Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Harminchetedik fejezet

Ijesztő látványt nyújtott, ahogy ott állt szótlanul és érzelemmentes arccal az orosz sírja felett. Mikor letelt az egy perc, a banda tagjai mind mocorogni kezdtek és indulásra készek voltak, de Elizabeth továbbra is egyhelyben állt.

Minden maffiában és bandában kialakulnak szokások és hagyományok, mindenhol más és más. De az rendszerint közös bennük, hogy ha egy tagjukat elvesztik, akkor közösen koccintanak elvesztett cimborájuk tiszteletére.

Miután Sanchez egy gyönyörű tósztot mondott, mind egyszerre emelték poharukat Christianre. Mind a piába fojtották bánatukat és egy kis idő után felszabadultabb lett a hangulat. Jimmy, Nadia, Aiden és Sanchez régi történeteket elevenítettek fel az oroszról, amit Káin és Summer csak némán hallgatott. A férfi próbálta elkapni a lány pillantásait, de valahányszor összetalálkozott tekintetük, nem látott mást Elizabeth íriszeiben csillogni, mint mérhetetlenül nagy dühöt és keserűséget.

Mikor már a többiek alvós részegre itták magukat, Káin félrevonult az egyik mosdóba. Summernek több sem kellett, észrevétlenül osont a férfi után.

Káin kábán hajolt a mosdókagyló fölé, hogy leöblítse vízzel arcát. Felsóhajtott, ahogy a hidegtől felélinkült. Felegyenesedett, hogy leellenőrizze kinézetét a tükörben, de abban a pillanatban valaki mást is megpillantott a tükröződésben.

-Mit keresel itt hercegnő? - kérdezte, hangja gúnyosan csengett. A következő pillanatban egy éles tárgyat érzett oldalába vájni, majd Elizabeth felpipiskedett, hogy egyenesen a férfii nyakhajlatába suttoghasson.

-Fordulj meg. - utasította kemény hangon. - Lassan. - Káin tette, amit a lány kért, aki egyből torkára tapasztotta kését, amint a bérgyilkos szembe került vele. 

-Úgy látom fordult a kocka. - pillantott végig Káin a bosszús lányon. - Nem rég még én fogtam pengét rád.

-Nem vagyok kíváncsi az üres fecsegésedre. - sziszegte Summer dühösen fogai között. - Már reggel óta csak erre várok. 

-Milyen udvarias vagy, hogy megvártad, amíg eltemetjük Christ és csak utána támadtál nekem. - ironizált a férfi, mire Liz csak még dühösebb lett.

-Milyen édes, úgy teszel, mintha valaha is számított volna neked. - dünnyögte Liz mogorván. A kés pengéje élesen vájt bele a férfi bőrébe.

-Te teszel úgy, mintha csak egy érzelemmentes szörnyeteg lennék. - szólalt fel a férfi erényesen. - És igen, igazad van, Rengeteg rossz dolgot tettem már az életemben, de Chrisre testvéremként tekintettem. És ezt soha nem veheted el tőlem.

-Hmm, érdekes. - húzta el száját Elizabeth. - A sorstól kaptál két öcsét is... - kezdett bele Summer, szemeiben kegyetlenség csillogott. - És most mindkettő halott. Miattad. - egy gúnyos vigyort villantott Káin felé, akinek több sem kellett, durván ragadta meg Liz nyakát jobb kezével és egyből az apró fürdőszoba másik végében teremtek.  

-Ezt nem kellett volna. - dünnyögte most már a bérgyilkos is frusztráltan, miközben a lány diadalittasan pillantott le rá. - Soha többé ne merészeld a szádra venni őket. - fenyegetőzött, mire Elizabeth csak felnevetett. Már egy cseppet sem félt a feldühödött bérgyilkostól.

-Úgy látom fáj az igazság. - hergelte tovább Káint, szemei kihívóan csillantak fel. A férfi teljesen hozzá préselte a lány törékeny testét a falhoz, szemei villámokat szórtak.

-Ezt hagyd abba, vagy nagyon meg járod. - fenyegetőzött, mire Summer csak végig nyalt ajkain és egy cserfes vigyorra húzta ajkait.

-Hagy lássam, ha ilyen keménynek hiszed magad. - hajolt közelebb arcához, miközben a bérgyilkos kezei még mindig torkán pihentek. - Ölj meg, ahogy megölted a nővéremet és  ahogy megölted a testvéredet is. Mutasd meg nekem milyen is a rettegett Káin, akiről ezer meg ezer rémhír terjeng a floridai alvilágban. - csattant fel Elizabeth erélyesen, hangja keményen csengett, ahogy visszhangzott a mosdó csempéi  között.