Just like 𝓜𝓮 [Kenma x Female reader]

||Part 10|| Túl reagáltam az egészet

||Reader||

Én továbbra is mozdulatlanul ültem fejem tetején egy vizes törölközővel, s a két Nekomás fiúval. Amikor a csödőrök szintúgy lehuppantak a fából készült, egyébként kissé kényelmetlen padra, meglepetésre nem egymás mellé, hanem két oldalamon helyezkedtek el. Mérgem alig enyhült, hiába álltunk most nyerésre, bűntudatom is helyet foglalt a társaságban. Kuroo nyugtatása csak egy minimális szinten volt hatással rám, ennek ellenére fáradtságom rátett még pár lapáttal az alapból is feszült hangulatomra. Különös módon Kenma kezében nem volt megtalálható a játékszer, elmélyülten azt figyelte, hogy a pályán mi történik. Egyre laposabban kezdtem pislogni, szemeim már szúrtak a fájdalomtól s pihenésre vágytak, lehajtottam a nehéz buksim, valamint lábaimra rákönyöltem és arcom tenyerembe temettem. Végig simítottam egyet képemen, majd hangosan kifújtam a levegőt, mire kakas hangja csapta meg fülem.

- Azért ennyire ne akadj ki, ez csak egy szett, most ez nem azon múlott, hogy kijussatok a nemzetire - békés hangon szólt hozzám miközben kezét vállamra tette

Felé fordítottam a fejem, valószínű az értetlen pofám észlelte meg, s az ő ábrázata egy hatalmas kérdőjelet küldött felém.

- Nem magam miatt játszom.. - néztem mélyen szemébe, szavaim olyan megviselten hangzottak akárcsak én is voltam

Hátra pillantott s tekintete gondolom Kenmát kémlelte, szótlanul kommunikáltak egymással, ugyan ez után semmi sem történt.

- Figyelj, ha esetleg azt hiszed, hogy Sango csalódott benned.. - viszolyogva kezdett bele

- Biztosan nincs így, megtettél minden tőled telhetőt. Hagyd abba a saját magad marcangolását - kérlelt

bólintottam egyetértés képpen.

Az edző maga mellé hívott, hogy most már felmehetek a pályára, az eddigi feladóval helyet cseréltem, a nyitásnál rám került sor. Egy egyszerű felsővel indítottam, amit túl könnyű volt fogadni, támadásra készültek. A hetes számútól érkezett egy elég erős lecsapás, viszont a mi csodálatos liberonk fogadta, faladásom Sangonak küldtem, ami megszerezte a következő pontot nekünk.

Jelenleg meccs után voltunk, végül elvesztettük a játszmát, kettő ponton múlott. A többség elvolt keseredve, ellenben én már nem annyira, mint egy háromnegyed órával ezelőtt. Minamit, legjobb barátnőmet és engem kértek meg a takarításra. Sango a labdákat vitte a helyére, míg én a lánnyal a padlót töröltem fel. Az említett jóval magasabb nálam, hosszú fekete haja felkötve feje tetején s a cipő hanyagul bekötve lábán. A termet hűvös levegő járta be a nyitott ajtó miatt, mely szellőzésért felelt per pillanat. Piros kardigánban a két fiú vártak ránk, amióta vége a mérkőzésnek türelmesen figyelik tetteink, illetve csak Kuroo, haverja kockul. Már egy ideje érlelődik bennem a kérdés, hogy miért vesztegetik az idejüket. Azt követően hogy, befejeztük a pucolást, az öltöző irányába indultunk. Viszont az említett srác megálított minket, mármint Sangot meg jó magamat.

- Ne egy ezredévig öltözzetek légyszi - tette össze két kezét könyörögve nekünk

- Nem szükséges megvárnotok - válaszolt a leány mellettem

- Már megtettük - vigyorgott egyet a fekete hajú

Kicsit kínosan éreztem magam így négyen, nem tudom miért, furcsa volt csak. A többiek előttem sétáltak ugyanabban a tempóban, hiába szedtem a patáim, olyan súly tömegűnek érzékeltem, mintha még pluszban a hétvégi vásárolt termékeket is én cipelném. A két extrovertált személy lepénylesője folyamatosan megállás nélkül járt, állandó témaváltás volt köztük. Hogyan bírják egymást egyáltalán követni? Ha csak a hallgatásba nem tízszer zavarodtam bele, akkor egyszer sem. Lassan afelé a kanyarhoz jutunk, ahol tegnap is kettesben maradtam Kenmával, még jobban kényelmetlen lesz számomra a légkör, mint most. Azután, hogy lefordultunk rohadt nagy csend telepedett közénk, csak a lépteink hallatszottak a hűvös estében, néha még a szél is fújt egy kicsit. A festett hajú hangja mégis épp hogy törte meg némaságunkat egy váratlan kérdéssel.

- Holnap.. megyek venni egy új játékot.. - kezdett bele halk hangján

- Esetleg, ha van kedved jöhetnél velem - ajánlotta fel

Pillantottam rá egy párat s mosolyra húztam ajkaim, persze mielőtt megszólalhattam volna, belevágott.

- Ha nem szeretnél, nem kell - nézett mindenfelé csak arra nem amerre én voltam

- Szeretnék menni - fogadtam el ajánlatát még egy vigyorral

- Jó - bólintott

- Holnap kettőtől négyig edzésem van, ötkor ha találkozunk megfelel neked? - kérdeztem

- Itt leszek holnap ötkor - álltunk meg otthonom előtt

- Rendben, akkor szia! - mosolyogtam rá

- Szia - intett majd elindult

Ledobtam cuccaim szobámba, majd egyenesen a fürdőbe mentem, ahol lezuhanyoztam. Miután végeztem bekapcsoltam a konzolt s elindítottam egy játékot, viszont nem bírtam odafigyelni. Miért engem kért meg, miért nem Kuroot? Mármint nincs ezzel bajom, sőt örülök is ennek, csak furcsa, tegnap óta ismerjük egymást és inkább engem kér meg mint a hosszabb ideje ismert barátját. Lehetséges, hogy ő nem is szeret játszani ezekkel a játékokkal? Most jut az eszembe, az edzőtáborba lehet majd egyáltalán vinni nintendot? Miért ne lehetne? Hülye kérdésre hülye választ is kapnék. Mit fogunk ott csinálni? Azon kívül, hogy gyakorolni fogun. Tuti túl korán kell majd felkelni. Talán ideje lenne elvágni magam aludni, ha már egy ideje nem tettem meg ezt. Kikapcsoltam a kütyüt, majd a most még hideg ágyamba befeküdtem, nem kellett olyan sok ahhoz, hogy elnyomjon az álom.

Na halihó itt az új rész<3
Kinek hogy telt a hétvége?^^

(Akit érdekel a kis storym a mai napról annak: voltam ma kettő barátnőmmel röpizni, és egyik fiú barátom meg ott maradt velünk, na ő rúgta felém a labdát én szerencsétlen meg nem bírtam megfogni, így jól orron talált az meg elkezdett vérezni XD Hinata jutott eszembe erről abban a pillanatban.)

Meg a szokásos kis mém is itt van:
(Remélem most már látjátok is a mémet, ha esetleg nem akkor szóljatok)

*Ahogy a csapatom lát engem*

*Ahogy én látom őket*

XDDD