|𝗽𝗿𝗼𝗹𝗼́𝗴𝘂𝘀|

2K 67 3
                                    


Hol is kezdhetném,a nevem |Teljes Név| egy átlagos |kor| éves lány vagyok egy kis bökkenővel.
A szüleim lassan már fél éve, hogy elváltak.
Édesanyámmal élek egy kis házban a fővárostól nem messze.
Mióta apám elköltözött sokkalta nyugodtabb a környezet, de még ígyis sokat vitázunk anyámmal, hogy egy szemtelen és makacs gyerek vagyok, sokszor megkapom tőle,hogy "olyan vagy mint az Apád, miért nem mentél vele?!".
Mindazok ellenére amiket mond szeretem, hisz mégis csak ő az anyám, de néha már úgy érzem hiába áltatom magam ezekkel a monológokkal, hiába reménykedem abban, hogy talán egy nap majd nem olyan szavakat és cselekedeteket kapok tőle amik a lelkemig hatolva szép lassan tönkre tesznek és kifordítanak magamból, de mindez hiába.
Az utolsó személy akibe kapaszkodni tudtam a |kor| évem során az a legjobb barátnőm volt, Hirasi Akira.
Ez a lány jelentette az egyetlen dolgot az életemben mikor ugyanis a szeretet amit anyám iránt éreztem eltűnt, igen, hiába tűrtem fél évig a sok fájdalmat, vitát, depressziót, és a sok alvás nélküli éjszaka amit miatta kellett átélnem, már nembírtam.
Hétfő reggel boldogan keltem fel mivel végre sikerült két órát aludnom az éjjel.
Kómásan ballagtam le a lépcsőn, szeretett konyhánkat vettem célba reggelizés szempontjából ugyanis rettentően éhes voltám már.
Amikor benéztem a hűtőbe, hogy mit is kéne engem nem igazán tudtam eldönteni mit is ehetnék, így maradtam a szokásos csokis műzli és egy kis narancslé kombómnál amit örömmel fogyasztottam ma reggel is.
Fél óra kajálás után írtam Akirának, hogy találkozzunk a közeli parkban és beszéljük meg a szerdai ottalvós bulinkat.

[cicalány🐈‍⬛💕]
Akira,tali a parkban 14:30kor időben ott legyél nemakarok megint fél órát strihelni mint a rossz kurvák.köszi<3c:

[rókalány🦊💖]
Szia neked is kedves barátnőm🥲
Amúgy benne vagyok és neaggodj most nemfogok!ígérem!😵‍💫

[cicalány🐈‍⬛💕]
SziaT-T,számolni fogom hány percet késel, csak mondom.<3

[rókalány🦊💖]
Naés🙄?

[cicalány🐈‍⬛💕]
Annyi pofont fogsz kapni ahány percet késel.☺️

Erre az üzenetemre már nem kaptam választ,gondoltam nekiállt sietve összeszedni a cuccait ugyanis volt fél órája, hogy elinduljon a megbeszélt helyre.
Sikeresen elkerültem a találkozást a drága boszorkánnyal így nem kellett gyomorgörccsel elindulnom a park felé, még utoljára dobtam egy üzenetet Akirának, hogy 5p és ottvagyok szóval siessen mert tényleg nemszeretek várni és beszélni is szeretnék vele.

[14:35]

– |Név|!!!! JÖVÖK MÁR, KÉRLEK NE BÁNTS!– kiabált barátnőm tudván, hogy már 5perce késik.

– Akira, MONDTAM, HOGY UTÁLOK VÁRNI, szóval hova kéred azt az öt fülest. – mosolyogtam gonoszan kedves Akirára azzal a tudattal, hogy most nagyon megverem.

– Ide kérem anya! – Fordította felém a seggét azzal a buta tudattal, hogy oda úgyse verek rá.

Abban a pillanatban, egy akkorát rávágtam Akira nagy altájára, hogy szerintem még a fővárosban is lehetett hallani.
A másik négy lehetőségemet már nemtudtam behajtani rajta ugyanis lendületből vert vissza akkorát, hogy majdnem hanyat vágodtam vele együtt.

– Olyan egy köcsög vagy hallod, mit kell ekkorát rávágni a szeretett popómra. – nézett rám mérgesen visszatartva a röhögését ami éppen feltörni készült.

– Én mondtam, hogy behajtóm rajtad azt ha késel, még így is jössz nekem néggyel csak mondom. Azt ma mèg mind behajtom. – néztem rá komoly arckifejezéssel

– |Név|..ilyenkor félelmetes vagy, sose tudom, hogy viccnek szánod-e vagy komolyan gondolod. – emelte fel szemöldökét a homloka közepéig, és ebben a percben szakadt el nálam a cérna.

Leültem a padra így egy jó 20 perc állva hülyéskedés után, hogy kiszakadhasson belőlem a nevetés amit barátnőm arckifejezései váltottak ki belőlem.
Akira egy jó két percig még csak nézett, hogy hülye vagyok vagy valami rohamot kaptam éppen, de végül már ő se bírta sokáig és beadta a derekát és nevetve borult mellém a padra.
Egy jó negyed óra röhögés és fulladozás után Akira törte meg köztünk a csendet.

– Hallod |Név|...uhm, ha nem gáz, hogy rákérdezek, anyáddal hogyan mennek a dolgok otthon? – kezdte el a cipője orrát bámulni mintha valami rettentő érdekes dolgot látna.

Igazából magam sem tudtam,hogy erre mi a helyes válasz, lassan egy hete nem szóltunk egymáshoz anyámmal, de nem is bántam.
Egy jó két perc gondolkozás után Akira megszólalt látva, hogy nagyon gondolkozok rajta mit is mondjak.

– tudod nem kell rá válaszolnod, csak nemszeretném ha valami komoly bajod lenne. – fordította felém nagy kék íriszeit amiben tisztán láttam az aggodalmat és a félelmet, hogy bajom eshet.
Ezért is szeretem annyira Akirát, mosolyogtam és csak annyit tudtam kinyögni,hogy,

– fogalmam sincs... – néztem fel az égre ami kissé felhőkkel teli de még pont elég helyet hagyva a napnak sütött ránk.

– értem..mi lenne ha inkább a szerdával foglalkoznánk és megbeszélnénk milyen baromságot csinálunk megint! – csattant fel olyan hangosan, hogy szinte kiugrott a szívem.

– Akira...ha ennyire hangos vagy megfoglak verni.megint. – mondtam komoly arccal, de a kis mosoly amit barátnőm okozott épphogy ott ült a szám sarkán.

A továbbiakban megbeszéltük, hogy nem fogunk elszabadulni és semmi rosszat nem csinálunk csak egy általános kis pizsipartit csapunk ahol kártyajátékokat,társast és egy kis filmmaratont tartunk majd.
Olyan szép délutánunk volt szinte lehetetlennek tűnt,hogy ezt bármi elrontsa, legalábbis ezt gondoltam.

————————————-

Sziasztok!
nemgondoltam volna,hogy újra nekiállok ilyesminek de teljesen bevonzott a Wattpad világa,ez az első komolyabb könyvem amit két barátnőm biztatására,nyögvenyelősen,kételkedve de elkezdtem.
Azt kell mondjam nem bántam meg!
Remélem tetszeni fog nektek ez a kis |Kenma x Reader|.
Még a mai nap kirakom az első részt is ha minden a terv szerint alakul.
Puszi nektek és legyen szép napotok a továbbiakban.
-Lexi❤️

|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.Where stories live. Discover now