Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ20ﾟ･:*✿

Hardyn:
-Nos?-Néz a szemembe az alsó ajkába harapva Faye és küld felém egy gyönyörű mosolyt.
Régen annyiszor láttam ezt a mosolyt, ami mindig engem is fel tudott dobni. Az unokahúgom egyetlen mosollyal fényt tudott hozni egy viharos napba is. Sokszor, amikor sem Flynnek, sem nekem nem volt kedvem zongorázni, de Faye kérte, csak azért mentünk bele, mert látni akartuk, ahogy megint ezzel a mosollyal néz ránk. Miután majdnem végzett magával, ezt sokáig nem láttuk. Az, hogy minden alkalommal, amikor találkoztunk, egy megtört lányt láttunk, facsart egyet a szívünkön, aztán millió kis darabra törte. Olyankor mindig utáltuk magunkat, amiért volt, hogy nemet mondtunk a zongorázásra. Minden ilyen alkalommal azt kívántuk, hogy bár megkérne minket, hogy megint játszunk neki valamit, hátha az mosolyt csal az arcára, de nem tette. Rengeteg ideig emésztette magát és szégyellte mindazt, amit tett és tenni készült. Most, hogy megint kettesben vagyunk és ismét láthatom ezt a mosolyt, valahogy elfeledteti velem az összes rosszat, amin az életem során át kellett mennem.
-Nos?-Vonom fel a szemöldököm értetlenül.
-Jaj, ne kéresd már magad-löki meg a karom.-Részleteket akarok a tegnap estéről.
Nyilván azt a témát hozza fel, amit igyekszem a bátyám előtt például elkerülni. A tegnap este volt életem egyik legszebb estéje, de biztos, hogy, ha ezt hangosan is kimondanám a bátyámnak, akkor évekig szekálna ezzel, arra meg nem állok készen. Jarednél ugyanerről van szó, viszont Faye-nél őszintén nem tudom, hogy milyen reakcióra számíthatok.
-Nagyon jó volt-felelem tömören, de ahogy gondoltam, ez nem elég az unokahúgomnak.
-Csak jó volt?-Szaladnak fel az ő szemöldökei is.-Ne csináld már, Hardyn, részleteket akarok. Mit csináltatok az én legjobb barinőmmel?
Barinő?
Jesszus! Faye sosem használ ilyen szavakat, úgyhogy biztos, hogy ezt most direkt csinálja. Így akarja kiugrasztani a nyulat a bokorból.
-Először is, sírva kérlek, hogy többet ne mond ezt-grimaszolok.-Olyan, mintha Olivia, vagy valamelyik barátnője mondaná-fintorgok tovább-és te nem vagy olyan, mint ők. Másodszor pedig...
-Ha nem akarod, hogy ezt mondjam, akkor adj részleteket-szakít félbe, de úgy teszek, mintha ezt nem hallanám és újra kezdem.
-Másodszor pedig azért jöttünk ma ide, hogy kettesben legyünk, mint a régi szép időkben, úgyhogy ahelyett, hogy engem faggatsz, válassz egy boltot, ahol kezdünk, hogy kifoszhass a vagyonomból-intek körbe a boltokra, de ő legalább olyan makacs, mint én.
-Választok boltot, ha meséltél. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ott kezdünk-mutat a Starbucksra a sarokban, mire felsóhajtok.
Egy részem érezte, hogy nincs esélyem ellene, de azért reménykedtem, hogy legalább egy kicsit el tudom terelni a figyelmét a ruhákkal. Na nem, mintha Faye olyan lány lenne, akit le lehet kenyerezni egy új cipővel, táskával, sminkkel, vagy akár ruhával, de ettőlmég lány. Egy olyan lány, akinek mindig felderül az arca, ha a szülei vesznek valami szép ruhadarabot. Kicsit reméltem, hogy ezt a hatást érem majd el nála. De úgy látszik, hogy tévedtem.
Még reagálni sincs időm, mert Faye már bele is kapaszkodik a karomba és mielőtt bármit mondhatnék, elkezd húzni a kávézó felé.
