That Boy From The Forest

2. rész

Egy vérben úszó fiún akadtak meg szemeim.
Két fa között feküdt, súlyát a vastag törzsnek döntve. Szemhélyai zárva voltak, szemöldökét enyhén összeráncolta.
Sötét ruhája szakadt volt és por lepte mindenhol.

Ha épségben lenne, azt mondanám egy egészen jó családból származó fiú lehet, ám ebben a helyzetben úgy nézett ki, mint egy hajléktalan, akit megvert pár bűnös alak.

Közelebb merészkedtem hozzá és leguggoltam mellé. Mutatóujjamat az orra alá emeltem, hogy megnézzem mennyire lélegzik, súlyosak-e a sebesülései. Közben szorosan markoltam a Chian Tang-om és az íjam, hisz az is lehet, hogy ez csak színjáték, hogy előcsalogasson és megöljön.
Ujjammal óvatosan megböktem a vallát, majd orcáját. Minden érintésemre csak egy újabb, fájdalmas nyögéssel válaszolt.

Így közelebbről megnézve az arcát, egészen jóképűnek mondanám. Állkapcsának éles vonala akárcsak a kezemben tartott kard, hosszú, fekete szempillái megragadják az ember figyelmét. Hófehér bőre és rózsaszín ajkai elég hivogatóak. Sötét, egészen éjfekete hajkoronája a földig ér, csak egy laza pánttal van megkötve.

Miközben méregetem, a fiú felém fordítja fejét és kipattannak szemei. Mondanom sem kell mennyire megijedtem. Gyorsan felpattantam, de túl fürge voltam és fejem egy vastag faággal találkozott össze, ami következtében a földre rogytam.
-Aú!-fogtam meg kobakom azon a ponton, ahol fájdalmasan lüktetett
Egy ideig csak ujjaimmal dörzsöltem annak reményében, hogy elmúlik a fájdalom és közben teljesen megfeledkeztem az engem kikerekedett szemekkel bámuló idegenről.
Lassan ráemeltem tekintetem és egy zavart nevetés hagyta el a számat.
Ő fekszik itt vérben ázva és koszosan, mégis én érzem magam kellemetlenül.
Az idegen a földön tartott kezével szorosan markolja kardszerű fegyverét, ami egészen különleges.

Még sohasem láttam ilyesfajta pengét, pedig a piacon nagyon sok változatot próbálnak az ember nyakába varrni. Engem is rávett egy idős hölgy, hogy drága pénzért megvegyek egy tőrt, aminek pengéje aztán pár napon belül össze is tört. Alig maradt pár jüan-om, napokig nem ettem semmit, mert az itt termesztett növényeimből és az állatokról lenyúzott bőrből keresem a betevőmet, amit nem kevés idő előállítani. Én mondom! Az ilyen idős, ártatlannak kinéző hölgyeknek nem szabad hinni! Megsajnálják őket az emberek és vásárolnak tőlük, pedig aztán nem is erdeti az áru, csak valami hamisítvány! Megkell hagyni, azért értenek a dolgukhoz!

Gondolataim elkalandoztak, de az ismeretlen fiú még mindig gyanakvóan méreget. Chh..mintha ebben a helyzetben én lennék a gyanús!
-Ahh ne aggódj, nem akarlak bántani!- teszem fel kezeimet, hogy lássa, nincsenek gonosz szándékaim-Mi a neved? Honnan jöttél? Mi történt veled?-kérdezem kíváncsian
-Ki vagy?-kérdezi hűvösen, szemöldökét ráncolva
-Én kérdeztem előbb!-teszem karba kezeimet mellkasom előtt, fejemet oldalra billentem
Nem szólal meg. Ugyan olyan tekintettel néz rám, mint eddig. Nem bízik bennem.
Sóhajtok, majd megadom magam. Végtére is én is hasonlóan viselkednék, ha sebesülten és szinte védtelenül feküdnék a földön, miközben egy ilyen jóképű és erős férfi állna előttem, mint én.
-Zahn Zemin. Zahn Zemin vagyok. Most már elárulod, hogy te ki vagy?-húzom fel bal szemöldököm és kérdően nézek felé
-Honnan jöttél?-faggatózik tovább
Húú ez a ....! Ugyan ezt kérdeztem tőle! Persze neki nem kell válaszolni!
-Rendben! Egyezzünk meg! Egyszer te kérdezel, egyszer én! Ez így igazságos! Mit szólsz?-bökök felé fejemmel
Egy ideig csak szemembe vájja tekintetét, mintha megpróbálna győzedelmeskedni felettem, de én átlátok rajta és nem hagyom magam. Egy idő után földre szegezi tekintetét, majd egy sóhaj kíséretében visszaemeli rám. Tehát feladta! Valószínűleg meggyőződött róla mekkora veszélyt jelentek számára és inkább engedelmeskedik!
-Huan.-válaszolja tömören
-Huan? Ez a teljes neved?
-Most én kérdezek.-oké, mégsem engedelmeskedik
Bólintok.
-Hova valósi vagy?-hát nem egyértelmű?
-Természetesen Keletről! Nanling faluból, a határról.-miközbe kiejtem a falu nevét, keserű íz lepi el a számat.
Régen mondtam már ki a nevét számon. Még mindig csak a fájdalmas emlékeket idézi fel bennem.
-Na és te?-rázom meg a fejem és visszatérek a valóságba. Még mindig kíváncsi vagyok, ki is ez a fiú és hogy került ilyen állapotba.
Nem válaszol. Szemében habozást vélek felfedezni.
-Akkor...honnan jöttél?-nincs válasz-Mi történt veled?-még mindig hallgat
Megadóan felsóhajtok, úgy döntök nem faggatom tovább, talán egy kis idő elteltével hajlandó lesz beszélni. Vagy eredetileg egy ilyen mogorva erdőlakó lenne? Akkor hogy szerezhetett ilyen sérüléseket? Megverték? Nem, az nem lehet, ezek nem verkedés nyomai.

Én már csak tudom. Rengetegszer megvertek, főleg amíg kisebb voltam. Egy szegény, vékony, nincstelen fiú. Tökéletes célpont voltam. Bár azóta megerősödtem és megtanultam megvédeni magam, ám néha napján meg mindig előfordul,hogy belémkötnek és provokálnak.
Huan testét sok apróbb karcolás fedi és....ott a vállán egy nagy, kard által okozott seb éktelenkedik.