A Winchesterék, de ez lehetetlen!

Pszichopata

!!𝔸𝕜𝕚 𝕟𝕖𝕞 𝕓𝕚́𝕣𝕛𝕒 𝕒 𝔻𝕖𝕤𝕥𝕚𝕖𝕝𝕥 𝕒𝕫 𝕞𝕖́𝕘 𝕞𝕠𝕤𝕥 𝕗𝕠𝕣𝕕𝕦𝕝𝕛𝕠𝕟 𝕤𝕒𝕣𝕜𝕠𝕟.

𝕂𝕚𝕔𝕤𝕚𝕥 𝕟𝕒𝕘𝕪𝕠𝕟 𝕝𝕖𝕤𝕫!!

Vivi fürdik én a raktárban pakolok.

20 perc múlva

Vissza mentem majd Anime maratont tartottunk.

4 óra múlva

A szobánkban Animét nézünk mintha semmi nem történt volna, nevetgéltünk, sírtunk, kiakadtunk....

*ajtó csapódás*

-Meg jöttünk! - kiáltott Dean.
Kirohantunk és én egyből a nyakába ugrok apának.
-Jól van itt vagyok.- simogatja meg a hátam.
Vivi csak nézett minket, majd helyet foglalt az asztalnál és a telefonját kezdte el nyomkodni. Miután megbizonyosodtam, hogy épségben vannak én is helyet foglaltam, de nem Vivi mellett.

Le pakoltak a fiúk és õk is helyet foglaltak az asztalnál.

𝕋𝕦𝕕𝕛𝕒́𝕥𝕠𝕜 𝕧𝕒𝕟 𝕒𝕫 𝕒 𝕙𝕦𝕤𝕤𝕫𝕦́ 𝕒𝕤𝕫𝕥𝕒𝕝 𝕒 𝕓𝕦𝕟𝕜𝕖𝕣 𝕜𝕠̈𝕫𝕖𝕡𝕖́𝕟. 𝔸𝕫 𝕒 𝕙𝕖𝕝𝕪𝕤𝕫𝕚́𝕟.

ℍ𝕒 𝕦́𝕘𝕪 𝕟𝕖́𝕫𝕫𝕦̈𝕜 𝕒𝕜𝕜𝕠𝕣 𝕝𝕒́𝕥𝕤𝕫𝕚𝕜 𝕒 𝕓𝕖𝕛𝕒́𝕣𝕒𝕥 𝕒 𝕝𝕖́𝕡𝕔𝕤𝕠̋𝕧𝕖𝕝.

𝔼́𝕟 𝕦̈𝕝𝕠̈𝕜 𝕒𝕫 𝕒𝕤𝕫𝕥𝕒𝕝 𝕧𝕖́𝕘𝕖́𝕟 𝕍𝕚𝕧𝕚 𝕓𝕒𝕝𝕣𝕒. 𝕄𝕖𝕝𝕖𝕥𝕥𝕖 𝟙 𝕤𝕫𝕖́𝕜𝕜𝕖𝕝 𝕒𝕣𝕖́𝕓𝕓 𝕊𝕒𝕞. 𝕁𝕠𝕓𝕓 𝕠𝕝𝕕𝕒𝕝𝕥 𝔻𝕖𝕒𝕟 𝕖́𝕤 ℂ𝕒𝕤.

ℂ𝕤𝕒𝕜 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕖𝕝 𝕥𝕦𝕕𝕛𝕒́𝕥𝕠𝕜 𝕜𝕖́𝕡𝕫𝕖𝕝𝕟𝕚.

Pár percig csak csendben ültünk, csak néztünk magunk elé, Vivit kivéve, Õ csak telefonozott mindenkit ki zárva. Nagy valószínûséggel olvasott.

*KHM* - köszörülte meg Sam a torkát.

Semmi reakció.

- Jó oké! - mondta halkan és ki vette Vivi kezébõl a telefont és el csúsztatta a régi fa asztalon messzire.

