Kérges bőr / Larry Stylinson ff / BEFEJEZETT

4.

Louis:

Aznap este hoztam be vizet melegíteni. Harry lassan ébredezett, amíg megraktam a kandallót.

- Louis! Hová mehetnék elvégezni a dolgom? - hallottam a hangját.

- Felébredtél? Hogy érzed magad? - léptem mellé, hogy megnézzem, a láza hogy áll. Szerencsére az már teljesen elmúlt.

- Sokkal jobban vagyok, köszönöm!

- Kint az udvaron van a pottyantós. A háztól jobbra, megleled. De vedd föl a kabátom és a cipőmet, hogy ne fázz meg ismét.

- Köszönöm.

- Addigra megmelegszik a víz és lefürdünk.

- Rendben. Sietek.

Ahogy kiment, gyorsan felráztam a párnát, és megigazítottam az ágyat. Harry illata volt és nem tudom miért, de nagyon jól esett érezni a kellemes, fűszeres eszenciát. Az említett nem sokkal később jött be, kicsit vacogva.

- Hideg van... - nézett rám, amíg leült az asztalhoz.

- A víz készen van. Kezded te? Nekem jó, ha kicsit hűltebb is. - mondtam neki, mire nemlegesen bólogatni kezdett.

- Akkor fürödjünk együtt! Majd összébb húzzuk magunkat, de miattam ne kelljen hideg vízben mosakodnod! - láttam rajta, hogy elszánt, és nem fog engedni ebből.

- Hát jó.

Miután mind a ketten levetkőztünk, egymással szemben beültünk a dézsába. A meleg víz jól esett átfagyott csontjaimnak. Harry úgy lubickolt, mint egy kiskamasz.

- Megmosod a hátam? - nézett rám hatalmas, csillogó szemekkel.

- Öööö.. Igen. Fordulj meg! - mondtam neki, majd vártam, hogy hozzálássak a fürdetéséhez. Nem tudom, miért remegett a gyomrom a gondolatra, hogy hozzáérhetek. A legfájóbb mégis az volt, hogy a vérem rossz irányba kezdett el tolulni, és bizony-bizony éreztem, amint a combomnak feszült a hosszom. Amikor finoman simogattam a hátát, és néztem a vizet lecsordulni rajta, olyan különös érzések keletkeztek bennem, amit nem értettem.

- Készen vagy. - mondtam neki, de ahelyett, hogy visszafordult volna a helyére, stílusosan a mellkasomnak dőlt, majd mintha ez olyan természetes lenne, a vállgödrömbe hajtotta a nedves fejét. Megszólalni sem mertem, hiszen az agyam fel sem fogta, mi történt. Egy férfi, akit megmentettem, és akivel együtt fürdök, a karjaim közé feküdt és most engem nézett olyan csillogó szemekkel, mintha ez teljesen normális lett volna. De ő biztosan nem olyan. Hiszen felesége van, mint nekem is volt. Most mégis olyan vágy tombolt bennem, hogy ráhajoljak a cseresznye ajkakra, és megízleljem, ami halálra rémített.
Elnyílt párnácskákkal néztem rá, és észre is vette magát, mert kicsit elszontyolodva fölkelt, majd szó nélkül kilépett a dézsából, és a törölközőért nyúlt. Ahogy felém fordult, amíg felvette a hálóruhát vissza, láttam meg fél merev hosszát. Hatalmasat nyeltem, és tekintetemet kényszerítenem kellett, hogy ne a tökéletesen izmos testet bámuljam, ami olyan jól illett a karjaimba még néhány perccel ezelőtt, hanem a vizet. A kandallóhoz lépett, majd megrakta, amíg én is kiléptem a kis rongyra, hogy ne a hideg földet érintse a talpam. Én is fölkaptam a kis hálóruhát, majd bebújtam az ágyba.
Harry rám nézett, majd mellém feküdt, és felém fordult. Csak néztük egymást. Szavak nélküli kommunikáció volt ez, amikor mindketten tudtuk, hogy mi az, amire a másik vágyik. Ijesztő, hogy olvasni tudtam a tekintetében, és az is, hogy ő is az enyémben.

- Jó éjt, Harry! - vetettem véget a néma gyötrődésnek, ám mielőtt elfordulhattam volna tőle, Harry az arcomhoz hajolt és finom csókot lehelt rá. Pipacsvörösre pirulva fordultam a fal felé, és hamar elnyomott az álom.




