Sziasztooook, szeretnék nektek bemutatni egy újabb történetem, amit Dark Angel-re kereszteltem el.
Ezt a történetem, az egyik kedves barátnőm ihlette. Róla mintáztam a főszereplő karaktert.
Ami pedig a legfontosabb, az az, hogy ez egy Zayn-es történet lesz.
Remélem ez is elnyeri majd tetszéseteket. Szeretném ha kommentelnétek majd, hogy mi a véleményetek erről a történetről. Sok sok puszi!
- D
Egy élet tele meglepetésekkel,
Egy élet, mi magához ragad,
S ellök magától.
Egy élet, mi felemel a magasba,
S szárnya kapsz.
Egy élet, amitől minden szétesik,
Majd összeilleszkedik.
S felemészt.
Egy érzés, mi nem enged nyugodni.
S a jó érzés, mi szétárad benned,
Átadod a körülötted lévőknek is.
Hiszen ez tesz téged Angyalivá.
1.Fejezet
Az üres papírt kémleltem az ölemben, mi egy keményebb anyagon pihent hozzácsatolva, ezzel a lapot mozgásképtelenné téve. Alsó ajkamba haraptam, ahogy azon töprengtem, hogy most mit alkossak a papírra. Ujjaim közt lomhán fogtam a ceruzát, s néha a végét hozzá böktem az orcám jobb oldalához. Összébb húztam magam az ágyamon, s felkúsztam a fejtámlához. Ceruzám hegye megérintette a puha lapot, s meghúztam az első körvonalat. Ajkaim vége kiszélesedtek, ahogy rájöttem, hogy mit szeretnék, és hogyan rajzolni. Egy kisebb rétet kezdtem el. Minden egyes apró részletre figyeltem. A fűre, a kisebb virágokra, mi több színben pompázott. S hagytam részt arra, mi a legjobban izgatta a fantáziám.
Egy alakot kezdtem el megtestesíteni magam előtt a lapon. Egy kreol bőrű fiú kezdett kirajzolódni előttem, borostás, markáns állal, s barna méz édes szemekkel, mosolya megmutatta gyönyörűen fehér fogsorát. S abban a pillanatban én is elmosolyodtam. Majd tovább folytattam testének minden egyes szegletét megrajzolni. Alakját egy fekete kopott trikó, s fekete koszos nadrág ékesítette. Lábfejeit mezítelenül hagytam, s aprólékosan ábrázoltam. Visszatértem arcára, s kontúroztam. Testének részleteit tovább folytattam, ahogy a legjobb részhez értem.
A szárnyaihoz.
Az összes tollat, egyenként rajzoltam meg, s satíroztam be sötétre. Büszkélkedve figyeltem, hogy teste bal oldalán, a lapockájából kiindulva egy egész terebélyes szárny tűnt ki nem sokra rá. Arcomon a mosoly jobban kiszélesedett, s abban a pillanatban elismerően tekintettem az alkotásom fél kész állapotára. Ajkam belső részét a két fogam közé préseltem, s ismét eltöprengtem, mivel tehetném még élettel telibbé a művet. A ceruzát letéve, odébb helyeztem a papírt is. Kicsit kiegyenesedve, nyújtózkodtam egyet. S egy jót hümmögve, kiropogtattam az ujjaim. Majd visszagörnyedtem előző pozíciómba. Lábaim kinyújtottam, s lábujjaim megmozgattam. Elnevettem magam, kicsiny gyermekes énemen, hogy a lábujjaim látványa is mosolyt tud csalni az arcomra. Itt vagyok 20 évesen, s a lábujjaimon kuncogok. Milyen felnőttes. Fejem rázom a gondolatra, s ismét kezembe veszem a papírt, a ceruzával együtt, ahogyan lábaim visszahúzom a mellkasomhoz. Kémlelve a papírt, folytattam a munkálatokat. Egy másik alakot kezdtem el rajzolni, az előzőre, így a csípőjén helyezkedett el a lány. Lábaival a srác oldalán. A lány arca nem látszódott, ahogy a hajának körívét tökéletesítettem, hiszen az dús, s hosszú függönyként takarta el felső testét, ahogy a srác fölé hajolt. Alakjára egy kisebb nyárias trikót, s egy világosabb színű farmert terveztem. A lábfejét csak ugyan, mint a srácnak, neki is mezítelenül hagytam. Kezeit a srác hajába túrva ábrázoltam tovább, ugyan akkor, a srác kezeit a lány derekába markolva. Elmosolyodtam, amint enyhén túlfűtöttre sikeredett a rajzom. De nem tehettem semmit, mert büszke voltam a végkifejletre. Mégis kicsit elkomorodtam, mikor még mindig semmisnek véltem a rajzot. Egy ötletem támadt hirtelen, s ismét kezembe ragadva a ceruzát, olyasmit kezdtem el, amit még soha ezelőtt. A lány lapockájához illesztettem a ceruza végét, s tollakkal kezdtem ékesíteni őt, miből egy szép hófehér szárny alakult ki. Méreteiben megegyezett a fiú szárnyával. S csak most vettem észre, hogy életembe most rajzoltam először szárnyat a lányt megtestesítő alakra. Ajkamba haraptam, mikor az felismerés erősen arcon csapott. A lány kit megrajzoltam, ismételten én voltam.
S annyi rajz után, amit rólam, és az ismeretlen srácról mintáztam, végre én is szárnyat kaptam.
Hiszen szárnya kaptam.
