Ölj, vagy téged ölnek meg! (Carl Grimes ff.)

1.rész: Alexandria

Négy év. Négy hosszú éve élek idekint egyedül. A bátyám eltűnt, a többi családtagom meghalt, vagy járkál...
A nevem Lalisa Davis. Nemrég töltöttem be a 16-ot. A mindennapjaimat, mint már említettem, egyedül tengetem, az apokalipszis közepén.
Lassan 3 napja nem ettem és vizem is csak egy kevés van, de az erdőben nagyon nincs mit találni, max. vadászni lehetne, de itt egy ártatlan lélek sincs. Még szörnyeket is ritkán látni errefelé.

A levelek és a gallyak ropognak vastag csizmám alatt. Hiába sülök meg a melegben, így sokkal biztonságosabb. Nem messze tőlem észrevehető egy kisállat. A földön. Megszaporázom lépteimet, hátha lesz mára ebédem. Közelebb érve azonban sajnos megint észre kell vennem, hogy a szerencse sz*rik rám. Idegességemben arrébb rúgtam a félig elfogyasztott mókust, majd újra elindultam egyenesen.

----Time Skip----

A nap már lemenőben, de nem állhatok meg. Ki KELL jutnom az erdőből. Éppen inni akartam egy kortyot amikor hirtelen zajt hallottam. Hátizsákomat azzal a lendülettel vissza is vettem, és a késemet a kezembe kaptam. A pisztolyomat csak vészesetén használom, mert elég hangos. Éppen készültem, hogy leszúrjam  jövő szörnyet, amikor valaki megszólalt.

-Ne félj! Nem foglak bántani!-először meglepődtem majd elnevettem magamat.
-Tudod aki bántani akar az pont ezt mondja!-feleltem neki ridegen.
-D-de én tényleg nem bántalak!-és ezzel egy időben előlépett a fa mögül, majd lerakta mind a két fegyverét.
-Én egy biztonságos helyről jöttem! Van ott tömérdek étel és víz, valamint vannak ott emberek! Gyerekek, felnőttek és idősek egyaránt!-mondta feltartott kézzel.

Abban biztos vagyok, hogy közösségből jött, mert nagyon tapasztalatlan. Ez látszik minden rezdüléséből, hiába próbálja nem mutatni. Viszont nem bízok benne. Lehet, hogy a társai, meg tapasztaltak, sőt akár hozzám hasonló életet éltek.
-Hátrálj öt lépést!-adtam az utasítást továbbra is érzelemmentesen. Mikor ezt megtette felvettem a fegyvereit, elraktam, majd megmotoztam. De nekem ez sem elég. Késemet a nyakához szorítottam, majd így szóltam:
-Rendben vezess el a közösségedhez! De figyelmeztetlek! Egyetlen gyanús mozdulat és halott vagy!-láttam a félelmet megcsillanni a szemében, így biztos voltam benne, hogy óvatos lesz velem.

----Time Skip----

Közel háromnegyed óra sétálás után elértünk egy nagy fém falhoz. Már egészen besötétedett így a rajta lévő táblát csak nehezen olvastam el. "Isten Hozott Alexandriában. Kegyelem az elveszetteknek, bosszú a fosztogatóknak!"
-Meg érkeztünk!-szólalt meg a pasas. Erre csak ismét a torkához nyomtam a késemet és biccentettem egyet, mire elkiáltotta magát:
-Itt Eric! Engedjetek be minket, hoztam valakit!-majd a kapuk kinyíltak.

Na hali! Hoztam még egy iromány, ezúttal a The Walking Dead fanoknak kedvezve!
Ha tetszett kérlek vote-olj és comment-elj!

Lulkaaa,<3