|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗺𝗮́𝘀𝗼𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Ahogy a vízcseppek folytak le a testemen egy pillanatig mintha minden tökéletesnek tűnt volna, fogalmam sincs mennyi ideig állhattam a zuhany alatt de a nagymamám kedves hangja zökkentett ki a nagy gondolkozásokból.

– Kedvesem kész a vacsora, minden rendben?! – kérdezte kis aggodalommal a hangjában amit meg is mosolyogtam.

– Rendben! és igen nincs semmi gond! – most tényleg úgy éreztem, hogy nincs semmi baj, megnyugvással töltött el a gondolat, hogy végre biztonságban tudhatom magam.

Hamar felöltöztem egy rövidnadrágba és egy hosszú ujjú pólóba és már igyekeztem is le, hogy végre beszélni tudjak valakivel és kiönthessem a szívem, lelkem.

– Szóvaall.. – gondolkoztam el hogyan is kezdhetnék bele mindenbe.

– meselj, mi történt, hogy ilyen hirtelen meglátogatták minket. – mondta nagyapám egy kedves mosoly mellett miközben evett egy kicsit a curryből ami mellesleg nagyon jól nézett ki.

– Nézzétek, nemfogok semmit szépíteni. – tettem le a kezem az asztal alá, hogy tördelhessem az ujjaim ám nagyapa hamar utánuk kapott és megsimogatta azt. Vettem egy mély levegőt és folytattam a mondandóm. – hetek, sőt hónapokig nem beszéltünk egymással azzal a nővel, csak elsétáltunk egymás mellett abban a nyomorult lakásban mint két idegen! – fakadtam ki magamból. – egyik nap amikor hazamentem egyszer csak kikiabált a konyhából, hogy menjek oda én odamentem és kérdőre vontam, tudom lehet nem kellett volna de már nembírtam elviselni, hogy hetekkel később veszi rá magát az anyaságra és kezd el a saját gyereke iránta után érdeklődni, fel se tűnt neki, hogy a szavak amiket hozzám vág csak tesznek tönkre belülről értitek ezt, és csak folytatta és miután megpróbáltam elmenni még vissza is rántott megcsapott ráadásul a kezem is szarrá szorította, ALIG TUDOM MOZGATNI. – fakadtam ki végleg magamból és kezdtem el sírva tovább mondani. – ÉS HA EZ MÉG NEM ELÉG AZT SE HAGYTA, HOGY APÁTÓL ELKÖSZÖNJEK, NEMTUDOM HOL VAN VAGY, HOGY KIVEL/KIKKEL, HOGY JÓL VAN-E!! – dőltem rá arra a kezemre amit nagyapa simogatott, hogy megnyugtasson kisebb nagyobb sikerrel, jól esett végre mindent kiadni magamból, tudtam, hogy Akirára is számíthattam volna de náluk is most van elég baj, nem kell szegény lányt a saját dolgommal is terhelni.

– Mindent értünk kedvesem, semmigond..mostmàr nincs semmi baj, ránk számíthatsz. – mondta mamám, akinek ugyan olyan kétségbe esett volt a hangja mint az enyém.

– Megmondtam én már akkor amikor a fiúnk elvette azt a nőt, hogy ebből jó nemfog kisülni!! – mordult fel nagyapa mire mind ketten megmosolyogtuk a mondatát.

– De tudjátok, már nem is igazán érdekel, sőt egyáltalán nem, belefáradtam ebbe. – mondtam miközben hangom megingott és könnybe lábadt a szemem. – én csak..csak szeretnék végre normális életet élni, egy boldog családba. – hajtottam le a fejem, majd elhullajtottam egy-két könnycseppet és folytattam tovább. – köszönöm, hogy itt maradhatok pár napot. – mondtam.

– MILYEN PÁR NAPOT FIATAL HÖLGY, még szép, hogy itt maradsz velünk addig ameddig be nem fejezed a sulit, elvégre jövőhéten kezdesz! – harsant fel nagyapa diadalias mosollyal az arcán. – végre újra fiatal sármos apukának érezhetem magam és vigyázhatok rád mint annó keresztanyádra! – mondta ki a szavakat amelyek ugyan megnevetettek de kisebb félelmet is éreztem a nevelés iránt amit két a ötven éves szán nekem, de boldog voltam.

