Az Ős Quabrid

7. Carlisle kiborulása

Meg érkeztünk a házhoz mikor nagy zajt halottunk bentről. Egymásra néztünk és szuper futással bementünk. Az a látvány fogadott minket, hogy Carlisle fekete szemekkel néz le ránk az emeleti dolgozószobájából azon a lyukon keresztül, amit egy szép vaskoskönyvel okozott. Jasper lenyugtatta és feltakarítottunk, majd leültünk a kanapéra.

- Mi volt ez az egész? - kérdeztem Carlislet nyugodtan.

- Mikor elindultunk eszembe jutott, hogy 50 évvel a „halálom" után visszamentem a családi házba ahol megtaláltam a családfánkat tartalmazó könyvet, amit mai napig nem bírtam kinyitni az emlékek miatt. Most viszont rávettem magam, hogy kinyissam és megnéztem a legvégét és ott láttam édesanyád leánykori nevét. Ideges lettem, hogy az én kis hülyeségem miatt nem tudtam arról, hogy van egy húgom, akinek később lett egy lánya is. – mondta frusztrált és szomorkás hangon. próbáltam nem elnevetni magam, de sajnos elmosolyognom sikerült.

- Nem tehetsz róla, hogy nem akartál szomorú lenni miután túlléptél azon, hogy nem élhetsz velük többet. Abban is biztos vagyok, hogy anyum sem haragszik rád. Sokáig ő azt hitte, hogy halott vagy, mert ezt mondták neki a szüleitek. Sokszor mesélte, hogy apud rólad mesélt neki estmeseként és mindig elszomorodott a végére. Sokszor mondta, hogy hiányoltak téged és nagyon sajnálták, hogy nem tudtak tőled elbúcsúzni. Mondta nekem anyum, hogy ha valaha találkozok, veled adjam át. – mondtam neki szerény mosollyal az arcomon.

- Köszönöm szépen, hogy elmondtad. – válaszolt remegő hanggal.

csaszar_karina