A legenda rabja

Prológus

A levegő hűvös volt és párás. Épp, hogy elkezdett hajnalodni. A sűrű köd lepelként szállt a fák közé, láthatatlanná téve a messziséget.
- Liam! Liam, ébredj fel, nem hallod? Ébredj már fel! - hallatszott Winter reszkető hangja, ahogy barátját fogta a földön elterülve.
- Winter... - suttogta a mellette álló magas fiú.
- Fogd be, Hunter! - kiáltotta a lány rekedtesen. Hangja olyan tisztán hasított a néma térben, mint egy kiőtt nyíl.
- Valamit csak tehetünk! Chris? - nézett rá segélykérően az egyetlen emberre, akiben a reményt látta.
Christopher lehajtotta fejét, és sóhajtott.
- Van egy út, de közel sem lesz veszélytelen.
- Teszek rá, csak valaki csináljon már valamit, kérlek! - sírt Winter.
Christopher pár lépést hátrált, majd a vörös lányra nézett.
- Nyisd ki a portált, Becca - mondta halkan.
- De Chris...
- Nyisd ki a portált! - mondta felemelve hangját, kissé nyomatékosabban.
Rebecca sóhajtott egyet, és hátat fordítva ellépett a csapattól.
- Mind meg fogunk halni egy halandó miatt - mormolta vészjóslóan, majd megtette az alfa kérését.