|𝗵𝗲𝘁𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

781 43 3
                                    


Miközben ott ültem a padon és vigyáztam Kenma nintendójára és a sportitalokra sokat gondolkoztam azon, hogy mit is kéne csinálnom a hétvégén. Akirára is gondoltam de náluk most a felújítások miatt nemigen férnénk el. Időközben észre sem vettem, hogy egy bizonyos dolgot amit nintendónak hívnak túl sokáig bámultam.

– játszhatsz vele ha gondolod. – jött oda Kenma hirtelen amitől kissé megijedtem ugyanis tényleg nagyon elgondolkoztam.

– uhhm, nemtudom hogyan kell használni, és elrontani se szeretném. – mondtam kellemetlenségtől elpirult arccal.

– ohh. – mondta majd hirtelen megszólalt. – ha..ha gondolod megmutathatom edzés után, nem olyan nehéz. – kezdett el hebegni amibe mégjobban belepirultam, majd bólintottam, hogy nincs ellenemre. Mindig is érdekeltek az ilyenek de sosem volt senki aki vevő lett volna rá, így örültem Kenma felajánlásának.

– Na gyerünk gerle pár ezt nem itt kell!! ráértek edzés után. – szólalt meg Kuroo mire mind ketten gyilkospillantást vetettünk rá. – Jézusom, csak vicceltem ne nézzetek már így rám. – tette fel védekezően a kezeit.

Miután a srácok végeztek az edzéssel összeszedték a cuccokat és elmentek átöltözni ameddig én felmostam a termet és elpakoltam. Pár perc alatt végeztem is a kötelességeimmel és elindultam a cuccaimért amit a lányöltözőben hagytam még az edzés elején. Mikor visszafelé indultam gondoltam megvárom a két kedvenc macskám, meghát Kenma jön nekem eggyel így leültem a fiúöltöző elé és vártam, bár ne tettem volna. Amikor hirtelen kinyitódott az ajtó felálltam és Yakuval találtam szembe magam, elköszönt majd tovább állt azonban az ajtó résnyire nyitva marad. Nemtudtam megállni, hogy ne hallgatózzak így bátorkodtam fülelni miről is beszélhetnek a fiúk, amint meghallottam azokat a bizonyos mondatokat görcsbe rándult a szívem.

– Kenma, az utóbbi pár napban olyan furcsán viselkedsz, csak nem tetszik neked |Név|? – kérdezte Kuroo Kenmától mire a festett szőkétől egy nem várt választ kapott.

– már, hogy tetszene? ő csak egy menedzser. –mondta mire Kuroo elkezdett kifelé jönni ám még visszafordult.

– Tudod igazán nem kell magadat ezzel áltatni, láttam hogyan nézel rá. – mondta majd kifelé akart jönni ám én az útját álltam teljes sokkban. Kenma szavai nagyon megbántottak, "csak egy menedzser", "hogy tetszene!".

Fogalmam sem volt miért esetek ennyire rosszul a fiú szavai, de abban a pillanatba ahogy megláttam és belenéztem azokba az aranyszínű szemekbe
|szemszín| íriszeim megteltek könnyel és hátat fordítva a két fiúnak kezdtem el rohanni a kijárat felé. Nemtudtam eldönteni abban a pillanatban, hogy mit érzek csak rohantam ki a szakadó esőbe, mert nyílván ezt a tökéletes napot egy jó égszakadásnak meg kellett koronáznia. Minden erőmet összeszedve léptem nagyanyámék háza elé egy 15perces futás után, kisírt szemekkel. Azonban mielőtt beindulhattam volna a meleget és nyugodtságot nyújtó házba meghallottam Kuroo hangját amint futva utánam kiált.

– |NÉV| KÉRLEK VÁRJ MEG!! – kiáltott utánam de nekem semmi kedvem nem volt hallgatni a magyarázását, így beléptem a kapun de ekkor már odaért és elkapta a kezem. – Kérlek! Nemtudom mennyit hallottál a beszélgetésből de nem gondolta komolyan! csak egy idióta és nemakarja magának se bevallani a dolgokat. – mondta de engem ez nemérdekelt, megbántott méghozzá durván.

– Kuroo.. én nekem.. nem ezt én nemtudom, azt sem értem miért érzem ezt, kérlek hagyj. – mondtam majd sarkon fordulva belépdeltem a házba.

Nemtaláltam a lakásban senkit így kicsit aggódni kezdtem, mikor megpillantottam egy cetlit a konyhapulton.

"Szia kincsem,nagyapád osztálytalálkozóra ment én pedig sakk szakkörre mentem ha keresnél,bármire szükséged van hívj!!Este 8ra otthon vagyunk vigyázz magadra."

Miután elolvastam kisebb nyugodtsággal indultam meg a lépcső felé majd vettem célba a fürdőszobát.
A zuhany alatt kb fél órát álltam majd egy oversize pólót magamra kapva dőltem be az ágyba ahol a fehér falat bámulva gondolkoztam. Miért éreztem akkora fájdalmat mikor Kenma kimondta azokat a szavakat? Lehetséges lenne, hogy kedvelem? Talán jobban mint azt ahogy képzeltem? De hiszen alig ismerjük egymást szinte semennyire, mégis nem tellik el úgy egy nap, hogy ne gondolnék azokra az aranybarnán csillogó szemekre amit olyan kevésszer láttam hisz mindig a nintendót bújják. A sok gondolatomból a csengő hangja rántott vissza a való világba amit egy meglepett pillantással reagáltam le majd elindultam az ajtó felé. Gondoltam nagyapa jöhetett haza csak nem vitt magával kulcsot. Amint megtaláltam a kulcsot már nyitottam is ki de az ott álló személy nem nagyapa volt, még csak nem is a postás hanem az általam kedvelt még gyűlölt festett szőke Kenma. Fogalmam sem volt mit akarhat de amint megláttam azzal a lendülettel csaptam is rá az ajtót, nem érdekelt, hogy mit akar az sem érdekelt ha egész éjjel ott fog állni.

– |Név|, hallgass végig, Yaku elmondta, hogy ottvoltál és hallottál mindent, kérlek beszéljük meg. – mondta kétségbe esett hanggal ami miatt csak mégjobban megfájdult a szívem. – nemtudom, hogy hallasz e vagy már rég elmentél de remélem ittvagy, nem azért mondtam amit mondtam, hogy téged megbántsalak, csak...én csak.. – hebegte a szavakat mire újabb könycseppek csordultak le az arcomon – ÉN CSAK NEMAKARTAM MAGAMNAK BEISMERNI, HOGY KEDVELLEK! – fakadt ki magából, fura volt ennyit hallani a hangját, szinte már lehetetlennek tűnt, mikor eljutott az agyamig, hogy pontosan mit is mondott valami olyat tettem amire még énsem számítottam.

 – hebegte a szavakat mire újabb könycseppek csordultak le az arcomon – ÉN CSAK NEMAKARTAM MAGAMNAK BEISMERNI, HOGY KEDVELLEK! – fakadt ki magából, fura volt ennyit hallani a hangját, szinte már lehetetlennek tűnt, mikor eljutott az agyamig, hogy ...

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Sziasztok,
meg is hoztam a kövi rész remélem ezzel se okoztam csalódást és mindannyiatoknak tetszeni fog.
várjátok már a folytatást?😜
-Lexi❤️

|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.Where stories live. Discover now