𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

Epilógus

A költözés rendkívül nehéz. Főleg ha ezt egy olyan csapattal teszed, amibe beletartozik Minho, Hyunjin, Tzuyu és Siyeon. Miután a két lányt áthívtuk, hogy segítsenek rendezkedni, eluralkodott a káosz. Kikérdeztek minket minden olyan részletről, amiből kimaradtak. Meglepő volt, hogy nem kaptak egyből dührohamot és rohantak el felképelni a két ausztrál fiút. Gondolatban már biztosan elátkozták őket.
Tzuyu folyamatosan parancsolgatott Hyunjinnak, mert szerinte minden amit a fiú csinált, az rossz. Hyunjin persze ezt nem hagyhatta szó nélkül, folyton kötekedett a lánnyal. Mi barátommal csak csendben pakolásztunk, hogy azért haladjunk is valamit, ha már a többiek csak civakodni képesek. Siyeon a jelenlétével támogatott minket, a kanapén ülve játszott a telefonján, néha-néha idegesen maga mellé csapva azt.
Minho egy idő után megunta ezt a helyzetet, így elkezdett a cuccaim között keresgélni. Elővarázsolt mindenféle régi kacatot, amikről azt sem tudtam, hogy megvannak még. Például egy régi tolltartót, ami már lehet vagy hat éves, kinder tojásból való apró játékokat, füzeteket, és egy távirányítót, amiről őszintén fogalmam sincs hogyan került ide. Neki is álltunk szortírozni a felesleges dolgokat, ketten. Merthogy barátaink, akik az eredeti terv szerint segíteni jöttek, sokkal szívesebben henyélnek.

- Nem segítenétek? - dobbantottam egyet dühösen, mikor már meguntam Hyunjin és Tzuyu veszekedését.

- Mondd meg ennek a gyogyósnak, hogy azokat a ruhákat rossz bőröndbe pakolta! - hadonászott Tzuyu. Egy nagy sóhaj kíséretében dörzsöltem meg arcom. Próbáltam higgadt maradni, bár mellettük ez egy igen nagy kihívás.

- Csak úgy jelzem, hogy ez az én lakásom - szólalt meg Hyunjin is - és bármikor kirakhatlak. Úgy nevezz mégegyszer gyogyósnak! - fenyegetőzött. A lányt láthatólag nem hatották meg szavai, tovább tette dolgát; kiszórta a ruhákat, amiket Hyunjin elrendezett.

- Hihetetlenek vagytok - ráztam meg a fejem. - Tudjátok, ha végre felnőttként viselkednétek, nem kapnátok össze minden apró-cseprő hülyeségen.

- Nekünk ez így jó - válaszolták tökéletesen egyszerre. Van egy olyan érzésem, hogy élvezik ha veszekedhetnek.

- Pörögjetek fel, emberek! Jó lenne még ma mindent átvinni Minho lakásába, onnantól pedig megoldjuk ketten is.

- Én elhoztam anya autóját - tette fel a kezét Tzuyu. - Szóval van mivel szállítani.

- Rendben - bólintottam.

__________________

Csípőre tett kézzel bólintva konstatáltam, hogy végre valahára végeztünk. Nem hittem volna, de három óra elég volt arra, hogy minden holmimat dobozokba és táskákba tegyük. Hyunjin és Tzuyu békét kötöttek, egyikük a ruháimat pakolta el, másikuk pedig segített nekem kidobni azt, amire már nincs szükségem. Azért Siyeon is kivette a részét a munkában; felcímkézte a dobozokat.

A kanapén ülve, egy-egy üdítővel a kezünkben pihentük ki a nap fáradalmait. Mindenféléről sztorizgattunk, régi általános iskolai drámáktól kezdve, a régi kiszemelteken át egészen addig, hogy ki minek szeretne tovább tanulni. Rengeteget nevettünk, főleg a lányok történetein. Nekik igazán izgalmas volt az általános.

- Hyunjin - szólítottam meg a fiút. - Mikor fogod bemutatni nekünk Jeongint? - vigyorodtam el. Eddig mindig csak mesélt róla, sosem hozta haza, amikor én is itt voltam. Azért illő lenne már bemutatnia, hátha a kis csapatunk hatodik tagja lesz. - Kezdem azt hinni, hogy nem is létezik és csak kamuztad az egészet.

- De létezik! - vágta rá. - Csak..még nem áll készen erre. Tudjátok, elég félős - húzta el a száját. - Főleg új társaságban. De tényleg nagyon édes fiú! Ha akarjátok, beszélek vele - erre mindenki heves bólogatásba kezdett.