1.

49.5K 885 33
                                    

Sally

− Jaj, Sally! Nem teljesen mindegy, hogy miről írsz cikket? Szerelmi novellák, tucat termékek, vagy hoki játékosok? Az utóbbival legalább esélyed van személyesen is megismerni azt, amiről írsz – dünnyögi a telefonba Sky.

Lassan húsz perce beszélünk telefonon a húgommal, és komolyan az őrületbe kerget.

A kifogásokat keresem, amivel lemondhatom a holnapi konzultációt az új főnökömmel, aki egy fafejű ripacs. Amióta Kaitlyn, az előző főszerkesztőnk nyugdíjba vonult és megtette utódjának ezt a seggfejet, fokozatosan elhatalmasodik bennem ez a határtalan bosszúvágy. Nem vágytam a főszerkesztői posztra, de nyílt titokként tudtuk, hogy az újság színvonala az én érdemem, így én érdemeltem ki!

Csípőre tett kézzel, haragosan dobbantok egyet a lábammal, mintha a kislányos viselkedésemmel megmenthetném a szétmorzsolódni látszó karrieremet. Hiába vagyok hazai pályán − ami az írást illeti − most már a magazin új tulajdonosa és főszerkesztője dönti el, miről írunk. A napokban az is kiderült számomra, hogy a szép szavakkal tarkított ösztönző beszédjén, és az undorító csajozós szövegén kívül semmi másra nem képes ez a pojáca. Még mindig felfordul a gyomrom, ha arra a csókra gondolok, amit alig egy hete próbált rám erőltetni. Pont az ilyen fickókat hívom könyvjelzőknek. Beléd akarnak kerülni, megjelölni, hogy legközelebb tudják hol jártak nálad. Ha Kaitlyn tudná, mit művel a fia, bizonyára páros lábbal rúgná ki a szerkesztőségből.

− Örülj, hogy nem egy bőrbetegségről kell írnod! – szól bele a kagylóba újra a húgom.

− Skyler... − megelégelve a terápiás jellegű monológot, kinyomom a telefont és visszatérek az asztalomhoz. Ujjaim közé fogom a tollam, és megpöcögtetem vele a jéghideg cappuccinómat.

Előkeresem a noteszem, és mint minden egyes interjú alkalmával, most is felírom a lap tetejére az alanyom nevét: Joshua Nickerson. Lejjebb odafirkantgatok néhány sablonkérdést, ezután grimaszolva dobom magam elé a tollat.

Nem lesz ez így jó.

Még is mi olyan kérdést tehetnék fel egy sportolónak, amit még nem kérdeztek meg tőle tucatszor? Mivel nyújthatnék többet az olvasóinknak, mint más újság? És hogyan érjem el, hogy ez a kilencven kilós izomzat minket támogasson a konkurens lapok helyett?

A vendéglőben ülve, olyannyira belemerülök az elkeseredett gondolataim elemzésébe, hogy későn veszem észre anyám alakját. Mozgása magára vonja a közelben ülő emberek figyelmét, miközben ő a boxok között lavírozz újratöltve a vendégek csészéit a még gőzölgő kávéval.

Félreteszem az aggályaimat, és magam elé húzom a laptopom. Az elsötétült monitoron visszatükröződve figyel az egykedvű arcom. Egy pillanatig elgondolkodom, hogy grimasszal vágjak-e vissza a tükörképemnek, de aztán végighúzom az ujjam az egérpadon, és a monitor egy szempillantás alatt felvillan. A lementett kép újra letaglóz. A fekete és sárga színű mezben feszítő férfi látványa arcpirító hatással van rám. Tekintetem a karakán arcától indulva egészen a korcsolyájáig vándorol, a légzésem észrevétlenül is felgyorsul. A veszélyesen szigorú tekintete, kemény arca megrémiszt, de egyszerre lázba is hoz. A kidudorodó erek által behálózott kezeitől csak még jobban elvörösödöm. Elképesztő! Miért olyan különleges ez a Joshua Nickerson, hogy pusztán egy fényképpel képes felkavarni a mellékvágányra terelt női érzéseimet? Alattomos módon ég bele a férfi látványa a retinámba, a gyomromat összeszorító extázis váratlan erővel hatalmasodik el fölöttem. Már ezen a képen is olyan férfinek tűnik, aki csupán a testtartásával és a tekintetével is képes bárkit a hatalma alá vonni. A Pittsburgh Pingvinek csapatkapitánya elnyerte az idei év legsikeresebb sportolója címet, és nem mellesleg háromszoros Stanley-kupa győztes, ráadásként még a Playboy is besorolta az ötven legszexisebb férfi közé. Ez a pasi abban is bajnok, hogy könnyedén ültessen nyomasztó gondolatokat a nők elméjébe. Pont olyanokat, amik egyre buzognak bennem, és összegyűlve a hasam legmélyén arra várnak, hogy megkapják a várva várt kielégülést. Zavarba jöttem mi tagadás... Összeszorítom a lábaimat az asztal alatt, és a gondolataim elől menekülve lecsapom a laptopom tetejét. Ez így nem fog menni. A hosszú hónapok alatt felépített védőfalam hangos robajjal omlik össze, és egy röpke pillanatra sikerül újra élnem a lüktető vágyat, amit utoljára az exem iránt éreztem. Elképzelni sem tudom, miért gondolok úgy magamra, mint egy veszettül csapkodó pillangóra, talán csak arra a pillanatra várok, hogy a felismerés hidegvízként érkezzen az arcomba: hiányzik a szex. Mindig is idegenkedtem az egyéjszakás kalandoktól és a barátság-extrákkal kifejezéstől, számomra kielégítetlenséget okoz mind. A férfi és nő közötti kapcsolatot az ismeretség beteljesülése, a lelki kapcsolódás aranyozza meg, aminek köszönhetően örömtelibben és magabiztosabban élvezhetik egymás testét.

Blokkolj, ha tudsz!Where stories live. Discover now