𝙰 𝚃𝚎 𝚂𝚣𝚒́𝚗𝚎𝚍 {Bakugou Katsuki x Raeder} [[BEFEJEZETT]]

+1.

El telt már 10 év. Ki jártuk a U.A-t, és profi hősök lettünk. Vagyis...csak az osztály fele. Jó páran rá találltak a szerelemre, és a tartós kapcsolatra.

Boldog vagyok, mert én is rá találhattam a szép, tartós kapcsolatra Katsuki mellett. És még azért is boldog vagyoj, mert, ahogy ő is mondta 10 éve. Túl fogja múlni All Might-ot, és ő lesz az első számú hős. És ez így is lett. Ténykeg ő lett az első számú, Deku pedig a második. Aztán Shoto, Ochako, Iida, Shoji, tovább pedig nem tudom. De nem is érdekel, igaz, hogy büszke vagyok rájuk. De leginkább Katsuki-ra, aki már...hehe...a férjem lett.

Boldog vagyok, nem is. Boldogok vagyunk, mert mit ne mondjak. Lett egy lányunk, aki már 7 éves. A neve Izumi Bakugo.

Jahj, annyira boldogok voltunk Kacchan-nal, mikor pozitív lett a teszt, hogy mind a ketten sírtunk. Olyan boldog volt, az a mosoly az arcán. Az tényleg az a boldog mosolya volt. Örökre meg marad az emlékezetemben az a mosolya.

Meg az is, mikor még Izumi pici baba volt. Akkor is ugyan úgy mosolygott rá, mint mikor megtudta, hogy apa lesz.
Mikor etette, mikor el altatta, mikor vele játszott, meg a többi dolog. Olyan csodálatos volt, hogy azt el sem hitték volna a többiek, ha el mondom nekik.

Bakugo nagyon meg változott, és ez nem csak annak volt köszönhető, hogy össze jöttük. Még a kislányunk miatt is köszönhető. Rendes apa akart lenni, aki sosem cseszi fel az agyát mindenen, mint régebben. Annyira...más lett, de nekem ez ìgy jó. Igaz, akkor is jó volt nekem, mikor még sulisok voltunk. De most, most még jobb.

- Szia, kicsim.- karolta át hátulról a derekamat Katsuki

- Szia, Kacchan. Milyen volt a napod?- kérdeztem, miközben meg töröltem a kezem, mert most végeztem a mosogatással

- Fárasztó.- temette a fejét, a nyakamba  - Egész nap azokat a hülye gonoszokat kellett üldözni. De mindegyiket el kapta a kiváló férjed.

- Az egód még mindig nagy maradt. De én így szeretlek.- nevettem el magam egy kicsit

- Vicces vagy még mindig. Mit csináltál egész nap?

- El vittem Izumi-t, az óviba, be vásároltam, össze takarítottam, vacsit csináltam, haza hoztam a lányunkat, aztán egy órával később, el is vittem az anyádékhoz. Aztán haza hoztam és sikeresen el altattam.- magyaráztam és a vállára hajtottam a fejem  - Hiányzott neki apa. Ahogy nekem is.

- Ti is nekem, kicsim.

- Össze futottál Izuku-val? Mert hallottam a hírekben, hogy ő is ment harcolni, mikor más dolga volt.- néztem rá, ahogy ő is rám

- Ja, balszerencsémre. Mondta, hogy üdvözöl, és hogy gratulál Izumi-hoz.

- Oh, nem is tudtam, hogy Shoto el mondta neki. Mert csak ő tudta, meg néhány barátunk.

- Ezek szerint el járt a fél pofájú pofája. De leszarom, tudják meg.

- Ne káromkodj Kacchan. Izumi fel ébred, meghallja, el tanulja tőled.- csaptam meg gyengéden a bal vállát

- Ha iskolás lesz, akkor úgy is káromkodni fog. Vagyi ne nyavajojg, és ne csapkodj, mert azt meg bánod.- mosolygott rám perverzen

- Perverz.- nevetten el magam  - Menj inkább, zuhanyoz le és adj egy puszit a lányodnak. Aztán gyere aludni, biztod állmos vagy.

- Ha megint csipkés fehérnemű lesz rajtad, akkor biztos lehetsz, hogy nem aludni fogunk.

- Mi van akkor, ha az lesz rajtam?- kérdeztem, és le hámozva magamról a kezeit, indultam meg a lépcső fele  - Hm? Khm, senpai megint gonosz lesz velem?

- Na, menj zuhanyozni, mert a végén, nem fogsz zuhanyozni.- nevetett egy kicsit és, ahogy hallottam el kezdett egy tányér után kutatni

Mosolyogva mentem a fürdőbe, hogy végre le tudjak fürödni. Egész eddig nem volt rá lehetőségem, mert Izumu-t kellett el altatnom. Szereznem kell neki egy plüs macit, amivel tud majd mindig aludni. Aztán nem lesz azzal gond, hogy el altassuk.

Gyorsan le tusoltam, fel vettem magamra direkt picskés fehérneműt és már mentem is a szobánkba. El feküdtem és be takartam magam, hogy azért ne fagyjak meg.

Katsuki egy olyan...15 perc múlva jött is. A fiúknak mért tart olyan kevés ideig a zuhanyozás? Mèrt?!

Be feküdt mellém az ágyba, és magát id be takarta. De pont azzal a takaróval, amivel én takaróztam be.

- Jó éjt, kicsim.- puszilta meg a nyakam. Felé fordultam és egy csókot loptam tőle

- És, ha nem aludnánk?- kérdeztem, miközben a csípőjére ültem

- Akkor most ki is a perverz?- kérdezett vissza és egy perverz mosoly jelent meg az arcán

- Te, de én is. De én csak egy kicsit.- mosolyogtam rá vissza

- Izumi fel fog kelni.- nevetett fel egy kicsit

- Hang szigemetelt a szobánk Kacchan. Nem lesz baj.- mondtam és el kezdtem a nyakát ostromolni csókokkal

- (Név) én egyszer meg pacslak. Te nevezel engem perverznek, és most te vagy perverz.- fogott a csípőmre. Abba hagytan a nyaka ostromlását és rá néztem

- A te perverted, szóval ne panaszkodj.

- Ki akart miatta panaszkodni.- mosolyodott el megint perverzen. Én is így tettem és egyből le csaptam ajkaira

És innen, már rátok is bízom, az este többi részét.😉

Nos, vissza tértem egy +1 részel. Egy kicsit sokat gondolkodtam rajta, hogy megírjam vagy sem. És arra jutottam, hogy megírom. Mert akkor már ne legyen egy hülye vége ennek a könyvnek.

És, ha már itt papolok.

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!! ❤🧡💛💚💙💜
Nem hittem volna, hogy pont én, egy Bakugo x Reader könyvel ezt el tudja majd érni. Egy gagyi könyvel...

Nem tudok mit mondani, de most komolyan. Boldog vagyok, nektek hála! ❤

Ezt el tudtam érni, atyám. Menten el rohanok Afrikába és ide vissza Magyarországra.

Remélem tetszett ez a tényleg befejező rész. Több + rész nem lesz, sajnálom. De szerintem el is felejteném megírni, vagy ki tenni... hehe 😅

(Készülőben van még egy Bakugou x Reader. De erről, shhh 🤫)

Na, búcsút mondtam. További szép napot nektek!

Sayonara♡~