Just like 𝓜𝓮 [Kenma x Female reader]

||Part 14|| Tényleg úgy lenne?

||Reader||

Kuroo kergetésének az lett a vége, hogy szinte hanyatt vágódtam ennek az oka pedig a füvön való lábam megcsúszása volt, ám ez nem eséssel végződött. Hősöm akinek csodálatos kék szemei s rendezetlen fekete haja van, nem hagyta, hogy megüssem magam. Miután önállóan a saját lábamon álltam és az illető aki után futottam megtámasztotta magát vállamon, megkaptuk a figyelmeztetést.

- Ne futkározattok, még a végén valaki megsérül! - célzott rám, mire én csak egy kellemetlen mosolyt küldtem felé

- Köszönöm, hogy elkaptál, öhm - tettem volna a mondat végére a nevét, ha tudnám azt

- A megmentőd név szerint Akaashi és ő itt a Fukurodani ásza egyben csapatkapitánya, Bokuto - mutatta be a két fiú

- Köszönöm, Akaashi - mosolyogtam rá kedvesen amit ő viszonzott

- Y/N a nevem - mutatkoztam be az előbbi szám görbületével

- Ismeritek egymást Kurooval? - kérdően tekintett rám Bokuto

- Nem, igazából idegenek szoktam üldözni - hagyta el a számat egy ironikus kacaj, bár a fiú arcán egy enyhe rémület jelent meg amire én is megijedtem és heves magyarázkodásba kezdtem:

- Jaj, úristen! Ne haragudj, persze, hogy ismerjük egymást! - kezdtem atom kínosan érezni magam

- Ja, akkor jó! - hatalmas vigyor jelent meg arcán

Mi van? Ki se tudok rajta igazodni, előbb még olyan fejet vágott, mint aki halottat lát, most meg vigyorog. Hangulatingadozása van?

- Oh! - csapott fejére Kuroo, erre csak három értetlen fejet kapott

- Mi van? - koslattam őt

- Kenma megkért, hogy szóljak neked, hogy menj a szobánkba - magyarázta, a mondat legeleje azzal a személlyel kezdődött aki miatt a buszon is görcs volt a gyomromban, ebben a pillanatban is ezt éreztem.

- Igen? - lepődtem meg

- Miért? - kérdeztem kíváncsian

- Valamit akar adni, nem, nem tudom mit ne kérdezd! - válaszolta meg a fel sem tett kérdést is

- Oké.. csak mutasd meg légyszíves a szobátokat - kérleltem, nem lenne előnyös csak úgy végig kutatni a faházakat azért mert én Kenmát keresem

- Magadtól nem találsz oda, cirkuszi majom? - csattant fel

- Nem, képzeld nem találok oda, bohóc - háborodtam fel én is

Szemem sarkából láttam ahogy Akaashi fejét ide-oda kapja - Bokuto azonban jól szórakozott rajtunk - és készült volna leállítani minket, habár ezt valaki hamarabb megtette. Vállamon egy kezet érzékeltem és az érintésre összerezzentem, a szívem nagyobbat dobbant az ijedtségtől, a fejem rögtön felé fordítottam. Rei ideges tekintete kiégette a lelket is belőlem.

- Végre megtaláltalak! - hangja indulatos volt

- Megkértelek valamire, hogy ne csináld és csak azért is, büntetésül, ma és holnap te takarítod ki a házat! Most ebéd előtt el is kezdheted! - szabta ki a rám váró feladatot

A kapitányunk nagyon komolyan veszi a dolgát, fenntartja a rendet és a nyugalmat a csapat közt. Nagyon céltudatos és határozott, viszont iszonyat könnyen felkapja vizet és könyörtelen, ebből kifolyólag nem fogom megúszni a takarítást. Persze nem csak szigorú oldala van, hanem megvan a törődő és kedves is, bármi baj van mindent képes félretenni, hogy segítsen, maga elé helyez mindenkit. Pillanatnyilag dühös arcába lóg fehéres-szürke hosszú haja, ami még ijesztőbbé teszi őt.