Vörös rózsa (II. fejezet)

Tizenharmadik rész.

• Míra szemszögéből nézve•

Reggel már csak én és Mark feküdtünk az ágyban, a kis Mark még nagyban szuszogott, szívem nem volt felkelteni, viszont a nyomozónak hűlt helye volt, bár az illata megmaradt.

Markot fent hagytam hagyj pihenjen, le indultam a lépcsőn ahol még a tegnapi nap maradványai fedezhetők fel, fel kéne takarítanom, mivel szombat van ezért kicsit tovább aludtam, de ideje lesz takarítani, meg az asztalt is.

Belépve a konyha ajtón a nyomozó csupasz háta fogad, és éppen szerencsétlenkedik a tojás rántottával, és a palacsintával.

Mosolygok rá, hiszen, annyira édesen próbálja nem fel gyújtani a konyhám, össze szedem a tegnapi ruhákat és beteszem  a szennyesbe a többi ruha közé, ma ki kell mosnom is.

Vissza indulok a konyhába, és a nyomozó megindul felém, lehajol és csókja közben bele mosolyog és felszólal.

~ Jó reggelt, Míra. - érzem ahogy az egész testem bele remeg, egyszerűen a testem sem képes felfogni, mennyire kívánom, és szeretem őt, minden ami ő.

~ Jó reggelt, nyomozó. - mosolygok én is bele a csókba, ő pedig fel tesz  az asztalra ahol az evő eszközök már rajta pihentek.

~ Remélem jól telt a tegnapi napja, Smith. - csókol bele  a nyakamba és egyre érezhetőbben dudorodik az alsó gatyájában lévő szerv.

~ Megismételhetnénk, nem gondolja nyomozó? - lehelem ajkaira, és beleharapok, egy hangosat felmordul és nyomja nekem nemiszervét.

~ Érzed mennyire nem bírok magammal amikor a közelemben vagy? -dörgöli egyre jobban és jobban magát, ekkor egy ártatlan hang sír fel az emeletről, nyomozó szomorúan konstatálta, hogy a merevedési problémáját most egyedül kell megoldani, így oda hajolt hozzám.

~ Fürdőben leszek, ne engedd be, de te csatlakozhatnál. - markol bele a fenekembe, amin a tegnapi kéznyoma villogott, és bezárta magát a fürdőbe, biztos ami biztos.

~Megyek, édesem. - indulok fel Markért és le hozom az emeletről, éhes volt így le törlöm az asztalt, tányért helyezek le és elkezdem etetni, közben a fürdő szobából kiszűrődött Hardin kéjes nyögései, és nevem ismétlése, igazán beindította a fantáziám, de hamar elhesegettem a gondolatot.

Nyomozó körülbelül egy óra magánszféra alkalmazásával jött le felöltözve, szokásosan elegánsan pedig nem megy munkába,és leül reggelizni.

~ Elmegyek a boltba, kérsz valamit? - nézek felé és teli szájjal végig mér, és elmosolyodik.

~ Tehát nem, oké értem én. - forgatom meg a szemeim fel öltözők, Markot tisztába teszem és elindulunk a boltba, haza érve, egy nyomozót láttunk ahogy a kanapén alszik, Markot letettem játszani, én pedig kipakoltam, ezután leguggoltam a nyomozóhoz.

~ Sok volt a kielégítés? - kérdezem suttogva, álmából felkelve behúz maga alá.

~ Sosem elég. - húzza mosolyra a száját, és elkezdi csókolgatni a nyakam.

~ Ne! A gyerek is láthatja, bármennyire is kívánlak előtte ne, Hardin. - tolom el amire csak fájdalmasan felnyög, kopogtatnak és egyből feláll Hardin, hogy kinyissa, kiengedi nyakkendőjét és nyitja az ajtót.

~ Míra, szükségem van rád. - ront be az ajtón ahogy kinyílik Alex, nyomozó pedig idegesen felé kap.

~ Mit akarsz? Kotrodj el, még szépen mondom. - felemeli hangját, meg feszülnek izmai és a szemére fegyver tartási engedélyt kelleni kérni.