Türelmesen vár, amíg a sorban állunk és még addig is, amíg készítik, amit kértünk. Az asztal vadászat közben is csendben van, de aztán csak elfogy a türelme és megint mélyen a szemembe néz:
-Szóval?-Próbálkozik újra, miután leültünk.
Azért annak ellenére, hogy bíztam benne, hogy ez a téma későbbre marad, őszintén szórakoztat Faye pörgése és erősködése. Hiányzott az idő, amit vele tölthetek. Komolyan jó ötlet volt megint elhívni egy csakis kizárólag kettesben való találkára. Ezt meg kell majd köszönnöm Daenynek, amiért támogatott ebben és bátorított. Valamint ki kell találnom, hogy Michaelt hova viszem majd, ugyanis az unokaöcsémet sem akarom kihagyni. Tény, hogy sokkal fiatalabb nálam-tíz évvel-, de imádom a kis srácot és nem szeretném, ha azt érezné, hogy őt kevésbé szeretem, mint a nővérét. Nyilván más a kapcsolatunk. Ő mégcsak nyolc éves, így az a tíz év kijön, de amikor vigyáznom kell rá, vagy átjönnek hozzánk, mindig jól elvagyunk. Arról nem is beszélve, hogy egy igazán szórakoztató kis kölyök.
-Hardyn-nyüstöl tovább kiszakítva a gondolataimból a velem szemben ülő lány-, kérlek, mesélj már. Azt mondtad, hogy azért jöttünk el kettesben, mert hiányzom és szeretnél velem tölteni időt, mint régen. Te is hiányzol nekem, de akkor ne szégyellősködj-biccenti oldalra a fejét és elkezdi az arcomat fürkészni.
-Jó-esik előre a vállam, ahogy megadom magam és a számat elhagyja egy sóhaj.-De meg kell ígérned, hogy nem kezdesz el piszkálni, nem adod tovább senkinek, amit mondok és nem cukkolsz majd vele.
-Esküszöm, hogy ezeket a feltételeket mind betartom-nyújtja felém a kezét és feltartja a kisujját, amivel mosolyt csal az ajkaimra.
Már kicsiként is a kisujj eskü volt a mániája. Ahányszor arról volt szó, hogy szeretett volna csinálni velünk valamit, de nem maradt rá idő, mindig megígértette velünk, hogy a legközelebbi találkozás alkalmával bepótoljuk. De természetesen nem volt elég neki a sima ígéret, hanem kisujj esküt kellett tennünk, csakis ezután nyugodott meg a kis lelke.
Lehet, hogy már tizennyolc éves, de még mindig ott van benne a kisgyermek, aki anno a plüss unikronissal rohangált mindenhová, két kis copffal a feje tetején. Nem tehetek róla, de hiába látom, hogy milyen gyönyörű nő lett belőle, nekem még mindig az a kislány, aki anno volt. És valószínűleg mindig is az lesz.
-Rendben, akkor belemegyek a részletekbe-biccentek, miután beleakasztottam az ujjam az övébe.
Ezt az esküt mindig halál komolyan vette, úgyhogy kétlem, hogy most kezdené el megszegni.
-Azt már mondtam előtte, hogy hova viszem és mi a tervem, de minden sokkal jobb volt, mint amilyennek elképzeltem-kortyolok a kávémból.-Őszintén és jókat beszélgettünk. Olyan dolgokat is elmondtunk, amikre nem hittem, hogy sor kerül majd és szerintem komolyan közelebb hozott minket egymáshoz. A hangulat és a környezet is annyira bensőséges volt. Olyan..nem is tudom...megnyugtató volt talán. Azt hiszem, hogy ez a jó szó. És Daenerys annyira gyönyörű volt. Az meg, hogy miattam csípte ki magát, az egyszerűen...nem tudnám megfogalmazni, hogy pontosan mit is éreztem emiatt. Az egészről nem tudnám eldönteni, hogy pontosan mit is éreztem. Meleg volt és bizsergető. Annyira jó volt mosolyogni látni és hallgatni azt, ahogy mesélt. Aztán még miután hazaértünk, kifeküdtünk a motorháztetőre és néztük a csillagokat. Tökre olyan volt, mint egy filmben. Életem egyik legszebb estéje volt-mondom ki hangosan, aztán elhagyja a számat egy kacaj.-Ez annyira nyálas-ingatom meg a fejem, lehajtva azt.
