𝖘𝖘𝖘 ▎𝐒𝐙𝐄𝐍𝐀 𝐄𝐒 𝐒𝐙𝐀𝐋𝐌𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az életben nem minden úgy történik, ahogy mi arra felkészülünk, de csak az számít hogyan reagálunk a váratlan eseményekre. Legyen az egy süllyedő hajó, egy önálló országként működő ti...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Nap vörös takarót magára húzva tért nyugovóra a tenger ágya szélén, sugarait a víz felszínén altatva, míg a Hold a horizont túlsó végén új erőre kapva nyújtózkodott, párnájából csillagait az égboltra rázva.
A kihűlt homokban, dagály hullámai által mosott talpakkal kerekedtem felül a Nap melegével feledésbe merülő reményemen és igyekeztem a célra fókuszálni. Mellettem a magukhoz tért hajótöröttek egymásba karolva haladtak az ellenkező irányba, mentőcsapatok képében az alagút végén felvillanó fényt követve. Én pedig magányom némaságába burkolózva haldtam el az elhunytak mellett, elszörnyedve tudomásul véve az igazságtalan tragédiát és hálásan hullatva könnyeimet, amiért én nem fekszem ott köztük.
Kimerültségtől bódult gondolataimból a vállaimra fonódó kéz szakított ki, kinek tulajdonosával összerezzenésem képében tudattam, hogy elmémben egy más helyen járva zártam ki a világot.
― Csak én vagyok ― nyugtatott Bruno, hátamra terítve egy hatalmas pokrócot, mely, mint sivatagban kóborló vándornak a víz a kiszáradástól, úgy jelentett nekem menekvést a kihülés gondolatától.
― Maxwell hogy van?
― Időben kórházba került, megtisztították és összevarrták a sebét, illetve vénásan kapja a pótolandó ásványi anyagokat.
― Kérdezett Sarah felől?
― Szerinted?!
― Bruno, én úgy félek. Ha eddig nem bukkantam rá, akkor... ― torpantam meg sűrű fürtjeimbe vezetve ujjaimat, majd tenyereimbe temetve arcomat próbáltam összeszedni magamat.
― Hé ― fogta kezei közé arcomat, erős, ám biztonságot nyújtó érintése közé zárva, míg barna szemeivel fürkészve enyéimet, csitított. Dús ajkait a Hold fénye ezüstként vonta be, míg irigylésre méltón ívelt szempillái árnyat festettek derűs orcáira. Az egyre bátrabb esti szellő hajába kapva táncoltatta meg a gesztenyebarna tincseket, melyek néhol homlokába szállva zavarták meg a látképet. ―, minden rendben lesz.
Ugyanezt mondta a könyvelőnk, ugyanezzel nyugtattam a nővéremet, miután megcsalták és ugyanezt hajtogatta apa a kutyánknak, mikor beszorult a kerítés két eleme közé. De a cég csődbe ment, a nővéremet ismét átverték és Puszedli is elpusztult. Így, akármennyire is szerettem volna hinni szavaiban, képtelen voltam rá.
― Vidd el a kocsit, menj haza, végy egy forró fürdőt és feküdj le aludni. Hosszú napot tudhatsz magad mögött és a szervezetednek szüksége van regenerálódásra. Én majd megkeresem Sarah-t.
― És te hogyan mész haza?
― Megint elfelejtetted, hogy kettőnk közül én vagyok a helyi ― nevetett fel gyengéden megcsípve orromat. ― Na, tudsz vezetni?
― Igen.
― Akkor miért vagy itt még mindig?
― Sok sikert! ― fogadtam el az ajánlatát és az alapján haladva indultam az ellenkező irányban parkoló autó felé.
