𝙰 𝚃𝚎 𝚂𝚣𝚒́𝚗𝚎𝚍 {Bakugou Katsuki x Raeder} [[BEFEJEZETT]]

6.

~Délután~ [Csak mert nincs ihletem TwT]

Minden szünetben olvasgattam a könyvet, amit tegnap kölcsönöztem ki. Eddig nagyon tetszik, a könyv. Érdekes, tanulságos, lényegében az van benne ami a többi érdekes könyvben amit eddig olvastam. (Írói mg: lényegében most olyan érdekes, fantaztukis...stb. könyvet olvasol, amilyet akarsz]

Mindjárt vége a sulinak, vagyis csak mára. Persze, hogy még van hátra legalább néhany hónap...de most nem ez a lényeg.

Ahogy mondtam, mindjárt vége a sulinak. Már csak egy óra van hátra, hogy haza tudjak menni.

Most éppen az udvaron van kb az egész suli. Én egy fa alatt, persze a fa árnyékában ülök és annak a törzsének dőlve, olvasom a könyvet.

- Már megint olvasol?- kérdezte Katsuki, miközben le ült mellém. Ez már megint mit akar tőlem?   -(Név)? (Név)-t, hívja Bakugou. Figyelsz te, egyáltalán?- bökött pofán. Még mindig nem reagáltam semmit, leginkább mert érdekelt, hogy mit csinál ez után

- Mi olyan érdekes ebben a könyvben?- vette ki a kezemből, az említett tárgyat

- Hé, add vissza!- nyúltam a keze után, de elhúzta

- Te komolyan ilyen bénaságot olvasol?- olvasott bele a könyvbe

-Hol érdekel az téged?- kérdeztem vissza és tovább próbálkoztam, de nem sikerült

- Kérdést kérdésel, nem válaszolunk meg.- nézett a szemembe

- Kit érdekel. Add vissza!- nyúltam újra a könyvem felé, de megint nem kaptam vissza

- Nyugodj már el, te nyomi.- engedte le a kezét

-Nyugodt vagyok, de add vissza a könyvet.- tettem magam előtt karba a kezem, mire azt vettem észre, hogy...olvassa a könyvet?    - Bakugou most komolyan olvassa a könyvet? Létezik ilyen?- gondoltam magamban

- Mit nézel?- nézett rám újra

- Te olvasol?- kérdeztem árgus szemekkel és egy kicsit kíváncsian

Sosem láttam még Bakugou-t olvasni, mert az elmondása szerint, azt a nyomik és a stréberek csinalják. De ez engem nagyon nem tudott meghatni.

- Igen. Talán vak vagy?- kérdezte búnkon

- Nem is tudtam.- hagytam figyelmen kívül a kérdését

- Mert sosem mondtam.- lápozott bele a könyvbe

- De most mondtad.

- Pofa be, vagy a képedbe robbantok.- morogta nem tetsző hangon

- Te is kedves vagy.- ültem vissza egy kicsit durcásan mellé

- Én mindig kedves vagyok.

- Főleg Izuku-val. Vissza kaphatom a könyvet?- tereltem a témát

- Uncsi, szóval itt van.- adta vissza az említett tárgyat

- Köszönöm.- nyitottam ki ott, ahol ,,abba hagytam" és onnan folytattam is az olvasást