Warning [JUNGKOOK FF / BEFEJEZETT]

2.rész

Nap végén siettem ki az iskola elé, mert már nagyon izgatott voltam. Hyuna jött velem egy darabig, hogy nyugtasson.

Amikor kiértem, Hyunjin már ott várt, a korlátnak nekidőlve.

Én csak mosolyogva elindultam felé, hátha majd észrevesz.

- Szia! – köszöntem neki vidáman.

- Oh, szia, bocsi nem vettelek észre. –vakarta meg a tarkóját nevetve.

- Semmi baj. Na akkor indulhatunk? –mosolyogtam rá.

Persze, de merre menjünk? Nem egyszerűbb a Gangnam utca felé? - tette fel a kérdést, mikor látta Hyun, hogy a másik irányba indulok, mint amerre ő gondolta.

- Én mindig erre megyek, a kertek alatt. Erre szinte senki sem megy, a városban meg minden utca tele van. - feleltem.

- Hát legyen! Te tudod jobban. - mosolygott rám kedvesen a fiú, majd elindultunk.

***

Már vagy 5 perce sétálhattunk egymás mellet, amikor Hyunjin végre megszólalt.

- Figyelj IU... már egy ideje el akarok mondani valamit. - kezdett bele mondani valójába.

A szívem majd kiugrott a helyéről. Vajon mit akarhat nekem mondani? Remélem, semmi rosszat.

- Szóval az van, hogy tudod... nekem egy ideje már... nagyon bejössz. – mondta dadogva Hyun.

Hogy micsoda? Én? Tényleg bejövök neki? Ugye ezt nem csak álmodom? Kérlek, mondd, hogy ezt nem csak álmodom. Valaki csípjen meg, most rögtön.

-Ööööö IU, itt vagy? Hahó! – lóbálta a kezét szemem előtt a fiú.

- Jaj igen, persze, bocsánat.

- Na akkor? Mi a válaszod? – nézett rám kérdően.

- Tudod... - kezdtem volna beszélni, de nagyon zavarba jöttem, így csak nehezen tudtam kinyögni, amit akartam.

- Hyunjin, én is nagyon... kedvellek téged. - mondtam ki végül, mire Hyunjin arcára egy nagy mosoly ült ki.

A fiú szorosan magához ölelt, amit persze én is viszonoztam.

Hihetetlen... annyira boldog voltam...

***

Nagyjából 10 perce sétálhattunk már, beszélgettünk, nevetgéltünk...

Egyszercsak egy kisbusz szerű furgon tűnt fel a távolban, ami egyre jobban közeledett felénk. Mivel mi éppen egy erdős részen sétáltunk, így kissé furcsa volt, hogy az az autó miért jön erre. Talán a szöuli forgalmat akarja kikerülni? Érthető, hiszen ilyenkor megy hazafele mindenki.

Nemsokkal később utól is ért minket a furgon, majd nagy meglepettségünkre le is lassított mellettünk.

Ránéztem Hyunjin-ra, aki szintúgy nem értette a helyzetet, ahogy én sem.

- Sziasztok! Tudnátok esetleg segíteni? Nem ide valósi vagyok, teljesen eltévedtem. - szólt ki a srác a lehúzott ablakú járműből. Olyan 20-30 év körülinek tűnt, fekete, nagyjából fülig érő haja volt és egyáltalán nem volt ijesztő arca, sőt... kifejezetten kedves tekintete volt.

Rögtön odaléptünk hozzá, majd az ismeretlen férfi térképét kezdtük vizslatni, hogy megmutassuk neki, hol is vagyunk pontosan.

Pár pillanattal később egy - számomra ismeretlen - borzalmas rázást éreztem a derekam körül, ami egy másodperc alatt rázta meg egész testemet is, majd elvesztettem az eszméletemet...