Harry:

Nem tudom ki vagyok, hol éltem eddig, vagy mit dolgoztam. Nem tudom, van e, volt e családom. A nevemet sem tudnám, ha ez az angyal nem mondta volna meg. Valami ősi ösztön húzott hozzá, amivel küzdök, mert mégis csak férfi. A fürdés alatt már nem bírtam tovább, a mellkasára kellek dőlnöm. Tudnom kellett, mennyire illek bele a karjaiba. Ahogy akkor rám emelte a gyönyörű, kék szemeit, mintha a tenger habjait láttam volna, amikor belenéztem. Olyan szépséges volt. Kellemes bőre volt és az egész lénye vonzott. Valami belül azt mondta, hogy hozzá tartozom. Amikor kiszállt, láttam, hogy neki is gondok voltak odalent, és azt is, hogy nem akarja még önmaga előtt sem elismerni, hogy mennyire vonzódik hozzám. Most, ahogy itt feküdt mellettem, és békésen szuszogott, csak arra tudtam gondolni, hogy az a kisfiú hozzá akart engem elvezetni. A kandalló melege ellenére kicsit fáztam, így hozzábújtam, és magamhoz öleltem. Sokkal kényelmesebb volt így, és mintha a kis kerek fenekét pont az én ölembe tervezték volna meg. Olyan kis apró volt, gyámoltalan, felébresztette bennem a vágyat, hogy védelmezzem őt. A hajába fúrtam az orromat, és belélegeztem jellegzetesen pézsmás illatát. Megnyugodtam tőle, majd így aludtam el.
Kora reggel arra ébredtem, hogy ficergett a karjaim között.

- Mmmm... Maradj még... Olyan jó meleg vagy. - bújtam hozzá.

- Harry, mennem kell napszámba.

- Ne hagyj itt most... Olyan jó a karjaimban tartani.

- Harry, ez nem helyes...

- De fázom, és te melegítesz...

- Istenem, Harry! De muszáj mennem!

- Csak egy pár percig még ne... Legalább amíg visszaalszom addig ne menj el. - nyűgösködtem. Lou feszült volt, éreztem a testtartásán is.

- Semmi baj, Lou... Csak nyugodj meg. - pusziltam meg a haját, majd ajkaim meglelték a nyakát. Nem bírtam ellenállni, finom csókot hintettem rá, mire ő megremegett alattam - Na jó. Mehetsz. - engedtem el, de nem szívesen. Ahogy felállt és rám nézett, tekintete ködös volt, és mintha mondani akart volna valamit, amit mégsem tett.

- Ugye betakarsz, mielőtt elmégy? - néztem rá mosolyogva. Immáron a cipőjét húzta, amiből kikandikált a lábujja.

- Megfázol így... - néztem rá.

- Nem olyan fából faragtak. Feküdj le szépen és pihengess. Délután jövök csak. Ha hideg van, de tűzifát lelsz a ház mögött. Gyere, hadd takargassalak be!

- De jó éjt puszit is kérek! - nyafogtam, mire megmerevedett. Rám terítette a pokrócot, megrakta a kandallót, majd hozzám lépett. Gondolom az arcomra szánta a puszit, de pont akkor néztem volna rá, és a számra siklott az ajka. Megfagytunk a mozdulattól, és lassan húzódott el. A szívverésem a torkomban dobogott, a vérem dübörgött, és többre éheztem. A vékony, rózsaszín párnákra néztem, és azt kívántam, bárcsak megkóstolhatnám őket. Lou is hasonlót élhetett meg, mert tekintete vágytól volt ködös, és remegett mindene. Nehezen állt föl, de egy jó legyél és pihenj sokat felszólítás után magamra is hagyott. Vágyakoztam érezni őt. Kezem a takaró alatt hosszomra siklott, és nem bírtam tovább ellenállni. Egyik kezem a saját hajamba tépett, amíg a másik a szerszámomat masszírozta, amíg elképzeltem, mint kényszerít térdre Louis, hogy ajkaim közé vegyem méretes szerszámát. A gondolat, hogy nedvét a számba ürítse, hatalmas örömhöz juttatott. Remegve lélegeztem, amíg pulzusom lassan szabályosabb lett. Mire hazaér, el kell takarítanom a nyomát bűnös tettemnek. Éreztem, ha hamarosan nem érinthetem őt, bele fogok őrülni. Louis... Az én végzetem.