Miután kibeszéltünk mindent a nagyszüleimmel elküldtek aludni mondván "holnap sok dolog vár ránk!" ezek alatt nemtudom pontosan mire gondoltak de eszem ágába se volt aludni, elővettem a telefonom és írtam Akirának, hogy tudja azért hol vagyok és, hogy ne aggódjon ha otthon nem talál.

[cicalány🐈‍⬛💕]
Szia picilány, fent vagy még?

[rókalány🦊💖]
Szia, még jó hogy! hisz csak 23:24 van tudod mennyire ráfüggtem az owari no seraphra!
végig kell néznem, na amúgy mizujs? Baj van, hogy így hirtelen írtál?

[cicalány🐈‍⬛💕]
Ami azt illeti csak szólni akartam, hogy eljöttem otthonról, a városban vagyok nagyanyámélnál.
Otthon kicsit elfajultak a dolgok szoval úgy néz ki a gimi végéig ittmaradok és szép lassan lábra állok majd!!

[rókalány🦊💖]
Jajj ennyire gáz volt a helyzet, Úristen szerdán ki kell ezt veséznünk majd!!🥰
de legalább a sulid közelebb lesz nem?

[cicalány🐈‍⬛💕]
Igen! ez már egy jó pont, gyalog is eljutok oda így nem kell a sok ember között szorongva buszozni meg vonatozni fhuh,amen🙏.

[rókalány🦊💖]
viszont mostmár menjünk aludni mert reggel nemfogunk tudni felkelni!
Joéjt hülyegyerek, reggel dumálunk.

[cicalány🐈‍⬛💕]
Szia te nyomorék:*

Ezzel letudva a kis bájos beszélgetésünk leraktam a telefonom és álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel szinte azonnal kipattantak a szemeim amikor megéreztem azt a finom illatot amit utoljára talán 10-11 éves koromban éreztem utoljára, ez gofri volt!! szinte Flasht megszégyenítő gyorsasággal szaladtam le a lépcsőn és ültem le a konyha asztalhoz és vártam a reggelit.

– Jézusom, hogy kerültél ide ilyen gyorsan hát a szívbajt hozod rám. – rémült meg nagymamám ahogy megfordult és meglátott. – mindjárt kész van, látom éhes vagy már. – mosolygott, tény és való, hogy amikor megéreztem az illatot már akkor kicsordult a nyálam olyan rég ettem gofrit.

– mhm!! – bólogattam hevesen, mikor is nagyapa is mellénk tévedt a tv elől.

– Te az előbb még nem aludtál?! 5 perce néztem rád akkor még aludtál. – mondta meglepve, hogy már a megterített asztalnál ülök.

– Papa, a kaja, csodákra képes!! – csattantam fel nagy mosollyal. – ráadásul olyan rég ettem gofrit megkockáztatom, hogy neked nem is jut! – néztem gonosz mosollyal nagyapára.

– Kikérem magamnak |Becenév| én a katonaságnál os szolgáltam,gyorsabb vagyok egy kis |kor| éves lánykánál. – mondta ki önelégült mosollyal mitsem sejtve abból, hogy én már a harmadikat ettem meg.

A napok rohamosan teltek, a suli pedig egyre csak közeledett, az életem is kezdett helyre állni ez idő alatt hála nagyanyáméknak és Akirának akinek hiába voltak problémái ugyan úgy segített nekem és támogatott, hálás voltam érte és nagyanyáékért is.
Viszont a sulitól rettegtem, de mégis vonzott, a hetek során megismertem egy új osztálytársamat is akit
Saeki Natsuminak hívnak és mint kiderült nagyon rendes is.
Megbeszéltük, hogy hétfő reggel együtt indulunk a suliba mivel egy utcával volt arrébb tőlünk, Nagyapáék örültek, hogy nem egyedül leszek első nap és ez kicsit engem is megnyugtatott.
Pár nappal később pedig megkezdődött a Nekoma iskolában az első napunk amit már napokkal előtte megterveztüml Natsumival.

Sziasztok!!!
Itt is lenne a kövi rész remélem tetszik!!^^
-Lexi❤️