|𝗵𝘂𝘀𝘇𝗼𝗻𝗵𝗮𝗿𝗺𝗮𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

645 38 3
                                    


– Jajj Tetsu.. ennyire rosszak a dolgok? – nyomtam puszit a feketehaj koronájába.

– csak Anyáék.. egyre többet vitáznak és félek.. érted? nemakarok "olyan" gyerek lenni.. – akaszkodott rám mégjobban amitől a sírás kerülgetett.

Nagyon rossz volt így látni, mégis csak ő a legjobb barátom. Fogalmam sem volt mit tehetnék, átéreztem a fájdalmát hiszen nekem se apám, se anyám nem volt, legalábbis számomra. Mindenesetre próbáltam megnyugtatni Tetsut és egy fél óra alatt sikerült is és már csak a hangos szuszogására lettem figyelmes. Gondoltam mostmár én is elteszem magam holnapra így megkíséreltem kiszökni az erős szorításból. Gyorsan írtam Kenmának, hogy a holnapi nap akár átjöhetne és miután megismerkedtek a nagyiékkal játszhatnánk a |kedvenc játék|-val/vel. A fiú szinte azonnal belement és mondta, hogy akár Kuroo is maradhatna hátha jobban érzi majd magát. Örültem ennek az ötletnek főleg, hogy Kenma hozta fel és nagyon meghatott, hogy ennyire törődik barátjával. Ritkán látni a fiún, hogy törődő lenne de igazándiból egy csupa szív szeretet fiú és ezt ilyenkor mutatja ki a legjobban. Másnap reggel szinte azonnal kipattantak a szemeim és igyekeztem le Tetsuhoz megnézni, hogy jól érzi e magát.

– Szia Tetsu, hogy érzed magad? – ültem a kanapé végére majd elkezdtem lábait a tarkón keresztül simogatni.

– igen kicsit jobb, köszönöm. – mondta mire felkeltem és kiindultam a konyhába. – hé most hova mész, ne menj el. – ragadta meg hirtelen felülve karom.

– engedj, szomorú vagy megyek csinálok neked teát, egy forró ital mindig jót tesz. – küldtem felé egy nyugtató mosolyt.

Így is tettem kirohantam a konyhába és már csináltam is a forró italt. Percekkel később meghallottam a csengőt így mivel gondoltam Kenma az oda kiáltottam, hogy  "gyere be". A megérzésem nem csalt, ugyanis mikor bevittem a nagy bögre teát Tetsu Kenma karjai közt volt, nagyon édes látvány volt ahogy az óriás fiú a "kis" Kenma karjaiba burkolózik, mégis annyira elszomorított az, hogy így kell látnom legjobb barátom. Időközben észre se vettem, hogy megjelent pár könnycsepp arcomon ami a fiúknak is feltűnt így Kenma egy szempillantás alatt rántott maguk közé. Ahogy a két fiú karjai közt voltam a melegség amit a szeretetük árasztott szinte megolvasztott. Ahogy az erős karok körém fonódtak úgy vett körbe az a bizonyos megnyugvás is. Hihetetlenül boldog voltam a két számomra legkedvesebb fiúval lehettem, volt egy normális családom, a barátnőm is megtalálta a boldogságot, szinte minden tökéletesnek tűnt, túl tökéletesnek, de nem foglalkoztam vele, most végre igazán boldog voltam.

– fiúk.. én.. nagyon boldog vagyok. – bújtam bele szorításukba. – szeretlek titeket! – motyogtam

– mi is téged édes.. bármikor számíthatsz rám. – nyomott puszit |hajszín| hajkoronámba. – és te is te tökkelütött torony.. – nézett barátjára.

– gonosz Kenma... gonosz.. – húzta össze szemeit Tetsu mire mindannyiunkból előtört a nevetés, itt ekkor azt hittem, hogy ennél jobb már semmi sem lehet.

A fiúkkal az egész napot összebújva töltöttük amit egyáltalán nem bántam. Jólesett a velük töltött idő végre úgy éreztem, hogy igazán szeretve vagyok. Estére Tetsu már megnyugodva ment haza és megígértettük vele, hogy beszélni fog a szüleivel. Kenmát még marasztaltam estére így engedett a kérésemnek és még egy órácskát maradt amit szintén össze bújva töltöttünk. Miután a fiú elment még váltottunk pár szót nagy szüleimmel és említették, hogy a holnapi nap folyamán meglepetésük van számomra amit kissé furcsálva de boldogan fogadtam. Nagyanyáék szerencsémre jól fogadták Kenmát és nem volt ellenünk semmi szavuk sőt állításuk szerint nagyon is édesek vagyunk együtt. Mikor végeztünk mindennel amit ki lehetett beszélni elköszöntem egy-egy puszival majd felsiettem, hogy vegyek egy forró zuhanyt. Hamar végeztem és fáradtan dőltem ki ágyamon ami olyan nagy kényelmet nyújtott, hogy szinte azonnal bealudtam volna, de furdalt a kíváncsiság, hogy mit is tervezhetett számomra a két idős. Nem kellett sok a nagy gondolkozások közepette a szemeim is elfáradtak és úgy gondolták ideje nyugovóra térni.
Reggel szintén csak úgy kipattantam az ágyamból és rohantam le a gofri illatára, amin nagyapa még mindig képes volt megilletődni.

– ez még mindig félelmetes.. – kerekedtek el szemei, mire csak egy jóleső fáradt  kuncogás hagyta el ajkaim.

– nagyapa.. a gofri.. AZ GOFRI!! – csillantak meg szemeim amint a kedves idős hölgy akit nagyanyámnak hívhatok elémtett egy jó nagy adag gofrit.

Azonnal elkezdtem behabzsolni a reggelit mikor is fel figyeltem, hogy feltűnően mosolyognak rám és ez kezdett gyanússá válni. Mitsem sejtve indultam meg a hőn szeretett iskolámba ahová ezúttal egyedül mentem ugyanis a fiúk már rég bent vannak s reggeli edzés végett én pedig bátorkodtam kihagyni azt.

Sziasztok! Sajnálom, hogy az utóbbi két napban semmit sem raktam ki, az igazság az, hogy kezdődik a suli meg orvoshoz is kellett mennem ráadásul kedves edesapának is ma van a születésnapja szóval remélem nemharagszotok a kisebb "kihagyás" miatt

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy az utóbbi két napban semmit sem raktam ki, az igazság az, hogy kezdődik a suli meg orvoshoz is kellett mennem ráadásul kedves edesapának is ma van a születésnapja szóval remélem nemharagszotok a kisebb "kihagyás" miatt.
Minden esetre az este folyamán megpróbálok még egy részt kirakni, hogy kedvezzek nektek egy kicsit, és remélem tetszik ez a rész is!
Nagyon hálás vagyok a majd 900 olvasóhoz elképesztőek vagytok!!! Nagyon köszönöm.
További szép napot nektek kis supportereim<3
Puszi mindnekinek.
-Lexi❤️ 

   

|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.Where stories live. Discover now