A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesója

7. fejezet - Megint vele

Hozzá érintette az egyik alvadt véres sebemhez ami egy kicsit felszakadt. Picit csípett és tök véletlenül kaptam a derekához és az ölembe húztam. 
Csodálkozva nézett rám enyhén kipirult arccal mire nekem koppant, hogy ezt annyira nem kéne. 
- Bocsi. - engedtem el. - Hirtelen jött. -
Értetlenül nézett rám de nem állt fel csak folytatta a tevékenységét. 
- Csak így egyszerűbb. - motyogta zavartan. 

Miután lefertőtlenítette a sebeket a fáslit rátekerte. 
- Kapsz levegőt? - 
- Aha. - mondtam kuncogva és felvettem a pólóm. 
- Van kisebb pólód? - kérdezte az ujjait tördelve. Csak akkor tűnt fel, hogy a póló amit adtam neki legalább egy mérettel nagyobb mint maga a tökmag. Hadd ne mondjam milyen cuki volt. 
- De így legalább nem kell felvenned nadrágot. - vontam meg a vállam mintha nem érdekelne. 
- Végül is. De nem tervezel semmit, ugye? - 
- Akkor popcorn se csináljak? - 
- Inkább lemegyek és keresek valami filmet. - 
- Nem muszáj horrort ha tényleg nem bírod. - 
- Egyedül soha sem néznék horrort, de mivel itt vagy nem kell mitől tartanom. Legrosszabb esetben is csak annyi történik, hogy megfulladsz, ha annyira félek. - 
- Mondták már neked, hogy nagyon furcsa vagy? - 
- Ha tudnád mennyien. - kuncogott és rám mosolygott. Hah, végre nem sír hanem őszintén mosolyog. Kis aranyos. És még fel is állított. Huh basszus. Mondjuk azok után nem csoda, hogy az ölembe ült. Azt hiszem lent magamra terítek egy takarót. 

Együtt mentünk le ő a kanapéra huppant én meg a konyhába mentem pattogtatni. 
- Mit nézzünk? -
- Az Azt láttad már? - 
- Nem nagyon. Az árvaházban nagyon figyeltek arra, hogy ne rontsuk meg a gyerekkorunk. - 
- Pedig az még nem is vészes. - 
- Biztos? - 
- Aha. Mindjárt megkeresem a telefonom és kirakom a tvre. - 
- Addig figyelek a nasira. - 
- Van a hűtőben kóla ha kérsz. - 
- Köszi. - 

Felmentem a telefonért és néhány értesítés mellett egy üzenet jött Marktól, hogy nálam alszik-e a törpe. Gyorsan megkerestem a filmet miközben leszáguldottam a lépcsőn. 
- Leo, itt alszol? -  
- Te komolyan azt várod, tőlem, hogy egy horror film után hazamenjek sötétben? - 
- Akkor maradsz. - mondtam nyugodtan, pedig belül megint elkapott a lányos fangörcs. 
- Oh, kész a popcorn. Te kérsz kólát? - 
- Jaja. - 
- Oké. - 
A frissen készült finomságot lerakta a kanapé előtti üveg asztalra két kólával együtt. Kényelembe helyezkedett és rám pillanatot. Elővettem egy hatalmas takarót amit kettőnkre terítettem és elindítottam a filmet. 

Tényleg nem bírja a horrort.
Amint a kissrác meghalt a takaróval takarta el a szemeit. 

Már nagyba ment a film amit karomba kapaszkodva nézett és az egyik jumpscare-nél (nem biztos hogy így kell írni!!) az ölembe mászott. 
- Ennyire félsz? - kérdeztem a hátára rakta a kezem, mire ő a pólómhoz bújt. Hevesen bólogatni kezdett nekem meg muszáj volt elmosolyodnom. 
- Kikapcsoljam? - 
Újabb bólintás. Kikapcsoltam majd Leo felemelte a fejét és bocsánat kérően nézett rám. 
Kuncogni kezdtem mire ő beleütött a mellkasomba. 
- Nem vicces. Ez a te hibád. - 
- Jó de te egyeztél bele. - 
- Mert azt mondtad light-os. -
- Mert az is. - 
- Soha többet nem nézek horror filmet. - 
Esküszöm megzabálom. Az ahogy bevágja a durcát elképesztően aranyos. 