- Hát de ne... - kezdte volna el, de inkább jónak látta be fogni.

- Majd vissza kapod. - nézett rá szúrósan Sam.

- Mi volt ma? Milyen ügy volt? - tettem fel kíváncsian a kérdést.

- Na akkor kezdjük az elejétõl...- kezdte el Castiel.

- Amikor ti már aludtatok...hogy is mondjam Dean és Én *megszorítja Dean kezét* kicsit túlzásba estünk.

- Jaj nee muszáj innentõl kezdeni a sztorit? - hisztizett Sam mert kínos volt neki a helyzet.

Észre vette a csillogó tekintetemet a Destielen és inkább intett nekik hogy folytassák.

Vissza emlékezés

*22:34 az idõ*

Sam a könyvtárban olvas. Még semmit sem észlelve a szobában történtekrõl.

ℂ𝕒𝕤 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘𝕖.

Az ágyon ülve nézegetem a híreket hátha van valami nekünk való, vagyis nézegettem...

- Jössz zuhanyozni? - súgta lágyan a fülembe Dean egy apró mosollyal társítva.

Nem tudtam nemet mondani... Le vetettem a kabátom a székre terítettem és így tovább fogyott a ruha. Magamra csavartam egy törölközõt és elindultam a víz csobogás felé és csatlakoztam Dean-hez.

Egy darabig csak álltunk egymás elõtt, egymás gyönyörû szemeiben elveszve. Apró lépésekkel a közeledtünk egymás felé addig amíg össze nem ért a vizes testünk. Össze ért az orrunk és szép lassan az ajkaink is....

-HÉ HÉ HÉ, most komolyan ezt el kell mesélni?! Van itt 2 gyerek is. - ránk nézett és inkább be fogta Sam mert nagyon is élveztük.

- Folytathatom?-Sam bólintott -Na szóval- nézett rá Dean.

𝔻𝕖𝕒𝕟 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘𝕖́𝕓𝕠̋𝕝.

Heves csókolózás és egyéb finomságok lett a vége, de még mindig nem történt meg az amiért indultunk. Valahogy ki kászálódtunk a fürdõbõl. Neki löktem a falnak és le szorítottam és folytattam a kényesztetést. Hátra lökött az ágyra...amin a laptop tartózkodott, nem kellett neki sok. Az ágyra esés pillanatában fel repült a laptop...Nem, nem vissza esett az ágyra vagy tört össze a földön...telibe a férfiasságomra puffant.

- *puff* ÁÁÁHHHH, HOGY BASZÓDJ MEG! - üvöltöttem.

ℙ𝕖𝕥𝕣𝕒 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫ö𝕘é𝕓ő𝕝.

- * nevetés* - nevettünk Vivivel.

- Haha nagyon vicces tényleg. - nézett ránk fancsalian.

Folytatta a történetet Sam, õ már tényleg az ügyrõl beszélt.

- Eközben én találtam egy ügyet, Óbányában sok megmagyarázhatatlan halál történt az erdõben, mind táborozók voltak. Miután megbizonyosodtam róla hogy alszotok és nem a telefont bujjátok a takaró alatt - nézett Vivire. - 11 óra után elindultunk, szokásosan körbe kérdeztünk.Egy Vendigóval volt dolgunk.

-Egy kisseb túrázó csapathoz szegõdtünk. Ahol a rejtek helye lehetett,közelében tábort vertünk és megvártuk az estét. Nem is kellet sokat várni a sötétben, követtük a barlangjába és a régi módszerrel porrá égettük. Aztán ugye elindultunk vissza. - mesélte el a történteket röviden össze foglalva.

- Na ès nektek milyen volt a napotok? - kèrdezte Dean egy kissè furcsa arc kifejezzèssel. Vivivel egymásra nèztünk ès itt már tudtuk,higy AZT is majd el kell mesèlni nekik,de próbáltuk úgy elmesèlni  a napunkat,hogy hihető legyen de AZ ne legyen benne.