Az Útveszton kívül

Part 1

A virus nagyon gyorsan terjedt , városok majd országok omlottak össze. A kormányok megszűntek , politikusaink eltűntek . Az orvosok mindent megpróbáltak hogy ráleljenek a gyógymódra.

A katonaság elvitte a 20 éven aluliakat egy "biztonságos helyre" , legalábbis mindenhol ezt mondták . Az én családom elmenekült amíg még lehetett , egy mindentől távoli helyre mentünk.  A tiszta területre ahogy mi neveztük , az első két év alaat több család is csatlakozott hozzánk mostanra öt család él a területen velünk együtt.

Egy klánt alkotunk igy együtt , a terület egy nagyon szép hely tele van fákkal van egy nagy istállónk amiben a malacok , bárányok és a lovak élnek . Három lakó házban élünk , a mi házunka vanna a gyerekes családok .

A Smithék akiknek két gyermekük volt Sia és a báttya Peter aki már elég idős ahoz hogy elhaggya a helyet a tobbi férfival. Az ő apjuk az orvosunk , Sia minden nap vele tart hogy megtanuljon mindent az orvoslásról. Az ételért és a növény termesztésről a Merneték felelnek nekik két hónapja született meg az első gyermekük. Ott lakott még velünk Ben a fiúnak nem voltak már szülei , az én apám volt a klán vezetője az ő feledata a védelem volt neki es anyámnak csak én oltam az egyetlen lányuk.

A másik épüleetbe az idősebb párok éltek , legalábbis csak egy ídős pár és két férfi. Ők dolgozzák fel a bejövő nyers húsokat. Az összes férfi most a területen kívél vadászaton van így csak a gyerekek a nők és az időse vannak itt.                                                                                                                            A barátaimmal sétálunk a fák között , éppen a házfelé tartunk ebédre.                                                   
- Gyertek már egy kicsit gyorsabban nem akarok megint maradékot enni.- mondta Sia-.                   
- Nyugalom oda fogunk érni időben .-nyugtatgatta Ben a lányt-.                                                                   
- De attol még mehetünk egy kicsit gyorsabban.-szoltam közbe-.                                                                  Mikor már közel jártunk a házhoz láttuk hogy a kocsi amivel ementek ott állt a kapuba.                     -Nézzétek a kocsi.-mutattam a járműre-.                                                                                                                    -Ilyemn hamar vissza jöttek?-kérdezte a fiu-.                                                                                                             -Csak egy napja mentek el.-jelentettem ki-.                                                                                                              -Ugye nem gondoljátok hogy valami........-nem fejezhette be mert Ben közbe szólt-.                             -Baj , de pontosan arra gondolunk.                                                                                                                               -Igen sajnos én is arra gondolok.-mondtam-.                                                                                                           -Szerintem nézzük meg mi folyik ott.-szolt a fiú ujra-.                                                                                          Sia anyukája éppen akkor nyitotta a ház ajtaját miután pár lépést tettünk arréb.                                    -Gyerekek! Gyertek be , már megvan terítve az asztal is .-mondta nő-.                                                        -Megyünk már anya!-mondta a lány-.                                                                                                                          

Bent voltunk az étkezőbe , köre ültük a nyag asztalt és már csak arra vártunk hogy ki hozzák az ételt. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben , apáink nem voltak itt velünk szóval gondoltuk rákérdezünk:                                                                                                                                                                            -Láttuk hogy vissza jöttek apáék , hogy vannak?-kérdeztem rá-.                                                                      -Igen találtak valami újjat vagy elromlott valami?-kérdezte Sia-.                                                                     Kijött a konyhából az egyik néni és az anyukám az étellel a kezükben , és letették az asztalra:     
  -Nah együnk , gyerünk merjetek a tányérjaitokba.-mondta néni-.                                                               
  -Ez micsoda ?-kérdezte a néni férje miközben a zöld levesre nézett-.                                                             -Borsó .-válaszolt anyukám-.                                                                                                                                            -Szóval mi történt az úton?-kérdezte újra Sira-.                                                                                                        -Nem történt semmi , és most egyetek!-válaszolt anyukája-.                                                                            -Pont úgy is hangzott.-sugtam oda Ben-nek-.                                                                                                           -Valamit biztos titkolnak , az már kiderült.-sutogta vissza a fiu nekem-.                                                
    -Ti ott ketten miről sugdolóztok?-kérdezte a néni-.                                                                                                 -Hagyd őket , biztos csak valami fiatalos titok mit tudhatnánk mi már arrol .-nevetgélt a bácsi-.    -Dehogy is ők nem titkolóznak , vagyis hát nem engedem meg nekik.-kuncogott anyukám-.             -Nagyon jó anya , és itt nem mi vagyunk azok akik titkolóznak.-jelentettem ki és ettem tovább-.
  -Ezt meg hogyérted?-szólalt meg Sia anyja-.                                                                                                             -Úgy értem hogy tudjuk hogy nincs minden rendben.-válaszoltam -.                                                           -Tudod nem minden tartozik rátok gyerekekre!-mondta az anyukám-.                                                          -Huha a gyerekeket nagyon kihangsúlyoztad nem gondolod drágám.-szólt közbe a néni is-.      
    -Igen nem gondolod?-néztem anyukámra mérgesen-.                                                                                       

Felállt az asztaltól és felviharzott az emeletre. Mi meg egy ideig csendben ültünk és ettünk. A csendet végül egy ajtó nyitódás törte meg felnéztünk és láttuk hogy az orvos jütt be.                      
   -Oh nem tudtam hogy még mindig itt vagytok.-szólalt meg-.                                                                            -Apa !-örült meg Sia és már sietett is apja felé-.                                                                                                        -Sia állj!-kiáltott az anyukája-.                                                                                                                                         -Most ne gyere közelebb , az lenne a legjobb.-mondta komoly arca az apukája-.                           
-Miért , miért kell távol maradnom?-kérdezte kétségbeesetten -.
-Még nem szóltatok neki , már rég szóltam el kellett volna mondanotok!-förmendt feleségére-.