Most én is itt vagyok

Part 2

-Add a szerződést-nyújtotta Balin felé a kezét-Neked is írjunk?-nézett rám.
-Nem kösz.-mondtam, mire az összes törp furcsán nezett rám-Köszönöm-javítottam ki magam.
-Különös lány vagy te-vizslatott Kili.
-Csak a szokásos, szamba veszi a költségeket, időráfordítást esetleges temetést satöbbi.
-Temetés-sápadt le a hobbit.
-Hát. A sárkány elég veszélyes. Mármint azok a nagy fogak és hústépő karmok, na meg a tűz-gondolkodtam el.
-Izibe leolvasztja a húst a csontodról-folytatta Bofur.
-Nem én ezt egyszerűen nem-fogta a fejét a hobbit és el is ájult.
-Gratulálok, mindkettőnek-vetett ránk megvető pillantást Balin.
-Ő kezdte-mutatott Bofur rám.
-Te meg befejezted-rivalltam rá.
-Elég legyen-állt fel Gandalf-Bilbó jó lesz betörőnek és Hannah pedig tud majd nekünk segíteni.
-Már ha a hobbit elvállalja-pillantott a földön fekvő Bilbó felé Fili.
-El fogja-mondtam halkan. Thorin gelém kapta a fejét és furcsállva nézett végig rajtam.
A hobbit elé léptem és segítség kérőne a törpökre pillantottam. Kili azonnal kapcsolt és segített bevinni a szobába.
-Köszönöm-pillantottam rá hálásan.
Piszkálgatni kezdtem Bilbót, hátha fel kel. Egy tekintetet éreztem a hátamon, így megfordultam, Thorin állt ott.
-Igen?-kérdeztem tőle.
-Mit tudsz?-kérdezte a maga mogorva hangján.
-Erebort mentek visszafoglalni, ahol egy sárkány fészkel. Ami még mindig él-néztem a szemébe.
-Nem tudhatod. Hatvan eve nem látták.
-Sajnálom-kaptam el a tekintetem és visszafordultam a hobbithoz.
Lassacskán kinyitotta a szemét. Körbe pillantott, a tórpök már a nappaliban álltak. Dori egy forró teát nyomott a kezébe.
-Jobban vagy?-érdeklődött Gandalf.
-Igen, csak egy kis magányra van szükségem-mondta, majd fel állt és elvonult.

Felcsendült az általam már kismilliószor meghallgatott dal első dallama. Akaratlanul és mosolyogni kezdtem. Félve de leültem a kandalló mellé és megigezve néztem az éneklő törpöket.
-Messze túl, egy kéklő hegység vár...-kezdte Thorin.
Lehunytam a szemem és úgy hallgattam tovább, mígnem elnyomott az álom.

Reggel arra keltem, hogy a törpök pakolásznak. Kinyitottam a szemem, Kilit láttam meg először, mivel előttem állt.
-Uhh, ööö, bocsi ha felkeltettelek-mondta miközben a földet pásztázta.
-Nem keltettél fel, magantól keltem-mosolyogtan rá.
-Tudsz lovagolni?-kérdezte, bennem pedig magállt az ütő.
-T-tessék?-kerdeztem vissza-Kéne tudnom?
-Hát, nem ártana. Ló háton indulunk el.
-Egyáltalán nem tudok, sőt felek tőlük-nyögtem ki, mire felnevetett.
-Akkor felülsz mögém-ajánlotta fel, bólintottam. Mégis csak Kiliről van szó, meg hát lovagolni se tudok.

Amit én lónak hittem, az igazából póni volt így könnyen felültem Kili mögé. El is indultunk. Valószínűleg nagyon szorítottam Kilit, mert egy idő után felszisszent.
-Úristen! Ne haragudj-engedtem el azonnal. Kili röhögve hátra fordult.
-Vicceltem-vigyorgott rám, mire beleböktem az oldalába-Héjj, ezt miért kaptam?
-Mert azt hittem fájdalmat okoztam neked-feleltem sértődötten.
-Kapaszkodhatsz-fordult vissza.
Átfogtam a derekát es tovább kapaszkodtam.

-Várjatok! Várjatok!-hallottam meg Bilbó hangját.
Mindannyian megálltunk.
-Aláírtam-nyujtotta fel Balinnak a szerződést.
-Rendjén valónak tűnik minden-bólintott.
-Kapjon egy pónit-mondta Thorin, majd megint a menet irány felé indult.
-Nem kell, rendesen kivettem a részem a gyalog túrákból, tartom veletek az iramot-magyarázkodott, de Gloin és Oin megragadta a vállánál fogva es felrakták az állatra.
-Nyugi-fordultam oda hozzá-én sem tudok lovagolni.
Igy indultunk hát el, tizenhárom törp, egy mágus, egy hobbit és én.

Már vagy két órája lovagoltunk, amikor Thorin úgy döntött megallunk pihenni. Bombur a vacsora elkészítéséhez készült elő, Bifur és Bofur fat mentek gyűjteni, Gloin és Oin tüzet akartak csiholni, én Filitől és Kilitől gyorstalpalót kaptam arról, hogy hogyan kell kikötni a pónikat, a többiek pedig a tábort rendezték.
-Köszönöm, hogy megmutattátok hogy kell, jó őrködést-köszöntem el tőlük, ugyanis ők a pónikra vigyáztak.

