A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesója

1. fejezet - Új család

Leo

Ha azt mondom árvaház akkor mit képzelsz el? Egy nagy házat szerető gondviselőkkel, vagy egy ,,kínzó kamrát" szadista seggfejekkel, nem? Szerencsémre én az első lehetőséget fogtam ki. Hogy-hogy kerültem az oda? Hát ez elég kétes. Elméletileg az utcán találtak rám. Nem tudom miért nem kellettem a szüleimnek de úgy őszintén. Nekem van a világon a legkedvesebb nevelőnőm, szóval nem gondolnám hogy vesztettem bármit is. 

- Leo, drágám kész vagy? - szólt be anya. Így hívom mióta az eszemet tudom. 
- Még van pár dolog amit el kell pakolnom. - mondtam mosolyogva. Hogy miért pakolok? Mert egy kedves ötvenes házaspár be akar fogadni. Szívem szerint maradnék, mert nem akarom elhagyni anyát, de ő mondta, hogy menjek. Na jó. Rám parancsolt, hogy menjek, amit csak akkor fogadtam el ha néha napján meglátogathatom őt. 
- A hangszóród el raktad? - 
- Azt már az elején. - 
- Nagyon remélem, hogy találsz majd valami tánc szakkört vagy valamit. - 
- Azért annyira nem vagyok jó. - 
- De igen az vagy, és még jobb is leszel. - 

Hát igen, fiú létemre néha táncolok. De ez ne úgy képzeljétek el mint a profi táncosokat. Inkább csak egy kis lenge dolog ami kitisztítja a fejem. Nem szerettem ezt mások előtt csinálni mert akkor elveszti a felszabadult hangulatát. Anya csak azért tud róla, mert leskelődni szokott utánam. De nézzük a jó oldalát. Legalább támogat, még ha amatőr is vagyok. 

- Ugye az összes üveget kidobtad? - 
- Már egy hónapja. -
- Tudod, hogy nem tudnám elviselni, hogy megint a sürgőségire kellene vinni. - 
- Befejeztem. Tényleg. - mondtam és a vállamra kapva a táskám mentem ki az árvaház elé. 

Ott már várt rám a nevelőanyám és a nevelőapám, Mary és William. 
- Mindent el pakoltál? - kérdezte kedvesen Mary. 
- Aha. - mosolyogtam. Még visszamentem megölelni anyát és beszálltam a kocsiba. 

A felnőttek előre míg én hátra ültem. Az ablakon kibámulva elmélkedtem, hogy milyen lesz majd az új átlagosnak mondható életem. Lesz majd egy tesóm is ha minden igaz. Eggyel idősebb nálam ami... hát nem tudom mennyire lesz nekem előnyös. 

- Leo, most a fiúnk haverjai a házunkba vannak. Ha bármi baj lenne velük nyugodtan szólj Marknak, hogy legyenek halkabban. - mondta Mary. 
- Furcsa barátai vannak. - csóválta a fejét William. 
- Amíg nem kínoznak meg, addig engem nem izgat. - 
- Nem hiszem, hogy addig elmennének. - gondolkodott el Mary majd elmosolyodott. - Na de, a szobád már majdnem kész szóval csak be pakolnod azokat a bútorokat amiket szeretnéd. - 
- Ennyire felkészültettek az érkezésemre? - kuncogtam. 
- Hát, most már a fiúnk vagy, szóval muszáj volt. - mondta William és egy az átlagnál kicsit nagyobb ház udvarába parkolt be. 
- Nézz körül nyugodtan. A bőröndödet majd mi felvisszük. - ajánlkozott Mary de visszautasítottam. 
- Megoldom köszönöm. - 

Kiszálltam az autóból és a cuccom magam után húzva mentem be a házba. 
- Azért a szobád megmutathatom? - kérdezte Mary szórakozottan. 
- Oh, igaz. - nevettem kínosan. 

Az új anyám felment a lépcsőn, ami egy folyosóra vezetett. Az egyik szobából intenzív cigi szag és talán még alkohol is keringett a levegőben. Fintorogtam egy kicsit aztán a Mary által mutatott szobába bementem. 

Elakadt a lélegzetem is.
Kétszer nagyobb mint az eddigi szobám és ezerszer otthonosabb. Volt bent néhány bútor is ami számomra bőven elég volt tekintve, hogy egy bőröndbe belefért az egész 15 évem. 
- Szükséged van még valamire? A pincében van még egy tucat bútor. - 
- Így is már több dolog van itt mint a volt szobámban. -
- Akkor hagylak kipakolni. - mosolygott Mary és ajtót behajtva elhagyta a szobám. Én meg megkezdtem a kipakolást.