-Szerintem nem az-feleli Faye, s amikor felnézek, látom, hogy megint azzal a mosollyal néz rám.-Jól érezted magad és amennyire én tudom, Daeny is nagyon élvezte. Mind a ketten megérdemlitek ezt. Már ideje volt ennek-enged el egy megkönnyebbült sóhajt.
-Mióta vagy te a mi pártunkon?-Vonom fel a szemöldököm vigyorogva.
-Úgy, mióta láttam, hogy Daeny jobban van veled. Vagyis...hogy megint él, amikor csípkelődtök. A tengerparti összejövetel után már mondtam neki, de ő tartotta magát ahhoz, hogy ti nem bírjátok egymást és, hogy csak az egész hangulat volt jó, bla, bla, bla-forgatja meg a szemét, amivel újabb kacajt csal ki belőlem.
-Akkor még én is ezt hajtogattam Jarednek.
-Persze, mert mind a ketten makacsak vagytok, mint az öszvérek-vágja rá vigyorogva.
-Mondja a lány, aki képes volt ide rángatni elsőnek, csakhogy kiszedje belőlem a randim részleteit.
-Mert ez egy fontos dolog-erősködik, én pedig nem állok le vele még ezen is viatkozni.
-Legyen, ahogy akarod-felelem nagylelkűen, aztán elgondolkozom.-Néha eszembe jut, hogy talán nem is lenne most ez, ha anno nem lett volna az a hülye játék Bostonban, ami miatt csókolóztunk.
-Vagyis ami miatt te megcsókoltad, amikor ő kiborult volna-vágja rá.
-Ő ezt mondta neked?-Szalad fel újra a szemöldököm.
-Azt mondta, hogy meg kellett volna csókolnotok egymást, ő közölte, hogy nem vállalja és le akart lépni inni valamit, de te elkezdted piszkálni, amitől ő bepipult és visszaszólt, aztán te lekaptad.
-Valóban így volt-mosolyodom el az emlék miatt.-Akkor csak az volt bennem, hogy ha megcsókolom, akkor majd biztos nem fogok rá annyit gondolni, de csúnyán tévedtem.
-Akkor ez most komoly köztetek?-Biccenti oldalra a fejét.
-Teljesen-vágom rá gondolkozás nélkül, talán mert nincs min gondolkozni.-Na és mi van veled, meg Jareddel?
-Minden a lehető legnagyobb rendben-ül ki szerelmes mosoly az ajkaira.-Figyelj, ne akadj ki, de Jared már régen is tetszett nekem, csak mivel a haverod volt, meg aztán jött a mélypontom, így azt hiszem, hogy el is engedtem mindezt. Valószínűleg, ha Daenynek nem lett volna szüksége támogatásra a robbantás után, akkor most sem lenne miről beszélni. Szomorú, hogy ez a tragédia kellett ahhoz, hogy megint összehozza a mi barátságunkat, titeket átfordítson utálóból és minket meg Jareddel egy kapcsolatba "lökjön"-mutat idézőjelet.
-Igen, tudom-húzom el a szám.-Én is sokat gondolok erre. Alig telt el több idő, mint egy hónap. Még mindig nagyon fáj, ha eszembe jut-nyelek nagyot, hogy eltűntessem a torkomban lévő hatalmas gombócot.-Próbálok nem erre gondolni, meg erős maradni Daenerys miatt, de nagyon hiányoznak.
-Nekem is-kortyol a kávéjából.-El sem tudom képzelni, hogy Daeny fájdalma mekkora lehet-ingatja meg a fejét, aztán újra a szemembe néz.-De annak örülök, hogy számíthat rád és te is rá. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de próbálok arra koncentrálni, hogy ez összehozott minket.
-Nem hangzik kegyetlenül-rázom meg a fejem.-Én is erre igyekszem koncentrálni és szerintem Aidenék is ezt akarnák. De nem rázol le-igyekszem visszatérni a boldogabb témához.-Én is akarok részleteket Jareddel kapcsolatban.