A Winchesterék, de ez lehetetlen!

Vivi képessége

- Tetszik nekem a csajszi stílusa. - mondta nekem Sam a könnyeit törölgetve.

- Egyébként tud kedves is lenni, *oda súgva* a tõlem kapott Valentin napi macival alszik.

Cas és Dean befejezték a reggelit.

- Kész a reggeli! - szólt Dean.

- Oké megyek, te jössz? - kérdezte Sam.

- Nem vagyok éhes, de azért köszi.

- Kell valamit segíteni a szobában? - kérdeztem felbuzdulva hogy csinálhatok végre valamit.

- Majd még meglátom, de lehet kell mert õk * Casékre mutat* nem nagyon segítenek. - válaszolt Sam.

- Oké. - vissza mentem a szobába.

Vivi a laptopját bújta, leültem törökülésbe az ágyra és elkezdtem telefonozni és realizáltáltam valamit.

- ÚRISTEN! - kiáltottam.

*Vivi ugrott egyet*

- Ne ijesztgess! Mi történt? - kérdezte idegesen Vivi.

- Ma vasárnap van és az tudod mit jelent.

- Jaj ne! Az baj, gondolom azokat nem intézték el. - ugrott fel Vivi az ágyról.

Kirontottunk a szobából és sprinteltünk a fiúkhoz. Meglepetten néztek ránk.

-Mi ez a nagy sietség? - kérdezte Cas.

- Ma...ma...Ma vasárnap van! - nyögtük ki két levegõ vétel között.

- Igen vasárnap van. - vágta rá Dean.

Samnek leeset hiszen tudta mi volt vasárnap.

- Jaj ne! - jött rá Sam.

- Velünk is megosztanátok mi van vasárnap?! - idegeskedett Dean.

- A lányok kolisok és vasárnap mennek vissza, keresni fogják õket a szülõkön keresztül ha nem mennek be.- magyarázta Sam.

- Óóóóhh mostmár értem, de most akkor mi legyen járjanak suliba és Cas lesz a fuvarozó vagy itt tanulnak mint magán tanuló? - érdeklõdött Dean.

- Én szívesen folytatnám a suliban a tanulást. Te Petra?-nézett rám Vivi.

- Én is. Ha nem lenne számotokra teher? -válaszoltam. Majd leültem az egyik székre, Vivi is helyet foglalt a mellettem lévõ széken.

- Szép gondolat Petra, de valahogy így is úgy is teher lennénk. -mondta majd neki látott a reggelinek.

- Dehogy lennétek. - vágták rá.

- De igen. Ha jön egy ügy és minket is vinni kéne valahova nehéz lenne megoldani. - mondta Vivi.

- Ebben igazad van és ha azt mondjátok ki kértek minket, nem lehetséges. - mondtam.

- Szerintem jobb lenne ha innen oldanánk meg még jól jöhettek, fõleg Vivi. -szólat meg Dean.

Át gondolták a dolgot miközben megreggeliztünk.

- Cas elmegy elintézi hogy innen tanuljatok és ha van egy ügy talán, tudok segíteni. Na így jó? - kérdezte Sam.

- Nekem jó. - vágta rá Vivi.

- Nekem is. -mondtam.

- Most nincs ügy ahogy látom, de van egy szoba ami nincs kész. Abban akkor tudunk bármit segíteni? - kérdeztem.

- Mi elmegyünk a bútorokért és egyéb szükséges dologért. - állt fel Dean és Cas.

- Azok össze szerelésében segíthettek.- mondták,majd elmentek.

Egy darabig csend uralkodott. Majd Sam megszólalt.

- Vivi, ugye te közelebb állsz a más világhoz, mesélnél róla hogyan mûködik ez?

- Rendben. Pontosan én se tudom néha csak úgy jön, de ha magamtól akarom akkor este amikor már sötét van,de akkor is inkább minél közelebb az éjfélhez. Törökülésbe leülök kezeimet a térdeimre teszem és koncentrálok meg ilyenkor általában csönd van. De azt se tudom még nagyon irányítani, néha azt a helyet ami a tudat alattimban van vagy azt az embert látom aki épp a legközelebb tartózkodik hozzám szellem ként.-mondta majd Samra nézett, de hirtelen elkerekedett a szeme és nem tudott megmozdulni.