-Gandalf!-kialtottam a magus után, aki épp menni készült-Hová mész?
-El, mert ezekkel a törpökkel nem lehet ertelmesen beszélni-pillantott mergesen Thorin felé.
-Pirkadatra itt legyél-intettem, majd visszamenten a többiek közé.

-Megtennéd hogy ezt odaviszed nekik?-kérdezte tőlem Bofur es a kezembe nyomott két tálat. Bilbót olyan elveszettnek lattam, hogy magammal cibáltam őt is.
-Tessék-nyomtam a kezükbe a kajákat, de a ket testvér meg se moccant-Elhagytatok ket pónit-jelentettem ki-Elvittek az orrotok elől két pónit-kezdtem nevetni.
-Inkább segíts megkeresni-karolt belém Fili es magával rántott a fény felé.
-Trollok-suttogta Bilbó.
-Nos, mint betörő, megcsillogtathatod a tudásodat-lökte meg egy kicsit Kili.
-Ha bajba kerülnél, csak huhogj kettőt, mint a gyöngybagoly és egyet, mint a kuvik.
Azzal magukkal rántva engem is elbújtak egy bokorban.
-Nem kéne Thorinnak szólni?-kerdeztem tőlük-Es megkérhetnélek Kili, hogy ne lihegj a nyakamba?
-Majd én szólok Thorinnak-vállalta be Fili-De ezt itt hagyom neked-csatolt le egy tőrt a hátáról és felém nyújtotta.
-Köszönöm-pillantottam rá hálásan.

Hallottam, ahogy Bilbó lebukott, a trollok elkaoták, de a törpök meg sehol nem voltak. Kilivel guggoltam a bokor mélyén és vártuk mikor érkeznek meg. Feltettem a kis hobbitot. Felpattantam a bokorból, Kili ugyan szemforgatva, de követte a példálmat, amikor megindultam a trollok felé egy kar megfogta a csuklóm és visszahúzott.
-Majd mi előre megyünk-hallottam meg Nori hangját. Némán bólintottam.

A trollokat jól megleptük, a csapat szinkroban tudott mozogni. Valószínűleg őket is es magamat is megleptem azzal, hogy mennyire együtt tudtam működni, illetve, azzal is hogy viszonylag jól forgatom a kardot, de a trollok így is elkaptak minket.
-Bocsi-gurultam le Thorinról-Ijj Kili ne haragudj-gurultam le róla is, végül a két törpön kellett végig feküdnöm, mert a trollok visszaraktak. Nem kicsit volt vörös a fejem, de gondolom az nem látszott.
-Gyorsan süssük őket, mert nincs ínyemre, hogy kővé váljak-magyaráta az egyik troll.
-Elronrjátok a törp fűszerezést-pattant fel Bilbó.
-Mi?-hüledeztek a törpök.
-Szerintem hazudik.
-Hagyd a gebetörő hobbitot beszélni-vágott rá fakanállal az egyik troll a másikra.
-A törp sütés titka-nézett rám, bólintottam-az, h-hogy megnyúzod őket.
-Én azt mondom faljuk fel őket szőröstül-bőröstül-kapta fel Bomburt.
-Őt ne! Ő kukacos-szálltam be én is az átverésbe-És a többi is, kukacok rágják a belüket.
-Mi?? Én nem vagyok kukacos-kiáltott fel Kili-Hazudik!
-Én sem-morgolódott a többi is.
Thorin belerúgott unokaöccse hátába, ezáltal megrúgva engem is. Kili végül kapcsolt.
-Akkora kukacok vannak bennem, mint a karom-kiáltotta Oin.
-Bennem még nagyobbak-kiabálta túl Kili-Nekem vannak a legnagyobb kukacaim-és itt előtört belőlem a nevetés.
Thorin próbált csitítgatni, de csak mégjobban nevettem.
-Shhh-sutoggta a fülembe.
-"Nekem vannak a legnagyobb kukacaim"-utánoztam Kili hangját.
-A hajnal elragad benneteket-hallottam meg a mágus hangját.
-Ez ki?
-Nem tudom.
-Megesszük őt is?-vitáztak a trollok, mire megint felnevettem.

A bokrokon átsütött a napfény és a trollok kővé váltak. Csak ámultam, csodálatos volt, ahogy a három szörnyeteg kővé válva állt, es a háttérben a nap kel fel. Arra eszméltem, hogy Fili fölém lép és kiszabadít a zsákból, amibe beletuszkoltak.
-Köszönöm.
-Honnan jöhettek a trollok?-nézett Gandalfra Thorin.
-A hegyből nem jöhettek le-kezdtem-hisz ejszaka kellett utnak eredniük.
-Egy troll barlang lehet a közelben-elmélkedett Gloin is.

Elindultunk megkeresni a barlangjukat. Ott találják meg a kardjaikat, Bilbó és Thorin, hátha en is találok valamit.
-Gyere Hannah-nyújtotta Kili a kezét, hogy felhúzzon a pónira.