A Winchesterék, de ez lehetetlen!

Apa?

- Na ezt most hogy kéne megmagyarázni? - motyogta Vivi.

- Azt mondtad hogy apa? -próbálja Dean feldolgozni a hallottakat.

- Igen jól hallottad. Amikor elkezdtem a sorozatot elsõ pillanattól kezdve valami fura volt, nagyon kötõdõk hozzád és Cashez. Elkezdtünk észre venni hasonlóságokat, kinézetben és viselkedésben. Ebbõl lett az a "poén" hogy én vagyok a Destiel gyerek. Ezért mondtam azt hogy apa. Legfõképpen rád hasonlítok. - magyaráztam el dolgot.

- Oké ehez lekell ülnöm. - ült le a forgós székembe.

- De ez hogy? - nézett rám, mostmár észlelve a hasonlóságot.

- Mi sem tudjuk. - szólalt meg Vivi is.

Ezt aztán pár perc csend követte, addig amíg valaki meg nem törte:

- Mi ez a nagy csend? - nézett körbe a szobában Sam.

- Az...az én vagyok, az a Démon penge *oda megy és megfogja* replikája. Oké. Ezt meg kell majd szokni. Na de mi ez a nagy csend fõleg Dean-tõl? - támaszkodott neki az ajtó félfának.

Elmagyaráztuk neki mi is történt, neki is kellet egy is idõ mire felfogta.

- Aszta, de ezt hogy?- tette fel ugyan azt a kérdést.

- Nem tudom, más kérdés? - néztem fel már kissé idegesen.

- Én elmegyek, amúgy sem ide indultam. - állt fel Dean.

- A papírokat intézni indultunk. Nektek is kéne jönni. - magyarázott Sam.

- Papírok? - nézett furcsán Vivi.

- Az örökbe fogadási és név átírási papírok. - felelt a kérdésre.

- Pont a témához illõ! - vágtam oda bunkón kifelé menet.

A garázsba igyekeztem ahol már várt rám Dean és Cas.

- A többiek? - kérdezte Cas.

- Mindjárt jönnek. - mutattam magam mögé.

Körülbelül 1-2 óra múlva vissza is értünk. Ezentúl hivatalosan is Winchesterek vagyunk, Sam lett Vivi nevelõ apja, nekem a szerelmes pár Dean és Cas. Valóra váltak az álmaink ezt nem sokan mondhatják el magukról.

1 hónappal késõbb

Körülbelül 9 óra lehetett amikor felkeltünk végre. Nagy csendre ébredtünk. Nagy nehezen ki kászálódtam az ágyból kicsoszogtam a bunker társalgó részébe és egy cetli fogadott némi pénz társaságában.

𝐒𝐳𝐢𝐚𝐬𝐳𝐭𝐨𝐤! 𝐄𝐥𝐦𝐞𝐧𝐭ü𝐧𝐤 𝐞𝐠𝐲 ü𝐠𝐲 𝐦𝐢𝐚𝐭𝐭, 𝐞𝐬𝐭𝐞 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐡𝐨𝐥𝐧𝐚𝐩 𝐫𝐞𝐠𝐠𝐞𝐥 𝐨𝐭𝐭𝐡𝐨𝐧 𝐥𝐞𝐬𝐳ü𝐧𝐤, 𝐡𝐚 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐣ó𝐥 𝐦𝐞𝐠𝐲. 𝐍𝐢𝐧𝐜𝐬 𝐬𝐞𝐦𝐦𝐢 é𝐭𝐞𝐥 𝐢𝐭𝐭𝐡𝐨𝐧 𝐬𝐳ó𝐯𝐚𝐥 𝐚 𝐩é𝐧𝐳𝐛ő𝐥 𝐯á𝐬á𝐫𝐨𝐥𝐣𝐚𝐭𝐨𝐤 𝐛𝐞 𝐯𝐚𝐠𝐲 m𝐞𝐧𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐥 𝐞𝐧𝐧𝐢,𝐝𝐞 𝐜𝐬𝐚𝐤 ó𝐯𝐚𝐭𝐨𝐬𝐚𝐧. 𝐇𝐚 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐦𝐢 𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞 𝐭𝐮𝐝𝐣á𝐭𝐨𝐤 𝐚 𝐬𝐳á𝐦𝐮𝐧𝐤. -𝐒𝐚𝐦

Miután elolvastam elvettem a kapott pénzt az asztalról és vissza mentem. Egy nagyban hülye pózban telefonozó Vivit találtam.

- Jó reggelt! - szoltam neki.

- Reggelt! - nézett hátra a hülye pózából.

- A fiúk elmentek este vagy holnap reggel jönnek. - mutogatom a levelet.

- Akkor gondolom egy ügyön dolgoznak. Azt tudjuk milyen?- érdeklõdött Vivi.