- Vivi, mi a baj? -kérdezte Sam, én oda mentem Sam mellé, de amint oda értem mellé és rá néztem Vivire akinek nem enyhén könnybe lábadt szeme.

- Petra....emlékszel még régebben, amikor egyszer suli felé menet megállítottalak az út elõtt és azt mondtam "inkább kerüljünk". Majd miután be értünk suliba mit mondtam amikor rákérdeztél miért? - kérdezte majd rám nézett. Egy kis idõbe bele telt mire rájöttem mire gondol, és nekem is elkerekedett a szemem.

- Emlékszem, azt mondtad, hogy " Láttam ahogy elütnek téged azon az úton, ezért kerültünk ". Vivi...ugye nem? Ugye nem azt mondod, hogy AZT látod? -kérdeztem, majd ha lehet még rémültebben néztem rá.

- De attól tartok, hogy AZT látom.-aztán elõre fordult és gondolkodni kezdett, Sam meg csak értetlenül nézett.

-Lányok mondjátok már mi van, mert egyáltalán nem értem? És mért néztek mind ketten ilyen rémülten? -kérdezte nyugtalanul, majd Vivire nézett mert gondolom tõle várta a választ. Pár perc néma csend volt, ezt pedig Vivi törte meg.

- Amellett, hogy nagyon közel állok a túl világhoz, sokszor legyen az idegen, közeli vagy távoli ismerõsök, rokonok egyes pillanatokban látom az egyik lehetséges halálának az okát, ebben viszont nem is lenne annyi rossz HA az egyik variáció be nem teljesül.- majd le hajtotta a fejét és úgy folytatta. - Azért néztünk olyan rémülten, mert most neked az egyik lehetséges halálod okát láttam. - ezután szomorúan Samre nézett.

- Értem, és...mi volt az amit láttál? - itt Vivinek még jobban el eredtek a könnyei és úgy válaszolt.

- Én...Én voltam a halálod oka.

Miután ezt kimondta Én is meg Sam is meglepõdött. Ezután Vivi be rohant a szobájába és magára zárta az ajtót. Úgy gondoltam, hogy most jobb ha nem zavarom egy darabig, így ott maradtunk Sammel a konyhában. Ehhez viszont nem tudok semmi hozzá szólni.

- Sam, nincs semmi gond hisz sok módját szokta látni egy ember haláláról, ez...ez is csak egy opció. -próbáltam pozitív lenni, de most nehéz. Hallottam ahogy nyílik a bejárati ajtó és két boldog személy lépett be azaz Dean és Cas, de amint meglátták az arcunkat lehervadt a mosolyuk.

- Mi történt, hogy ilyen komor a hangulat Sammy? -kérdezte Dean.

- Miután elmentetek, megkérdeztem Vivit, hogy pontosan hogyan is mûködik az, hogy közel áll a túlvilághoz. Miután ezt elmesélte valami nagyon megdöbbentõ és új dolgot mondott. -válaszolta Sam.

- Rendben, akkor meséljetek mit mondott. - ült le Cas és Dean,mi meg neki láttunk a mesélésnek.

Idõ ugrás a mesélés utánra

- Hú ez azért durva, remélhetõleg nem valósul meg. - értette meg Dean is a szomorúságunk okát.

- Ilyenkor amikor magára zárja az ajtót mit szoktál csinálni? - kérdezte tõlem Cas.

- Legtöbbször várom hogy kijöjjön, ha rá írnék sem válaszolna. - feleltem.

- De azért valaki rá nézhetne mi van vele.- néztem Casre.

*szokásosan kopogás helyett bent termett Castiel és egy ágyon kuporgó Vivit talált. Azt sem vette észre hogy be ment valaki, mert a cicás fejhalalgató a fején volt és hangosan szólt benne a zene.
Finoman a vállára tette a kezét

- Vivi! Vivi minden rendben? - kérdezte aggódóan.

Levette a fejhallgatót és felé fordult. Kisírtak voltak a szemei.

- Mostmár igen. - felelte halkan Vivi*