Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki aranykanállal a szájában született. A vagyon és a név nem minden. Nem szabad senkit sem lenézni a sorsa vagy a származása miatt, mert bárki kerülhet hasonló helyzetbe! Ahogy Harry Styles is mondja: „ Treat peo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Harry:
A csodálatos, és mindent elsöprő második alkalmunk után, ismét eltelt újabb két nap. Szerelmemnek ma vissza kell mennie dolgozni. Féltem őt. Alig gyógyult még meg a kezén a seb. Lágy csókokkal köszöntött, majd megrakta a tüzet, hogy ne fázzak, és elment. Szegénykém nem is sejti, hogy visszatértek az emlékeim. Imádom őt. Nem volnék már képes létezni nélküle. Minden vágyam őt boldoggá tenni, emiatt is igyekszem minden házkörüli tevékenységet elvégezni, hogy ha hazajön, erre már ne legyen gondja, csak eszünk, fürdés és élvezzük egymás társaságát. Legszívesebben naphosszat az ágyban lennék vele, és nézném csillogó szemeit. Imádkozom, hogy ez a boldogság soha ne érjen véget. Szépen kimostam ma, a tüzet éberen tartottam, és igyekeztem egy kicsit rendet rakni. Késő délután jön haza az én munkától megfáradt szerelmem, így ahhoz tettem fel a kását főni. Már vártam, hogy mikor pillanatom meg szikár alakját, mikor végre a távolból feltűnt. Jócskán sötétedett, hisz télvíz idején már délután alig látunk valamit, de őt bármikor felismerem. Boldogan téptem fel az ajtót, és szaladtam kitárt karjaiba.
- Apuci! Hiányoztál! - tapadtam édes ajkaira.
- Hiányoztál szívem, te is. - mondta, majd kézen fogva sétáltunk be a házba. Így teltek napjaink, lassan közeledve a szeretet ünnepe felé.
- Apuci! - szólaltam meg egy este, nem sokkal karácsony előtt.
- Igen édesem? - kérdezte, amíg szerelemtől leizzad tincseimet kisimította homlokomból.
- Állítunk karácsonyfát az ünnepen? - simogattam belső combja bőrét. Forró volt, és még ragacsos a nedveinktől.
- Egy aprócskát, ha szeretnéd.
- Köszönöm apuci! - öleltem meg, majd ismét ráhajoltam csókoktól duzzadt ajkaira.
Szerettem ezt az ünnepet. A saját házamban mindig pompával volt feldíszítve minden, magnetofonról karácsonyi énekek szóltak, míg a konyhában a szakácsnők készítették az ünnepi menüt. Mi Louisval tobozokat próbáltunk a fára felrakni, illetve apró, kis ágakból faragott díszeket, amiket Lou ügyes kis keze készített. Volt egy, ami a szívemnek igazán kedves volt. Egy aprócska Diótörő, valamiért nekem apuci jutott eszembe róla. Szerényen meghúzódott a fenyő ágak tüskéi között, de mégis kitűnt. Egyszerű volt, de arcára boldog mosoly volt faragva. Őt kaptam ajándékba apucitól, amitől nem lehettem volna boldogabb. Én nem vagyok ilyen ügyes kezű, de rímfaragáshoz értek, így fejeben írtam róla egy verset.