- Nem, azt nem írták, de azt igen hogy nincs itthon kaja. Szóval van egy rossz hírem.

- El kell menni boltba. - forgatta meg a szemeit.

- Igen szóval pattanj és öltözzünk. - állt fel az ágyról.

Az én szettem mára:Fekete szagadt  farmer,szürke kötött pulcsi,fekete fehér kockásing,fekete fehér torna cipő,fekete táska és a kiegészítők.

Vivi:Fekete trikó,fekete piros kockásing,fekete cargo nadrág,fekete nagy bakancs és egyéb kiegészítők.

Miután össze kaptuk magunkat felkaptuk a deszkáinkat és elindultunk a legközelebbi boltba, ami nem volt annyira közel.

Ez a nem volt annyira közel arra értettem, hogy az is kb. 1km volt gyalog. Neki vágtunk az útnak, mikor végre oda értünk a bolthoz ami egy kisebb vegyesboltnak felelt meg. Föl kaptuk a deszkákat és bementünk, köszöntünk az eladónak majd elkezdünk gondolkodni, hogy mit kéne venni.

- Na szó' elõször is mennyit adtak? -kérdezte Vivi, mert nálam volt a pénz.

- Õmm, 20 ezret. -mondtam.

- Nem azt írták, hogy este vagy holnap jönnek? Minek hagytak ennyi pénzt nálunk? -kérdezte csodálkozva és enyhén kuncogva Vivi. Én csak megrántottam a vállam, majd elindultunk akkor összeszedni ami kell. Egy kicsit tovább tartott ez a bevásárlás az elképzelttõl, mert nem ismertük a boltot így semminek se tudtuk a helyét. Miután végeztünk a vásárlással újra deszkára álltunk és elindultunk haza, viszont nem volt olyan egyszerû a hazajutás mint gondoltuk, mert útközben ránk támadtak. Egy olyan 18 és 25 év közötti férfi állta az utunkat így muszáj voltunk leszállni a deszkáról és megállni a cuccokkal, azt a két szatyrot leraktuk magunk mellé majd rá néztünk a férfira kérdõ tekintettel.

- Öhm, elnézést de elállna az utunkból, kérem? - kérdeztem meg persze alapból nem sok reménnyel, hogy teljesíti kérésemet. Persze ahogy gondoltam tényleg nem állt el az utunkból csak a zsebébõl elõ rántott egy rugós kisebb méretû bicskát, Vivivel egymásra néztünk és tudtam, hogy õ is arra gondol amire én. Azaz nem fogunk tudni csak úgy továbbjutni.

- Elnézést uram, de még egyszer megkérem hogy álljon el az utunkból!- ezt már Vivi mondta egy kicsit erélyesebb hangon ami már így nem is kérésnek hanem utasításnak hallatszott. Ekkor a férfi neki ugrott de õ csak egyszerûen kikerülte és ki csavarta a kezét.

- Akkor máshogy mondom, el fog engedni minket és senkinek sem esik baja, és ami a legfõbb MAGA sem HAL meg, rendben? -kérdezte Vivi miközben fel öltötte a pszichopata mosolyát. Elengedte a férfit, aki most nekem rontott, ugyan úgy kicsavartam a kezét mint az elõbb Vivi.

- Na akkor most én is elmondom magának amit az elõbb kedves pszichopata barátom is: El fog engedni minket és senkinek sem esik baja, és ami a legfõbb MAGA sem HAL meg, érthetõ volt? - kérdeztem mosolyogva. Úgy tûnt, hogy megértette ezért elengedtem, majd tovább akartunk indulni de amikor löktünk volna egyet a deszkán akkor elkezdett Vivi felé futni azzal a szándékkal, hogy leszúrja. Nem nagyon aggódtam hisz mindketten a legjobbak lettünk a kés elõli kitérésben. Vivi egy gyorsabb mozdulattal hátra fordult kitért a kés elõl majd saját bicskáját (amit nem tudom mikor vett elõ) bele állította a férfi vállába. Itt már tudtam, hogy most addig fogja kínozni míg meg nem hal majd el kell rejtenünk, ilyenkor mindig "repdesek" a örömtõl.

Miután végzett vele, nem a legszebben nézett ki a test, még valamilyen szöveget is bele vésett, de nem láttam mit, majd meg kérdezem. Elrejtettük a testet, és újra elindultunk haza, és végre haza értünk.

- Vivi...

-Hm?

- Menj fürödj le, és mosd ki az inged, tiszta vér lett.

- Oh, oksa. Addig kipakolsz?

- Aha, de siess. Ja és mi volt amit bele véstél? - kérdeztem, közben neki láttam pakolni.

- "Sweet Nightmares", hirtelen ötlet volt. - aztán elment õ is a dolgára.

De ekkor még nem tudtuk, hogy Sam, Dean és Cas mindent láttak mert épp arra jöttek csak mi nem láttuk õket.