Határvonalak [George Russell ff.]

7. Senna hagyatéka

Ajánlott zene: Bazzi - Fantasy

"If you no longer go for a gap that exists, you're no longer a racing driver."

~ Ayrton Senna

/Larissa Williams/

2021. április 18. Imola, Olaszország

Ha akarnám se tudnám tagadni, mennyire izgatott vagyok a mai futam miatt. Elvégre, nem kicsi a csapaton a nyomás, tekintve, hogy különleges jelentéssel bír sajnos számunkra az imolai aszfaltcsík. Kicsit mindenki megáll ezen a hétvégén, hogy emlékezzen. Ayrton Senna szelleme ugyanis egész biztosan tovább él, és nem csak itt. Mindenhol a versenyzés világában. Számomra is különleges az, ahogy a brazil legenda gondolkodott. Rengeteget tanultam általa az életről. Különösen a győzni akarása volt az, ami engem is motivált egész eddigi életem folyamán. Sosem felejtem el, amikor a nagypapa még gyerekkoromban róla mesélt. Emlékszem, volt egy története arról, ahogy Ayrton még a szezon elején úgy érkezett meg a csapathoz, mintha mindig is ide tartozott volna. Az egyik futamot követően például ott maradt még a szerelőkkel, hogy segítsen nekik a pakolásban. Úgy kezelt minden embert, mintha a barátai lettek volna. Talán ezért szerették őt sokan. Mert egyszerre volt szenvedélyes a versenyzés iránt, de mellette hihetetlenül közvetlen és szerethető ember hírében állt. Ezek után nem csodálom, hogy a papa kifejezetten kedvelte Őt. Talán a mai napig a legnagyobb versenyzőjeként gondol rá. Ugyanakkor még előttünk is ritkán beszél a balesetről, amely a legendás pilótának az életébe került. Talán egyszer, mióta élek, és lehet, még sokat is mondtam. Mert még mindig ugyanolyan fájdalmat okoz számára, mint azon a napon. Holott már hány év eltelt azóta. A veszteség érzése viszont örök. Sosem múló.

Szeretnék méltó emléket magunk mögött hagyni a második futamhétvégén. Minden vágyamat jelenti, hogy úgy hagyhassam el az olasz várost, hogy tudom, mindent megtettem azért, hogy ezt az emlékképet, ami az emberekben Sennáról él, tovább erősíthessem a csapatommal. Hihetetlen, hogy egy olyan ember előtt szeretnék tisztelegni, akit igazából sosem ismertem, mégis úgy érzem, ez a legkevesebb, amit tehetek. Talán éppen ezért ülök minden eddiginél rosszabb idegállapotban a boxutca falán, várva arra, hogy elkezdődjön az év második futama. Miközben próbálom elemezni a képernyőkön látott adatokat, nem tudja elkerülni a figyelmemet a tény, mely szerint jókora esőfelhő hagyta el a környéket az egyik radar szerint. Ennek látható jelei is vannak, hiszen áll a víz az aszfalt több pontján. Nem véletlen rajtolunk el esőgumival. Mások nem örülnek ennek, de én annál inkább, mert ha valami, az eső képes felborítani az erőviszonyokat. Talán elérhetünk egy jó eredményt, ha ügyesek lesznek kint a srácok. Mellettem James Urwin és Gaëtan Jego ülnek, akikre nagy szükségem van itt, elvégre ők a pilóták versenymérnökei. A francia szakember oldalán Richard Lockwood, vagyis a stratégiáért felelős részleg feje üll. Mivel egyszerre vagyok technikai igazgató, illetve csapatfőnök, ezért ötödik emberre nincs szükség a falon, ahol a hatalmas monitor minden adatot megmutat számunkra, amire szükségünk lehet, illetve összeköttetésben vagyunk a garázsban és az angliai gyárban ülő mérnökökkel. Bele sem gondol az ember, milyen összehangolt munka kell ahhoz, hogy minden működjön ebben a sportban. Én is csak most fogom fel igazán, hogy a csapat élére kerültem.

Már levonultak a szerelők a pályáról, és csak az autókat, illetve a pilótákat látjuk kint. Minden készen áll arra, hogy elinduljon az év második futama, ami hamarosan meg is kezdődik a bemelegítő körrel. Nagyon bizakodó vagyok, tekintve, hogy George a tizenkettedik helyről indul, Nicholas pedig kettővel mögötte, a tizennegyedikről. Ahogy a kocsi is versenyképesebbnek tűnik a szokásosnál, ezért merek hinni abban, ha fejben egyben lesz a csapat, illetve a pilóták is, szép eredményekkel távozhatunk innen. Szükségünk lenne rá, és nem csak azért, hogy motiváltan mehessünk neki a folytatásnak. Aggaszt George viselkedése, illetve az, mennyire felőrli a helyzet. Nicholas ilyen szempontból nyugodtabb. A kanadai megelégszik azzal, ami van, és abból próbálja meg kihozni a legtöbb. Na, a brit srácra ez nem jellemző. Ő sokkal többet akar. Túlságosan éhes a sikerre, ezért türelmetlen. Amit megértek, hiszen sokan a generációjából már futamgyőzelemmel, dobogókkal rendelkeznek. Én vagyok a legcsalódottabb, hogy még nem hozták meg a várt eredményeket az ötleteim, de neki is el kell fogadnia, hogy valamihez idő kell. Nem lehet egyik napról a másikra világverő járgányt építeni. Ez nem így működik. Mégis bízom benne, hogy jól teljesítünk. Azonban ez a reményem olyan hamar száll el, ahogy ide repült hozzám előtte.