𝙰 𝚃𝚎 𝚂𝚣𝚒́𝚗𝚎𝚍 {Bakugou Katsuki x Raeder} [[BEFEJEZETT]]

3.

Ahogyan haladtam csendben az udvaron, egy kicsit elgondolkoztam, hogy mit csinálják otthon tanulás után. Nagyon nem jutott eszembe semmi, ezért inkább máson kezdtem el jártatni az agyam.

Nyugdotan haladva az udvaron, lassan már a kapuhoz érve, megláttam ott Katsuki-t és Kirishima-t. És bal szerencsémre Kirishima is engem.

- (Név)!- szólított meg, majd elkezdett nekem integetni

- Sziasztok!- integettem nekik vissza egy kisebb mosollyal az arcomon

- Mi az már megint nálad?- tette fel a kérdést a vörös és közelebb jöttek hozzám

- Néha a sok hülyes kérdésed miatt megtudnálak verni vörös hajú.- gondoltam magamban és készültem a válasz adásra, de valaki gyorsabb volt nálam

- Már megint egy béna könyv.- jegyezte meg zsebre tett kezekkel Bakugou

- Nem béna ez a könyv Bakugou.

- Ha még nem olvastad, akkor béna.- nézett a szemembe, ami egy nagyon halvány pírt csalt elő belőlem

- Honnan tudod, hogy nem olvastam?- kérdeztem egy kicsit értetlenül

- Onnan, hogy még nem láttam a kezedben egyik szünetben sem, ezt a könyvet.- mondta még mindig a szemembe nézve

- Mióta nézed te azt, hogy én milyen könyvet olvasok?- kérdeztem már teljesen értetlenül

- Nem nézhetem az, hogy mit olvasol vagy mi? Amúgy, meg tavaly óta.- vont vállat

- Mért érdekel téged annyira, hogy én milyen könyvet olvasok?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a kérdését

- Nem érdekel, csak nézni szoktam.- mondta és már el is indult haza felé

- Mi?- néztünk össze Kirishima-val

- Oké? Akkor majd holnap találkozunk (Név). Szia!- intett Kirishima és már szaladt is Bakugou után

- Szia Kiri!- intettem utánna    - Vajon Bakugou miért figyeli azt tavaly óta, hogy én milyen könyveket szoktam olvasni?- gondolkodtam egy kicsit, de nem jutottam sehova. Sóhajtottam és én is haza mentem.

Haza érve a szokásos várt. Anya ki kérdezett, hogy milyen volt a mai napom, mennyi dogát írtunk, vagy esetleg írtunk-e dolgozatot.

Tudjátok a szokásos kérdések. Aztán ugyan ez volt apánál is. Majd nem ugyan azokat a kérdéseket tette fel, mint anya. Pedig hallott mindent, mert a nappaliban volt.

- A vacsora egy óra múlva készen lesz.- szólt kedvesen anya a konyhából

- Oké.- válaszoltam egyszerre apával

- (Név) kicsim. Már megint milyen könyvet hoztál haza magaddal?- kérdezte kedvesen apa, miután hátra nézett rám a kanapén ülve

- Oh, hát amilyet szoktam apa. Érdekeset.

- Ugyan olyan érdekes könyveket hozol haza magaddal, amilyen te is vagy kicsim.- nevetett fel jó ízűen anya

- Köszi anya.- mosolyogtam el halványan