A megváltás útján | Supernatural Ff - Sam x Ruby

Halottnak kéne lenned

Pár óra múlva hallottam először bármilyen hangot. Egy ajtócsapódás, valahol fölöttem. Valaki jön. Lépések zaja.

Most mit csináljak? Újból idegesen rángatni kezdtem csuklóimat, de hasztalanul. Teljesen kiszolgáltatva éreztem magamat.

A lépések abbamaradtak. Majd az ajtón levő elhúzható rácsos lyukon mintha egy zöld szempár bámult volna be rám.

-Ki van ott?

Semmi válasz. Eltelt néhány perc, mire a retesz kivágódott és az ajtó kinyílt. Sam állt előttem. Az én Winchesterem. Mélyen belül ekkor valamiért megnyugodtam. Legalább nem Dean.

-Hogy a fenébe lehetsz még életben? -kérdezte bármiféle bevezető, vagy csevegés nélkül.

-Örülök, hogy látlak, Sam.. Én megértem, ha most egy kicsit zaklatott vagy, vagy úgy érzed elárultalak.. De mindezt csak érted tettem. Hát.. vagyis.. Érted és érte. -próbáltam menteni a menthetőt.

-Hagyd a süket dumát, nem érdekel. Már mindet hallottam. Csak azt akarom tudni, hogy hogy még nem vagy halott. És már küldelek is vissza a pokolba.

-Ezt meg mégis hogy érted?

-Leszúrtunk, Ruby.
Most először mondta ki a nevemet, de még mindig úgy ahogy régen tette. Szeretettel, gyermeki ártatlansággal. Mintha fájt volna értem a szíve. Mintha az árulásom miatti dühe ellenére sajnálná ami történt.

-Leszúrtunk a démon pengével. Végeztünk veled. Nem lehetnél életben.

-Ez mikor történt?

-Miután elárultál. A ketrec kinyílt, Dean odaért, majd pedig.. nos.., tudod. Mikor visszamentem a testedért, még vert a szíved. -egy pillanatra mintha elakadt volna a lélegzete
-Egy hete. Akkor hoztalak ide.

-Várjunk csak, te visszamentél a testemért??
-Micsoda egy lovag az én kis Sammy fiúm. -gúnyosan akartam mondani. Vajon sikerült?

Nem válaszolt semmit, csak bámult rám az ajtófélfának dőlve. Én pedig őrá. Mintha nagyon elgondolkodott volna valamin, csöndben maradt egy ideig, ami a frászt hozta rám. Nem, ő biztosan nem bántana. Mégegyszer nem. Így nem. Nem küld vissza a pokolba.

Nem nagyon sikerült megnyugtatnom magam.

-Nem kérdezem mégegyszer: miért nem vagy halott? -szólalt meg ingerülten Sam.

-Fogalmam sincs! -vágtam rá azonnal, talán most először teljesen őszintén a választ.

-Ne hazudj nekem! -emelte fel a hangját és egy lépéssel közelebb lépett, majd egy nagyobb adag szentelt víz landolt az arcomban flaskájából.

-Hogy. Lehetsz. Életben!??

Hangsúlyozta ki minden egyes szavát, de hiába.
Én prüszköltem párat az égető fájdalomtól. Kínomban elmosolyodtam és nevetni kezdtem. Ami köhögésbe torkollott.

-Még mindig itt tartunk, Sam? -kérdeztem gúnyosan mosolyogva.

-VÁLASZOLJ! -üvöltötte el magát.

Oda lépett mellém, és a démon pengét a torkom alá nyomta.

Bár kissé paradox helyzetet teremtett, hisz olyan fegyverrel fenyegetett, amivel nem végezhet velem, a seb intő fájdalma a mellkasomban megadásra késztetett.

-Őszintén nem tudom, oké!? Talán nagyobb a hatalmam mint azt hittem.. Vagy Lilithé rám szállt mikor végeztél vele... Vagy Lucifer ajándékozott meg, mert segítettem kijutnia...

Őrült találgatásokba kezdtem, ami látszólag kielégítette kíváncsiságát, mert engedett a szorításból. Hátralépett.

-Most mi lesz? Huhh? -kérdeztem tőle mint egy dacos gyerek.

-Úgy tűnik nem tudsz megölni. -hú, de magabiztosnak tűnhettem..

-A pokolból meg visszatalálok. Már volt rá példa. Te is tudod.

Közvetlenül a szemembe bámult. Eltette a pengét.

-Mi lesz így velünk, Sammy?..

Talán érezte a kérdés költőiségét, mert egy szó nélkül megfordult és kiviharzott.

-Várj! Nem hagyhatsz csak úgy itt! -üvöltöttem utánna, de rám sem hederített.

Nagy csattanással vágta be az ajtót, és gondosan zárta be maga mögött.

Még néhány lépést hallottam valahonnan fentről. Majd abbamaradt a zaj.
Elment.