlan.