Talán

11.

dedicated to: Shioriiy

Komolyan, mióta itthon vagyok, az megy a fejemben, amit Nolan mondott. Egyrészt hízelgő, hogy ennyi ember szépnek talál, viszont annál jobban érdekel, ki az az egy ember, akit a bátyám méltónak talál arra, hogy megkapjon engem. Azt hittem, ha rajta múlik örökké otthon maradok, 12 macskával. Erre azzal jön, hogy azért mégis lenne itt valaki. Hát köszi. De még véletlenül sem mondaná el, hogy kiről van szó, dehogy...

Már vagy 3 órája be van zárkózva a szobájába, és gondolom videojátékozik. Jellemző.

Én pedig az ágyamon feküdtem és unatkoztam, úgyhogy jobb híján elővettem a telefonomat, és végigpörgettem a közösségi oldalaimat, hátha történt valami nagyon fontos tegnap este óta. Ahogy gépiesen haladtam végig a bejegyzéseken, egyszer csak feljött a messenger chatfej. Egy teljesen random profiltól kaptam üzenetet. Egy szó volt az egész: FIGYELLEK.

Elég creepy volt, meg kell hogy mondjam. Bár inkább valószínű, hogy valaki szórakozik. Az is lehet, hogy csak Nolan. Utánanéztem a profilnak, de egy ismerőse sem volt, az oldala pedig privát.

Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele. Nyilván valaki poénnak szánta, és azt várja, hogy betojok. De ez nem fog összejönni. Ma nem.

Aztán nem is tudom miért, gondoltam, ránézek a sulis oldalra, amit még első félévben használtunk. És egy pillanatig sem bántam meg, mert olyan képeket találtam Elison-ról, hogy hangosan röhögni kezdtem. Ott fetrengtem az ágyamon, kezemben a telefonommal, és csak úgy potyogtak a könnyeim, akárhányszor ránéztem a képernyőre.

Óvatosan kinyílt az ajtó, és Nolan kukkantott be.

-Minden oké? Olyan hangok jönnek innen, mintha disznóvágás lenne.

Most az egyszer eltekintettem a csöppet sem kedves hasonlattól, és felé fordítottam a telefont.

-Ezt már láttad? - vihogtam.

-Persze. Erről dumált az egész suli. Ez a kép pont az után készült hogy June nekiesett az ollóval.

A képen egy hisztiroham előtt álló Elison vörös feje volt látható, igencsak megritkult hajkoronával. Komolyan, még szívességet is tett neki a barátnőm.

-De hogy is jutottál vissza erre az oldalra? Talán a szőkehercegeddel még mindig itt kommunikáltok?

-Mi? Dehogy. Egyátalán nem. Miért kommunikálnánk? - kérdeztem vissza a kelleténél talán egy iciri picirit gyorsabban.

-Miért ne? Csalódtál,mikor megtudtad, kicsoda?

-Egy kicsit. De pozitívan.

-Akkor meg? Nem gondoltad, hogy lehetne valami ebből? Valami komoly.

-Barátok vagyunk. Ez az egész egy tévedés volt. Ha tudjuk egymásról, hogy kicsoda ,nyilván nem így beszéltünk volna egymással. Örülök, hogy kicsit jobban megismertük egymást, és már nem vagyunk ősellenségek, de egyikünk sem képzel bele többet a dologba - magyaráztam, reméltem hogy hihető annyira, hogy a bátyám bevegye ezt az irdatlan hazugságot.

Egy kis ideig elgondolkodva nézett.

-Kamu - mondta fapofával.

-Mi?

-Hazudsz. Nem mondasz igazat.

-Ezt meg honnan veszed?

-Láttam egy videót, amiben elmagyarázzák, hogy ha egy nő nagyon igyekszik bebizonyítani valamit, az azért van, mert tagadni akarja az igazságot - dőlt hátra a "na erre mit lépsz?" fejével.

-Nem tudom, milyen videókat nézel, de szerintem sürgősen hagyd abba, mert hülyeséggel tömik tele a fejedet.

-Ahhhhaaaaa - hümmögött, mert pontosan jól tudta, hogy neki van igaza.

-Mint a bátyamnak nem az lenne a dolgod, hogy lekoppints mindenkit aki szóba jöhetne?

-De. Kivéve ha arról az egy valakiről van szó, aki hozzád illik.

-Ó, szóval pont Liam illene hozzám? - vontam fel a szemöldököm.

-Igen. És nem értem, mit kell még ezen ragozni. Te kedveled őt, ő kedvel téged, és Liam rendes srác.

-Ezt nem tagadom. Ugyan úgy kedvelem, mint a kosárcsapat összes tagját. Ettől függetlenül nem házasodok össze egyikükkel sem -próbáltam megvédeni az álláspontomat.

-Még jó hogy nem, hisz Liam-et szereted.

-Lehetetlen eset vagy - emeltem meg a fejem, és visszatértem a telefonom böngészéséhez.

-Ne már hugi, June-nal mindent megbeszélsz, engem meg ignorálsz, ha komolyan akarok beszélni veled. Ez nem fair.

-Ó, dehogynem. June fel olyan pletykás sincs, mint te, és pontosan tudom, hogy mindet amit beszélünk el fogsz mondani Liamnek, mert nem tudod magadban tartani. June legalább hallgat róla mások előtt.

-Szép, mondhatom - durcizott be.

-Valaki őszinte is kell legyen hozzád, hogy az egód vissza legyen fogva - veregettem vállon.

-Ha már úgyis az őszinteségi rohamod közepén vagy, meg is beszélhetnéd vele ezt az egészet.

-Hah, persze.

-Na jó -hajolt előrébb - tegyük fel, hogy ő lép először. Visszautasítanád?

-Ezen kár is gondolkodni. De ha megengeded, most megyek készülni estére - álltam fel, és kedvesen kilökdöstem a szobámból, majd, bezátam utána az ajtót.

-Akkor írok Liamnek3, hogy beszélni szeretnél vele, jöjjön át egyik délután - kiabált az ajtón keresztül.

-Azt próbáld meg! Ha megtudom, hogy akármit is szervezkedsz a hátam mögött, keress egy alkalmas búvóhelyet, ahol elrejtőzhetsz a következő néhány hónapban!

Sziasztok! Végre hoztam egy részt, bár kicsit rövidebb, mint szokott lenni. Elnézést kérek a hozzám képest nagy kihagyásért, de közben az élet nem áll le, én pedig igyekszem utolérni magamat, de remélem, hogy ezután gyakrabban tudom majd jelentkezni! Mindenkinek kitartást a tanuláshoz!!!