𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚7📚

A kiállítás nem is volt olyan messze tőlünk. Már kívülről sütött az épületről,hogy eléggé látogatott,hisz szép letisztult volt,de a belseje. Valami káprázatosan szép volt. Rengeteg féle stílus ért össze,leginkább a szentimentalizmusból, és a klasszicizmusból. Bámulatos volt. Emellett még a mai stílusnak megfelelő minden össze-visszaság is helyet kapott.Aki nem érti a művészeteket,annak csak sok szín egy helyen ,különféle módókon össze rakva. 

Egy jó ideig sétálgattam a kiállításon,jobban megnézve pár képet mellyek megragadták a figyelmem,s persze plátói szerelmemet is néztem eközben. Sehol se találtam az első ,talán húsz percben. Megállva az egyik mai fiatal által festett kép elött csak néztem. Valami nagyon megragadott benne,pedig nem volt semmi különös rajta. Csak egy elmosódott alak állt,talán a semmi közepén,csak egy fa,és egy bokor voltak nem messze tőle,társítva egy hintával,ami épp mozgásban volt. A festmény sarkába ,egy furcsa arc foglalt helyet ,gondolom ez a festő aláírása. 

-Szép nem igaz?

A mellettem hirtelen megszólaló hang,elsőnek ijedtséget,majd megnyugvást okozott. Szemeimet a mellettem lévőre vezettem,ki ma is valami gyönyörűen festett. Fehér inget viselt ,és egy krémszínű nadrágot. Haja ,ugyan olyan jól állt,csak pár tincs be volt göndörítve,így egy kis bohóságot adva neki.  

-Igen,az. Nem sok minden van rajta,de mégis valamiért,ez sokkal jobban kitűnik a többi közül.-pillantottam körbe. -És persze tetszik az alkotó alá írása. Nem láttam még festőt,aki így írta volna alá. 

-Ez volt a célom. -imádom hallgatni a hangját. Szinte zene füleimnek.Válaszát sokáig ízlelgettem,majd leesett mit is mondott. 

-Te festetted?

-Igen,de ez maradjon titok. Az unokatestvérem nem örülne neki,ha megtudná,hogy mégis beadtam,vagy ,hogy te voltál itt.-szemei csak úgy csillogtak,és biztos voltam benne,hogy ő Aphrodité gyermeke,mert ilyen külsővel,s ilyen személyiséggel,csak isteni kézl által teremtett egyed leehet.

-Lakat a számon.-egy enyhe mosolyt küldtem felé,amit szívem örömére,viszonzott is.

-Most értem ide,és még nem jártam be a helyet,elkísérnél?

Kérdése hihetetlen módon feldobott,és szavak sem jöttek ki a számon,így csak bolintottam egyet. Minden egyes képet,alaposan megnézett ,s elmondta a véleményét. Boldog voltam amiért megosztotta velem a gondolatait,mégha némelyik számomra zavaros is volt.. Majd jött az ,amikor megköszönték a festőknek ,hogy megmutatták festményeiket a tömegnek .  Sokan voltak fiatalok,olyan velünk egykorúak,vagy épp idősebbek nállunk pár évvel. Az óra olyan délután öt lehetett,az idő kellemes volt.  Szerelmem,felvetette ,hogy menjünk el a közeli kávézóba ,még beszélgetni egyes festményekről. Ilyenkor,megérte kiolvasni azt a sok könyvet a festőkről,és alkotásokról.

A kis kávézó otthonos  volt,helyet foglalt egy  kis balkoni,ahova hála,sikeresen ki tudtunk ülni ,és elég szép kilátás volt a városra no meg persze kettesben lehettem vele. Egy aranyos  lány vette fel a rendelésünk,ami az én részemről egy macchiato volt, a másiknak pedig egy gyümölcs tea. Nem tudtam nem őt nézni. Tökéletes volt. Az orra ,az arca,a haja ,a lénye. Sose hittem volna,hogy majd itt fogok egy délután ülni,egy ilyen romantikusnak mondható hangulattal,pont vele. Valahogy mindig csak álomnak tudtam elképzelni. 