- Ha kidurcogtad magad válasz egy másik filmet. - 
- Nincs is ilyen szó. - 
- De most lesz. Na gyorsan, mert elalszom. - 
- Akkor legalább elhallgatnál. - motyogott de nem gondolta, hogy én is hallottam. 
- Vond vissza! - 
- Miért? - 
- Mert ha nem teszed megkínozlak. - 
- Na nem. Azt nem hagyom. - pattant fel és két méterre elfutott tőlem. 
- Szerinted melyikünk bírja tovább? - 
- Nyilván te ezért futottam el. - 
- Úgyis elkaplak és addig kínozlak amíg vissza nem vonod. - 
- Úgysem tudsz elkapni. - kiáltott a nyelvét kinyújtva.

Hát igen. 
Két középiskolás gyerek akiknek elméletben komolynak kéne lenniük fogócskáznak egy bazi nagy házban csak azért, hogy az egyik megcsikizze a másikat. 

Gondolom nem meglepő, hogy elkaptam, csakhogy elbotlottam valami anyám kínjában és hátra esettem a kanapén vele együtt mert a csuklóját fogtam. A mellkasomon kötött ki a kis feje viszont úgy esett hogy az egyik keze az konkrétan a farkamon volt. Éreztem ahogy a vérem arra áramlik és kezdett szűkös lenni a hely az alsómban. Csodálkozva nézett rám. 

Csak meredtünk egymás szemeibe és teljesen tisztában voltunk azzal, hogy vissza kéne ülnünk, de egyikünk sem volt rá képes. Legalább nekem lehetett volna annyi eszem, hogy köhintek egyet vagy valami mert így csak még keményebb leszek és fogalmam sincs meddig vagyok képes  türtőztetni magam. De nem. Semmi nem jött ki a számon csak a szeme és a szája között tudott cikázott a szemem.
- Mitől ilyen? - utalt a tagomra, kipirult arccal. Ahj most azonnal leteperném. 
- Tekintve, hogy a kezed rajta van, elég egyértelmű szerintem. - mondtam. Csak ne jöjjön rá, csak ne jöjjön rá. 

Végül elengedtem a csuklóját és felültem így kicsit hátra csúszott a törpe, de ő is felült. 
- Erről senkinek egy szót sem. - mondta felhúzva maga elé a lábait amíg én a Fekete párduc filmet kerestem a telefonomon. 
- Úgy érzem, hogy egy hónap múlva annyi dolgot kell majd magamba tartanom amennyit nem fogok tudni. - 
- Te estél el. - mondta bosszúsan.
- Az lehet, de te meg levehetted volna a kezed a kis tesómról. -  
Erre felnevetett. 
- Elképesztő, hogy kis tesónak hívod a farkad. - kuncogott. 

Miután úgy ahogy lenyugodott elkezdtem az oldalával játszani és ez addig fajult, hogy beváltottam a néhány perce tett ígéretem. 
- Neh, hagyd... abba. - kiáltozott. 
- Mindketten tudjuk, hogy előtte meg kell tenned valamit. - 
- Csak... hagyj. Meg... fogok... fulladni. - nevetett én meg a derekáról áttértem a hasára. 

Abba hagyta a nevetést és elengedett néhány sóhajt és a karomat megragadva hunyta le a kék szemeit. Nagyon óvatosan simogattam az érzékeny pontját.
- Ez jóh... érzés. - sóhajtott és kicsit hátra hajtotta a fejét, így megemelte a mellkasa egy részét. 
Mivel a tűrő képességem már a határán járt egy apró puszival hintettem be a pociját aztán fél métert tartva ültem fel. 

Nem bírok magammal. A teste, a lelke, a hangja ahogy nyög, az élvezete, a nevetése, a mosolya, a bánata kell nekem. Minden ami Ő, kell nekem. Csak is magamnak akarom. 

Nick és a szerencsétlenkedését láthattunk, bár Leo meg elképesztően aranyos. 😍😍😍