-Nem hittem volna,hogy tényleg eljössz. Vegyes érzelmeim voltak,mikor a kis cetlit a könyvben hagytam. -szólalt fel a semmiből. Kellemes hangja csengett füleimbe,játszva dobhártyámon,mint anygalok a citerán. 

-Szóval direkt hagytad a cetlit benne?

-Szánt-szándékkal. Igazából ,szóban akartalak elhívni,de Jimin mindig ott volt  ,és nem nézte volna jó szemmel. 

-Jimin az az idegbeteg kis törpe igaz?

-Igen ,ő az. Igazából nem idegbeteg,csak féltő,túlzottan is.-kecses kis kezeivel füle mögé tűrte a haját,úgy pillantva el rólam a tájra. Az italainkat egy kis idő után meghozták ,így csöndben azokat kezdtük el iszogatni . Még inkább szerelmes lettem belé,ha ez egyáltalán lehetséges volt még. Az ,ahogy megfújogatva italát emelte ajkaihoz,s kortyintott belőle egy aprót,majd szíszegve tette le a bögrét,jobban megdobogtatta szívem.

-Igazából,kicsit unfernek érzem ezt a dolgot.-hangom rám vonta figyelmét,s csak egy kérdőjelet láttam felvillani kék kontaklencsével színesített szemeiben.

-Mit tartasz unfernek?-szemöldökeit összeráncolva támasztotta meg állát karján,úgy figyelve alakom.

-Tudod a nevem,de én a tiédet nem.

-Azt hittem kikövetkeztetted. 

-Miből tudtam ?

-KTH,sose vetted észre még úgye?Pedig az emailbe is benne van amit küldtem neked a telefonod miatt,a kis cetlin is rajta volt. Figyelmetlen vagy .

-Igazából,mivel Jimintől kaptam vissza a telefonom,azt hittem,hogy ő lesz az,nem pedig te.

-A KTH-ban sehol se kap helyet J-betű,melyel unokatestvérem neve kezdődik. Amilyen okosnak látszól Jungkook,olyan kis butus vagy. 

-Ezt nem tudom sértésnek vagy bóknak vegyem-könyököltem én is fel az asztalra,ugyan úgy mint ő.

-Annak veszed ,amelyiknek szeretnéd. Viszont,találgass a nevemmel. Ha nagyon reménytelennek látszól ,elmondom én. 

-Csak az első betűre adj választ,a többit kitalálom. 

-Legyen Jungkook. Az első betűre,ami a K,Kim. 

-Kim,ismerős a neved,nos had talalálgassam a többire. T és H.-gondolkodtam el,ajkaimba harapva- Taeyong,de abban nincs H,mondjuk Taehyun,vagy Taehyung,vagy talán külön van a két betű?-néztem rá,s sikeresen rajta kaptam,ahogy engem vizslat mosolyogva . Észre véve pillantásom,zavartan kapta el tekintetét rólam,s megkavarta teáját. 

-Eltaláltad. 

-Melyiket?A nevek közül valamelyiket,vagy azt hogy-..

-A nevek közül.-mosolya túlzottan édes volt. -Eltaláltad,de találd ki melyik az. 

-Lássuk csak.-könyököltem fel mind két kezemmel,mereven nézve szemeibe. Az arca pirosodni kezdett,de nem szakította el íriszeit enyémektől. Ez tetszik. -Taehyung ,igaz?

-Talált süllyedt okoska-dőlt hátra,úgy pillantva rám. 

-Gyönyörű neved van. -agyam ,nem akarta ezt kimondani,de testem más elven volt-Illik rád. Nem sok embert hívnak így,rád pedig tökéletesen illik. Egyedi mint te.

-Egyediség egyenlő a különcséggel.Ismeretlenül bókolni merész dolog Jungkook. -fogait megvillantva mosolygott rám,ójabbat kortyolva italából. Ajkaimra mosoly került,s alig bírva magammal mondtam ki gondolataim.

-Akkor ismerkedjünk Taehyung. Itt az alkalom.

Az első perctől fogva....

2021.07.04